MOTOROS OLVASNIVALÓ

Sixgear tartós teszt - Túráztatás

Tesztelőink végre alaposan megtúráztatták magukat és ruháikat egyaránt. Most kiderült, mennyire volt jó választás a bőr, a láthatósági színű vagy az extra szellőzős ruha hosszabb távra.

Henrik – A Drake nadrág hozzám nőtt


Napi motoros felszerelésem szerves részévé vált, illetve hosszabb távra is szívesen veszem. Elázni még mindig csak egyszer áztam meg benne, de ezt az akadályt is jól vette, pedig egy kiadósabb zivataron voltam kénytelen keresztülmenni. Teljesítette elvárásaim, valóban kiváló ingázó, rövidtávú felszerelés. Zsebek száma, mérete pont megfelelő, ha nem többhetes túrára indul az ember. Voltam vele többek között a dorogi tónál, a sümegi várnál is.



Mostanra már mosásra is sort kellett keríteni párszor, ahol továbbra is kicsit zavaró, hogy belül csak tépőzáras megoldások vannak, mivel ezek folyamatosan, mindenhol beleakadnak a mesh anyagba. Óvatosan próbálom mindig, de hiába, egyszer legalább beleakadok a szövetbe.

Másik dolog, ami feltűnt, hogy elkezdett lekopni belül, a derekamnál lévő Sixgear felirat és logó, ami amúgy nem zavarna, de így sajnos eléggé viszket, ha a bőrömhöz ér a félig feljött műanyag. Jobb lett volna, ha vagy varrva van a logó, vagy pedig nem itt van, ahol folyamatos dörzsölés miatt elkezd lekopni.

A térdprotektort cserélni akarom valami komolyabbra. Ami tetszik, hogy magán a protektoron is van tépőzár, amivel eléggé stabilan lehet rögzíteni, nem mocorog, mint a legtöbb nadrágban.





A szellőzése továbbra is rendkívüli, pedig azóta motort cseréltem, és az új motornak jobb a szélvédettsége a lábnál is. Alul tépőzárral állítható a bőség, így ha azt akarom, hogy jobban szellőzzön, kicsit kilazítom, és máris élvezhetem még jobban a csiklandozó levegőt, ami a csizmám tetejénél éri a lábam.


Csilla - Transfogaras és Transalpina, avagy a gondolatok ereje

A 6 napos erdélyi motorozást, már lassan fél éve vártam. Csak azt sajnáltam, hogy a tervben nem szerepelt a Transfogaras és a Transalpina, pedig minden motoros ismerősöm arról áradozott. A csapat 13 motorból állt, a napi túrákra a szállásunkról indultunk csillagtúraszerűen, amely Gyergyószárhegyen volt.

Boszorkányság vagy a gondolatok teremtő ereje, de kb. a 3. napon kiderült, hogy a csapat egyik része 4 motorral az utolsó két napban nem a többiekkel megy vissza Magyarországra, hanem egyik nap átmegy a Transfogarason, majd onnan a Transalpinán át tér vissza. Miután ezt megtudtam, éreztem, hogy itt a várva várt alkalom, velük kell tartanom. Bár a szerpentinek terén nem rendelkeztem különösebb rutinnal, de gondoltam ilyen lehetőséget nem hagyhatok ki, majd belejövök. Ráadásul a Sixgear Switch Lady kabátot és Sixgear Sheila nadrágot is tesztelhetem nehezebb körülmények között.



Az út izgalmasan kezdődött. A Transfogaras kezdetéig párszor örvendhettünk a szakadó esőnek. A borult idő láttán persze már induláskor magunkra öltöttük az esőruhát, majd miután 2 órát motoroztunk benne egy csepp eső nélkül, és szépen kisütött a nap, levettük. A bőrdzseki és nadrág kellemes viselet maradt, nem fülledtem be, de azért jó volt megszabadulni az esőruhától. Természetesen fél óra múlva minden előzmény nélkül szakadni kezdett az eső, és a főút mellett ölthettük fel újra az esőruhát. Később is maradt a változékony idő, a Transfogaras lábánál, egy felhőszakadás miatt eltöltött 1 órás kényszerpihenő után indultunk csak el felfelé, az erősen felhős időre tekintettel természetesen esőruhában. Az út gyönyörű helyeken vezetett, időnként megálltunk fotózni, nézelődni. Maga az út vonalvezetése kitűnő volt, de a minősége kifejezetten rossz, és az esőnek köszönhetően vizes is, ami azért rontott az élvezeti értékén. A hágóhoz hamar feljutottunk, az alagúton átérve pedig ragyogó napsütés és száraz út fogadott bennünket. A minősége viszont továbbra is rossz volt, nagyon oda kellett figyelni, és a rázkódást is kezdtem már unni, főleg, hogy a levezető út kb. háromszor olyan hosszú volt.

Másnap indultunk vissza a Transalpinán keresztül. Napsütéses reggel fogadott minket, a hőmérséklet a reggeli órákban kellemes volt, csak 2000 méter felé érve lett a napos idő ellenére hűvösebb. Az esőruhát végre elfelejthettük, egy pólóval, membrán nélkül a kabát elegendő volt. Az út minősége végre nem hagyott kívánnivalót maga után, lehetett végre élvezni a kanyarokat. A kabát és a nadrág még akkor is kényelmes volt, amikor a Transalpina legmagasabb részén felmásztunk a felettünk lévő kisebb csúcsra.





Az öltözék jól bírta a túrát, csak a nadrág térdprotektora kezdte 2 óra motorozás után egyre zavaróbban nyomni a térdkalácsomat. A technikai szünetek (tankolás, evés stb.) alatt tudott valamelyest regenerálódni, azonban mindenképpen szerencsés lenne térdnél kicsit bővebb szabást alkalmazni, hogy hosszú távon is kényelmes legyen.

Összességében a túra nagyon nagy élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom. A sisak alatt, és azon kívül is vigyorogtam, mint a vadalma, legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből. Az se tartson vissza senkit, ha nem rendelkezik számottevő szerpentines tapasztalattal, nekem sem okozott különösebb nehézséget pedig még a hazai hegyi utakon sem tettem magam próbára. Mondjuk tény, hogy az év 9 hónapjában napi szinten motorozok, a túra előtt egy héttel pedig a pályamotorozás is sokat segített a technikám javításán. A Transfogarason az útminőség miatt száguldozni meg amúgy sem lehetett. Jól jött, hogy hegymászó múltamból fakadóan tériszonnyal nem kellett számolnom. Ráadásul a társaim tapasztaltak és segítőkészek voltak, végig figyeltek rám, hasznos tanácsokkal láttak el, tudtam, hogy számíthatok rájuk, ami szintén sokat segített.


Zoli - Korzika, az ezer kanyar és ezer szakadék szigete

Már a csomagolásnál eldőlt, hogy a hosszú autópálya-szakaszokon a teljes Sixgear Patrol szerelés rajtam lesz, mely kiegészült egy színben hozzá passzoló Sixgear Spydair nyári kesztyűvel. A szigeten az ottani hőség miatt maradt a felső rész és a kesztyű, alul motoros farmer tett jól szellőző szolgálatot.

1. nap
Utunk első fél napját egészen Szlovénia elejéig zivatar és eső áztatta. Érdekes, hogy az én olcsó, SHOX-ban vásárolt esőruhám elég jól bírta pár társam minőségi ruházatával szemben. Tankolás után már eső nélkül élveztük a szlovén táj szépségeit, és az immár 30 fokos hőségben autópályáztunk át Olaszországba.

A csapatunk szétszakadt volna a kilométeres dugóban, de én mentem hátul. A ruhámat a csapatvezető még messziről is észrevette, hátranézve nem kellet sokat gondolkoznia, megvan-e a csapat. Ha az utolsót látja, akkor látja az egészet.



A nap végén már tisztán, finomságokkal és jó sörökkel feltöltődve csapott jó hangulatba a csapat kedve. Egy felemás, de szép nap volt mögöttünk. 750 km egy seggel, félig esőben, baromi hosszú olasz dugókkal.

2. nap
Korai kelés után Livorno felé vettük az irányt, hisz várt egy négyórás kompút. Útközben bőven akad lehetőség gyönyörködni a látványban és a tenger hihetetlen kék színében, a végén felsejlett a következő pár nap örömforrása: Korzika szigete.

Kikötés után nekilódultunk a szállásunknak. Már ez az út is könnyfakasztó volt az eddig megtett majd ezer kilométer autópálya után. Nem volt 100 méter egyenes két kanyar közt. Bejelentkezés után az egész csapat úgy döntött, hiába este hét van, visszafelé is megtesszük az utat, de kicsit gyorsabban. Kevésbé szakadékos, de kanyarvadász utakon mentünk egy jó bő órát, élvezve a kanyarokat, a jó minőségű aszfalt adta élményt, és nem mellesleg a kilátást, ami tenger, hegyek, naplemente és motorok látványából tevődött össze.





Itt találkoztam egy motoros társsal, aki elkérte a ruhám gyártójának a webcímét, mert a design nagyon tetszett neki. Shoxos fiúk, lányok, ez a TI dicséretetek ám!

3. nap
Sziklába vájt utak szakadékokkal övezve, előbukkanó gyönyörű strandok, városocskák és szabadon kóricáló disznók és tehenek. Millió és millió kanyar várt ránk. A gumik közepe ezen a napon nem igazán kapott terhelést, az oldalfaluk annál inkább. Életem legjobb kanyargása lett ez a nap.



A 30 fokos hőségben a kabát és kesztyű kombó elég jól működött, könnyen átjárta a szél, jól szellőzött. Nagyrészt hozzájárult a komfortos motorozáshoz!

E napunk a sziget északi részéről indulva felölelte szinte a teljes nyugati oldalt, egy csúcs közbeiktatásával. Este Napóleon szülővárosában, Ajaccoban hajtottuk le a fejünket álomra, de előtte egy strandolás, városnézés és egy késő estébe nyúló foci vb nézéssel egybekötött vacsora.

4. nap

Kis városnézéssel kezdtünk, ha már Bonaparte Napóleon szülővárosában járunk. Aznapra egy könnyed motorozás volt a cél, ezer kanyarral, de bőven kevesebb kilométerrel. Szinte átvágtunk a szigeten nyugat-keleti irányban, és a tengerparton mentünk a szállásig.
A hőmérséklet a hegyen, illetve a sziget közepén eszméletlen kellemes, nyoma sincs a rekkenő hőségnek. Az utak kifogástalanok, olyan völgyek mentés visz az utunk, hogy az ember leszédül örömében a motorról.





A D69 útra fordultunk, hirtelen más klíma lett, alulról érkezvén köd/pára felhőbe kezdtünk megérkezni, és a hőmérséklet is hirtelen hűlni kezdett. Megjelent egy figyelmeztető tábla, miszerint ne sz@rjunk be, de itt bizony elég sokat lövöldöznek a helyiek, tehát ne álljunk meg, ha lehet. Mégis megálltam az út szélén, mert kezdett lapos lenni a hátsó gumim. Találtunk benne egy csavart. Lecuccoltunk, kukac elő, kb. ½ óra alatt kész is lettünk. Mindenki öltözködik, én meg csak hallom, hogy sziszeg még a gumi. Kettős defektet kaptam. Tehát lecuccoltunk újra, kukacoltunk és fújtunk. Cirka egy órát vesztettünk vele.

5. nap

A napunkat egy cél határozta meg, a komphoz fél egyre oda kell érni. Tehát reggeli kelés, tankolás, és az egész szigetet hosszában meg kell tennünk, a déli csücsöktől az északi kikötőig. Nem kihívás, mert egy szép tengerparti út, semmi hegy csak a tengerpart nyújtott szép kanyarokkal és kilátással.



A kompolás a megszokott módon zajlott, talál jobban is eltelt, mert adták a focivébé meccsét, így szurkolással telt egy része. Meg persze a szokásos padlón alvás is megkönnyítette a négy óra elviselését.

6. nap

Az első nap inverze, ugyanazon az úton, csak most elmaradt az eső. A ruha itt is nagyon pazarul tette a dolgát, nem izzadtam bele, eléggé komfortos volt a benne eltöltött több mint 900 kilométer. Igaz, fájó fenékkel, de sikeresen megérkeztünk ez évi nagy túránkról.



Korábbi bejegyzések a témában:

KIK TESZTELIK EGÉSZ ÉVBEN A MOTOROS RUHÁINKAT?

SIXGEAR TARTÓS TESZT – ELSŐ BENYOMÁSOK

SIXGEAR TARTÓS TESZT – GYŰLNEK A TAPASZTALATOK

SIXGEAR TARTÓS TESZT – KALANDOK SZÁRAZON ÉS VIZEN

SIXGEAR TARTÓS TESZT – +30 FOK FELETT MINDEGY MI VAN RAJTAD?