MOTOROS OLVASNIVALÓ

2019-es szezonnyitó akciós újság

Sixgear tartós teszt - Irány a Balkán!

Csilla - Kalandozás a Balkánon

Erre az évre hosszabb túrának csak Erdély volt betervezve, azonban az erdélyi túrának nemcsak egy hirtelen jött Transfogaras-Transalpinát, hanem egy ott kialakult friss barátságnak hála egy 12 napos Bosznia-Montenegró-Albánia túra lehetőségét is köszönhettem, amit természetesen nem hagyhattam ki.

Korábban már sok ismerősöm emlegette Boszniát, Montenegrót, mint motoros paradicsomot, és persze az albán SH 20-on való motorozás gondolata is felcsigázott. Montenegrót pedig már régóta szerettem volna bejárni.

Fantasztikus volt az a 12 nap, tökéletes volt a túravezetés, jó a társaság, kanyar-kanyar hátán, megfelelő minőségű aszfalt szinte mindenütt. A mindenki által magasztalt SH20 tényleg nagyon szuper volt, nemcsak a hajtűkanyaros, hanem a szurdokban vezető része is.

Ugyanakkor a legtöbb esetben legalább olyan látványos és motorozásra csábító helyeken jártunk, mint az SH20. Olyan helyeken vezetett az utunk, hogy nem tudtam eldönteni, hogy a lélegzetelállító sziklafalakban, tájban gyönyörködjek vagy a kanyarok élvezetére koncentráljak. Ennek a rövid egyenesekben való nézelődés, és többszöri fotózás miatti megállás lett a vége. A széles mosolyt le sem lehetett volna törölni az arcomról, a megállóknál pedig szó szerint ugráltam örömömben, hogy ilyen helyeken motorozhatok.

Az egy-két strandolásra betervezett nap során jelentkező elvonási tüneteknek hála pedig rá kellett jönnöm, hogy motorozásfüggő vagyok! Szinte remegve vártam, hogy újra motorra ülhessek.

A legemlékezetesebb túrák a Lovcen, Moraca, Tara, Piva kanyon, Una folyó szurdoka és a Durmitor P4-es látványútja a végén a szerpentinnel. Az utóbbi már csak azért is, mert a motorozás mellett a magashegységekért és a hegymászásért dobog leghevesebben a szívem. Szerencsére még egy könnyű hegymászásra is sor került, a Durmitor legmagasabb csúcsát a Bobotuv Kukot sikerült meghódítani.

A tengerpartot leszámítva forgalom alig volt. Voltak olyan szurdokok, ahol rajtunk kívül hosszú ideig egyik irányba sem ment senki. Minden adott volt tehát egy emlékezetes motorozáshoz. Ráadásul Boszniában olyan vízeséseket (pl. Strbacki Buk) néztünk meg, amelyektől elállt a szavam. A Kravica vízesésben fürdeni is lehetett, és bár nem kedvelem a hideg vizet, kihagyhatatlan volt, hogy beússzunk a vízesés alá, mászkáljunk a köveken.

Az egyetlen kellemetlenséget egy olajfolt jelentette, amelyet sajnos nem vettem észre. Az egyik városon áthaladva 50 km/h-nál egy kanyarban veszítette el a tapadást mind az első mind a hátsó kerék. Úgy éreztem a kanyart bevenni így nem tudom, ezért egyenesen behajtottam egy szemközti utcába. Amíg az olaj le nem kopott a kerékről még egy ideig csúszkált a motor a kanyarokban, amely cseppet sem volt kellemes érzés. De végül is szerencsésen végződött az eset, túl voltam életem első (és remélem egyben utolsó) olajfolton való megcsúszásán.

Mivel a túra augusztus második felére esett, napközben 35 oC körülötti meleggel kellett számolni. Bár többféle motoros ruhám is van, úgy döntöttem az Erdélyben már jól bevált Sixgear Sheila nadrág és a Sixgear Switch Lady kabát lesz rajtam. Vittem azért még pluszba egy márkás nyári, szellős cordura nadrágot is, de csak az első nap próbálkoztam vele, mivel cseppet sem volt hűsebb, mint a Sheila bőrnadrág, viszont a motor melegét jobban éreztem benne. Tény, hogy 80 km/h alatti tempónál 30 oC felett melegem volt a bőrcuccban, de elviselhető maradt. Nagyobb sebességnél pedig kellemes volt. A kabát szellőző betéttel ellátott elejének a motoron lévő gyárinál magasabb szélvédő miatt kevésbé vettem hasznát, a magyarországi, kánikulában kivitelezett hétvégi túrák során, mivel szélvédő nélküli motoron mentem, sokkal inkább éreztem a szél hűsítő hatását.

Alapvetően a kabátot a szél- és vízálló bélése nélkül használtam, de a reggeli órákban, a hegyekben való motorozás során a bélés is jó szolgálatot tett. Épp ezért is tetszik nagyon ez a kabát, többféle időjárási körülmény között is jól használható, amely különösen fontos szempont hosszabb túráknál. És még egy előnye jelentkezett a bőrruhának a cordurával szemben. Rögtön az első nap este az egyik boszniai vízesést, csak kb. negyedórás poros úton való motorozással lehetett megközelíteni, amelynek eredményeként az eddigi fekete ruhám fehéres-szürkésre változott. A szálláson azonban egy nedves ronggyal gyorsan megtisztítottam, így másnap reggel nyoma sem volt a pornak.

Összefoglalva a túra során az öltözék becsületesen helytállt. És hogy milyen volt a motorozás a Balkánon? Életre szóló élményt jelentett, alig várom, hogy nemsokára újra visszatérhessek.



Henrik - Balkántúra (Szerbia, Bulgária, Románia)

Ha nem léped át a határaid, sose fogod pontosan tudni, hol vannak. Valami ilyesmi gondolat járt a fejemben, amikor ruhát választottam a szeptemberi, 2000 km-es Balkánra tervezett motoros túránkhoz. Megnéztem előre, milyen időjárás szokott lenni ebben a régióban szeptemberben, és konstatáltam, hogy statisztikailag 12 és 22 fok között szokott lenni az átlag, mérsékelt mennyiségű esővel. Ezzel a ruhaszettel ez már eléggé a komfortzóna széle, de ennek ellenére végül a Sixgear Surge kabáttal és Drake nadrággal indultunk útnak.

Szegedig az M5-ösön mentünk, hogy kipróbáljam az új motort és a ruhát autópályán. Ez volt az első olyan 120 fölötti motorozásom, amit még élveztem is, a Yamaha TDM-nek kiváló a szélvédelme így, hogy túraplexi, meg még pleximagasító is van rajta. Azonban a kabátnak ez már sok volt, felfújta a szél, és azért reggel 7-kor még eléggé hideg volt. Így hát várható módon a városi használatra kitalált kabát 140 körül csak egy elégségesre tudott vizsgázni. A Drake nadrág jobban teljesített, megvédte a térdem a protektor meg az enyhén szélzáró anyag, úgyhogy nem hűltek le teljesen a térdízületeim. A markolatfűtés is hasznosnak bizonyult, melegen tartotta a kezem valamennyire.

Szegedről 2 fele eredtünk útnak, Belgrád innen nagyjából 200 km-re volt. Röszkénél szerencsére alig volt sor, úgyhogy gond nélkül átjutottunk Szerbiába, ami a 23. általam meglátogatott ország, úgyhogy már csak 172 van a bakancslistámon. Fél hét fele megközelítettük Belgrádot, ahol első furcsa dolog, amivel szembesültünk, az a 2x3 sávos autóút külső sávjában szemben haladó, megrakott szekér. Ez volt ugyan az első, de hamar rájöttem, hogy itt vagy megszoksz vagy megszöksz. Kanyarodás közben sávot váltottak rám, viszont amikor kiraktam az indexet, csakazértse engedtek be, úgyhogy végül erőszakkal tudtam csak besorolni a bal sávba. Végül biztonságban megérkeztünk az első szálláshelyünkre. Elsétáltunk a Skadarska utcához, ami kicsit olyasmi, mint a Váci és Ráday utca keveréke, rengeteg ember, sok étterem.

Belgrádban első megállónk a Jugoszláv Történelmi Múzeum volt, ahol a híres forradalmár, Josip Boz Tito (ill. felesége) mauzóleuma is van. Érdekes múzeum, érdemes megtekinteni. Főleg a batonok tetszettek, amik kézről kézre, néhányuk egész Jugoszláviát átszelve kerültek Titohoz, szülinapi ajándékként. Ezek a batonok mindenféle színt, alakot öltöttek és több, mint 20 ezer van belőlük összesen.

Második helyszín a terjedelmes Szent Száva-templom volt, amit sajnos épp felújítanak, úgyhogy majd pár év múlva ismét el kell látogatni ide, a kripta viszont gyönyörű szép, hatalmas csillárral a közepén.

Harmadik látványosság az erőd, meg a körülötte lévő park. Kicsit hasonlítható a Gellért-hegyhez, a kilátás is grandiózus, lehet látni a Száva torkolatát, a Dunát. Az erődben van egy szabadtéri hadimúzeum is, ahol torpedókat, rakétákat, tankokat lehet megtekinteni. Mivel nem volt nálunk Dinár, a fizetős helyekre nem tudtunk bemenni, mert kártyát sehol sem fogadtak el. Egyre inkább feltűnt, mennyire nem érünk semmit sem az angollal, sem a némettel. A jelbeszéd viszont működik, mint mindenhol.

Ezután Gardos fele mentünk, ahol a Millenium-torony van, és szép innen a kilátás. Én inkább a közeledő frontfelhővel voltam elfoglalva, ami nem sok jót ígért másnapra. Sötétedett is, a szél is feltámadt, úgyhogy végül úgy döntöttünk, visszavonulót fújunk, pedig a Duna-part szép volt, kicsit olyan, mint a Római part Budapesten.

Másnapi szállásunk Nišben volt, egyre balkánosabbak voltak az utak, a falvak, a környezet. Az A1-es autópálya mentén kanyargó 158-as úton mentünk szinte végig. Sokkal jobban tetszett ez az út, mintha az autópályán mentünk volna, sütött a nap, nézelődtünk. Egészen addig, amíg megszűnt előttünk a burkolt út. Helyét átvette egy mély kavicságy. Komótosan folytattuk utunkat, fogalmam sem volt, mikor lesz vége ennek a rémálomnak. Szerencsére csak pár km-ről volt szó, úgyhogy nagy örömünkre 15 perc múlva frissen aszfaltozott részre értünk.

Hálát adtam a KRESZ-nek, hogy minimum 1,6 mm-es futófelületet ír elő a gumikra: megállásnál kiszúrtam, hogy valami beleékelődött az első gumiköpenybe. Tanakodtam, hogy kivegyem, ne vegyem, majd egy gyors Miatyánk után kihúztam egy fogó meg a bicskám segítségével. Hála az égnek, pici darabka volt csak, de okozhatott volna gondot egy elkopott gumi esetén.

Nišbe megérkezve nagy vendégszeretettel fogadott minket a szállásunk tulaja. Aranyos kis apartman-szerűség volt, látszott rajta, hogy alig pár éve épülhetett. Étterme is volt az úrnak, úgyhogy ott vacsoráztunk. Egész túra alatt itt ettük a legfinomabb kajákat, bőségesen. Volt házikolbász, sopszka, moravska, szerb schnitzel és természetesen rakija.

Másnap korábban keltünk, hiszen hosszú nap következett. Ablakon kinézve konstatáltuk, hogy meleg az nem lesz, már most borult kissé az idő. Kabátomra gondolva kicsit kirázott a hideg, ezért végül pulóvert húztam alá. Útközben egyszer elöntött minket az égi áldás. Majd’ átázott már minden porcikánk, mikor találtunk az út mellett egy éttermet, felvettük az esőruhát, ittunk valami forrót. Később, átmelegedve célba vettük a szerb-bolgár határt. Bulgáriában már az ég is kiderült, fáradtan, de jobb kedvvel érkeztünk a szófiai hostelünkbe. Kétkerekű társunkat biztonságos helyre tettük regenerálódni, mi pedig másnap reggel nyakunkba vettük a várost.

A belvárosba érve róttuk a turistás köröket: láttunk gyönyörű ortodox templomokat, zsinagógát, katolikusat, középkorit, ókorit, nem hiába a templomok városa Szófia. Nevét is egy templomról kapta. Hasonlít Budapestre, történelmében, küllemében egyaránt. Néhol találkozik a régmúlt idők építészete a 20. század közepének stílusával. A Szófia Történelme Múzeumban végigkövettük a város változásait. Délután lusta turistákká váltunk, kávézóban, parkokban loptuk a napot, jól esett a semmittevés.

Reggel indultunk utolsó terv szerinti országunk, Románia felé. Hosszú út állt előttünk, beiktattunk egy spontán megállót Vidinbe. Ez volt egyik legjobb ötletünk. A Duna melletti erődöt szándékoztuk körbejárni, de mikor megláttuk a Duna-partot, nem volt kérdés, mi itt fürdeni fogunk. Talán húszan voltak a csendes folyóparton, sütött a nap, kellemes szellő fújt, homokos volt a part. A sziklafalra kiteregettük előző este meg nem száradt ruháinkat, motoros ruhánkon napoztunk. A túloldalon már Romániát láttuk, a Dunának pont a kanyarulatában pihentünk. Ebédeltünk gyorsan, majd indultunk Herkulesfürdő felé. A Domogled-Cserna Nemzeti Parkban gyönyörű kis helyen szálltunk meg aznap este, vacsorára pedig megterítettünk magunknak az erkélyen, ami a hegyekre nézett.

Másnap jó időre ébredtünk, hamar elindultunk. Fárasztó nap elé néztünk, pedig csak 116 km választott el minket a következő szállásunktól, ami nem messze volt Petrozsénytől. Azonban terv szerint Cserna-völgyben mentünk volna végig, a Cserna duzzasztott tava mentén. Erről az útszakaszról tudtam, hogy nincs burkolata, és ha fel van ázva, sima túramotorral nem igazán járható, viszont azt is tudtam, hogy gyönyörű szép és mindenképp megéri. A 67D útról áttérvén a 66A-ra egyből eltűnt a burkolat, helyét döngölt föld és útburkolat-darabkák vették át. Kárpótolt minket viszont a látvány, csodaszép helyre kalauzolt minket ez az úttalan út. Egy órája haladhattunk, amikor egy fémes kattanást hallottam egyik nagyobb kátyún való áthajtás után. Az oldaldoboztartó konzolja tört el… 2-3 óra kátyúkerülgetés után megérkeztünk a felduzzasztott tóhoz, ahol egy behajtani tilos tábla fogadott minket. Úgy döntöttünk, inkább visszafordulunk és visszamegyünk az elejéhez. Újabb 2 órával később visszajutottunk a csodálatosan aszfaltozott 67D-re. Ez keresztülvitt minket a vadregényes Defileul Jiului nemzeti parkon, ahol bátrabban kezdtem nyitogatni a gázt, öröm volt egy puha rugózású túraenduro után ez a sokkal merevebb, pontosabb már-már túrasport érzés.

Következő nap következhetett a sokak által magasztosított Transzalpina hágó. Eddig szinte mindenhol kiválóra vizsgázott a Surge illetve Drake szett, legfeljebb pulóvert kellett egyszer-kétszer vennem. Szeptember lévén, felfele haladván igen hamar kevésnek bizonyult a ruha mennyisége, fáztunk mindketten. A hágó tetején pólóban grillező emberek látványára még inkább kirázott minket a hideg. Kellemesen kanyargós az út, ismét koptak kicsit a gumi szélei is. Fent szép kilátás fogadott, habár nekem továbbra is az észak-olasz hágók jelentik az etalont. Lefelé kevésbé bátran kanyarogtam, nem volt semmiféle korlát, felfestés vagy egyéb viszonyítási pont, csak a messzi völgy, még messzebbi hegyek. Leérve ismét Petrozsény fele vettük az irányt, és újra keresztülmentünk a nagyon kellemes Defileul Jiului nemzeti parkon. Temesváron szálltunk meg egy kis szállodában.

Az utolsó nap Budapest volt a cél, autópályás unalom volt, teljesen eseménytelenül telt. A törött konzol miatt 100 körül mertem csak haladni, aminek következtében sikerült egy kellemes 4,0 literes fogyasztást mérnem. Nem rossz 900 köbcentitől.

Összességében meg vagyok elégedve a választásommal. Bizonyítottam, hogy nem kell drága cordura túrakabát, cordura túranadrág, sima városi ruhával is neki lehet vágni nagyobb túráknak, csak legyen nálad egy pulóver. Az útvonal kényelmesen teljesíthető volt, szebbnél szebb helyekre kalauzolt, elég időt hagyott nézelődéshez is. Összesen 2110 km-t motoroztunk 10 nap alatt. Gondolatban már tervezem a következő túrám, Kazahsztánban például még nem voltam...



Zoli - Káli medence

Őszi szép napsütést volt egész héten, hát hétvégén is az lesz (reméltük). A Balaton felvidék szép időben csodás, tehát irány a Káli medence. Szombati indulást tűztünk ki célul. Mit ad isten, szombat reggel napsütés várt minket fővárosunkban. Lehet, megszakad a  mindig  elázunk minden túrán sorozat? Én, biztos ami biztos, full Sixgear szettben, de azért becsomagoltam az esőruhát is. A többiek lazán, volt aki csak pólóban és rövidnaciban jött. A terv: Balatonfüreden reggeli, motorozás, utána ebéd Révfülöpön a Tóth vendéglőben. Természetesen a 7-es úton oda és vissza.

Kis csapatunk végzetét most sem kerülte el, Martonvásártól Székesfehérvárig felhőszakadásban teltek a kilométerek. Én, hála az esőruhának, szárazon megúsztam az etapot, az eléggé lehűlt időben az esőruha-nyári túraruha kombó most is kellemes meleget és komfortot nyújtott. Fehérvér után pillanatok alatt szikrázó napsütés és kellemesen száradó, száraz idő vette kezdetét. Siófokig szinte mindenki és minden megszáradt, a füredi reggelizésre már szikrázó napsütésben, szinte megszáradtan érkeztünk. A meleg tea mindenkinél első helyen állt, rántottával kiegészítve.

Mivel jócskán tombolt az indián nyár, örültem szellős ruhámnak. Teli hassal, jóllakottan vágtunk neki a Pazar Káli medence bejárásának. Ezer megállóval tarkított utunk csodaszép tájon vezetett keresztül,
megújuló falvakon, elviselhető minőségű aszfaltcsíkon. Vigántpetend, Kapolcs, Nagyvázsony, Monoszló, Köveskál, Nemesgulács, Kékkút, hogy csak néhány települést soroljak. A Badacsonyt körbemotorozva fordultunk a Tóth vendéglő felé, hogy egy csodás ebéddel koronázzuk meg a napot.

Ebéd után, jóval négy óra után, már csak a hazaút volt hátra, pár szép kilátó felkeresésével. És, igen….. Szabadbattyán közelében ismét eleredt az eső. Kitartott egész hazáig. Itt nem vettem fel az esőruhát, mondván, csak pár perc, biztos eláll. Hát kitartott hazáig, így ázott verébként érkeztem haza. Valamiért ez az év az esőről szól nekem. És még aszályos idő van, mondják.



Könnyű dolgom van, amikor értékelnem  kell a tesztelésre kapott Sixgear Patrol szettet. A funkcióját és kényelmét tekintve nálam eddig maximálisan bevált. Minőségre – úgy érzem az árához képest – egy osztállyal feljebb lévő szintet kaptam. Aki szeretne kényelmesen, biztonságban, szellősen túrázni, vagy csak munkába járni, és mindezt nem sok pénzből, de kellemes látványban és tartósan, hát ez az ő viseletük.


Korábbi bejegyzések a témában:

KIK TESZTELIK EGÉSZ ÉVBEN A MOTOROS RUHÁINKAT?

SIXGEAR TARTÓS TESZT – ELSŐ BENYOMÁSOK

SIXGEAR TARTÓS TESZT – GYŰLNEK A TAPASZTALATOK

SIXGEAR TARTÓS TESZT – KALANDOK SZÁRAZON ÉS VIZEN

SIXGEAR TARTÓS TESZT – +30 FOK FELETT MINDEGY MI VAN RAJTAD?

SIXGEAR TARTÓS TESZT – TÚRÁZTATÁS

2019-es szezonnyitó akciós újság