MOTOROS OLVASNIVALÓ

Sixgear tartós teszt - kalandok szárazon és vizen

Henrik: Csókakői vár Surge dzsekiben és Drake nadrágban

Ismét túrára invitált a vándorlási kedvem, így hát „felcsaptam” az excel táblázatom, amiben ezernyi túra terve vár megtervezetlenül. Ezúttal Csókakőre esett a választás, mivel sajnos csak egy napom volt, és ez egyrészt nincs olyan messze, másrészt ígéretes célpontnak tűnt a képek alapján. Felöltöttem az új játékszereim (Sixgear Surge, Sixgear Drake), néztem egy gyors időképet, nyugtáztam, hogy 28 fok lesz magas UV-sugárzással, és „naptej a gyengéknek való!” felkiáltással útnak indultam 10:30 fele.

10-es úton kifele azon gondolkoztam, miközben a csordogáló autókat előzgettem, miért nem használnak többen motort, hiszen 1) élvezetesebb, 2) nincs dugó, 3) olcsóbb, 4) praktikusabb. A ruhák nagyon jól tették a dolgukat, átengedtek hatalmas mennyiségű hűsítő levegőt, pedig már ekkor 24 fok fölé kúszott az a bizonyos higanyszál. Amikor arra gondoltam, hogy most talán nem fog elviselhetetlenül meleggé válni a ruha rajtam, még szélesebb lett a mosolyom.

Első megálló Piliscsaba volt, ahol most először észrevettem, hogy áll egy szép templom a főút mellett. Belépve kellemesen hideg levegő csapott meg, úgyhogy maradtam pár percet hűsölni, ami következtében a kinti 26 fok még forróbbnak hatott, amikor kiléptem.

Tovasuhantam, és Perbál után végre simább lett az útburkolat, úgyhogy gondtalanul élvezhettem a motorozást.

Eközben feltűnt, hogy a felkaromon kicsit zavaróan lobog a kabát, és hiába kerestem, karban nem állítható patenttal a bőség sajnos.
Ennek azonban Zsámbék után nem volt jelentősége, mert fel van marva az aszfalt teteje cirka 20 km-es szakaszon, és ki van rakosgatva a 60-as tábla, úgyhogy nem rakoncátlankodott a ruha, de a kisebb menetszél ellenére továbbra sem volt melegem.

Időm volt, így Csákberény környékén lévő dombok tetejét is meglátogattam, amelyek mellett már sokszor haladtam el Sümeg fele menve. Kicsit félelmetesen meredek és köves utat választottam lefelé, de MTB-s tapasztalataim kisegítettek itt is, úgyhogy esés nélkül tudtam folytatni. Kihasználtam, hogy nincs sebességkorlát a földúton, és igyekeztem lehajrázni a főúton haladó autókat, ami majdnem ment is, de nem mertem 54 fölé gyorsulni egy ilyen ismeretlen terepen.

A csókakői vár már viszonylag messziről látszódik, impozáns látvány a zöldellő, lombos dombok között karakteresen elhelyezkedő építmény. A közelben csomó színes siklóernyő repkedett, láttam egyiküket leszállni. A vár maga szebb, mint amire számítottam, szépen rendbe van téve, túravezetés is van azoknak, akik ezt szeretik. A parkolás fizetős. Én viszont inkább feljebb mentem, és szívem szerint a behajtani tilos táblát is „nem vettem volna észre”, de sajnos pont előttem haladt egy polgárőr… Úgyhogy visszagurultam kicsit, és egy füves részre tettem a motort, a vártól 4 perc sétára (ilyen utak során látom mennyivel praktikusabb itthon egy enduro, mint egy sportmotor).

Felmentem a várba, ami egyelőre ingyenesen látogatható. A hőmérséklet ekkor már 28 fok körül lehetett, úgyhogy ki volt cipzárazva a kabát, és próbaképp a nadrág szárát is feltűrtem, hátha így elviselhetőbb lesz a hőség. A kabát ekkor rajtam volt, és kibírható volt, egyedül a karom izzadt meg kicsit, ahol softshell van, nem mesh, így ez érthető is.

Visszafele, 10 percre a vártól, megálltam elfogyasztani rögtönzött ebédemet egy gyönyörűen virágzó repcemező mellett. Hazafele majdnem elsodort egy másik motoros, amikor 140-nel előzött engem, amikor épp én is egy előzést fejeztem volna be. Ettől eltekintve szerencsére eseménytelen volt a hazaút. Volt egy autós, aki valamiért 3 méterre ment mögöttem, de amikor ráböktem a kamerára, hirtelen megtízszereződött a féktávolság. Még lemerült akksival is hatékony ez a cucc!
Még egy apróság feltűnt a kabáttal kapcsolatban. Óránként egyszer-kétszer meg kellett igazítanom, mert valami miatt hátra csúszik a nyakamnál, és az ádámcsutkám alatti részbe belevág kicsit. Amikor megigazítom, egy darabig jó, de megpróbálok kitalálni valami fix megoldást legközelebb.

Otthon konstatáltam, hogy ugyan a gyengéknek való a naptej, én gyenge vagyok, mert a nyakam hátulja rákvörössé színeződött, és 35 fokos volt az érintése. Viszont csodajó volt a napom, ennyi nyűg belefér, szinte elvárható.


Zoli: Az ördög a részletekben bújik meg (Patrol dzseki és nadrág)

Legutolsó írásom óta melegedett az idő, már csaknem nyáriasra fordult.  Ez pedig az ígéretek és a tervezés szerint a Patrol szett időszaka.

A reggeli hidegek tovatűnésének köszönhetően kivettem a dzsekiből is a bélést, így a nyári konfiguráció teljes mértékben előállt.
Ami legelőszőr meglepett a reggeli öltözködésnél,- a kabát karvégei eddig is könnyen cipzározható és kézre állónak bizonyultak,-  de most ezt a procedúrát is el lehetett hagyni, összecipzározva is belebújhattam. Kellemesen meglepett. Aki esetleges városi nyárias körülmények közt fogja használni, nagyon is tudja majd értékelni ezt a kényelmi funkciót. Időt spórolni és kényelmesebben öltözni király dolog.



Ami viszont elkerülte a figyelmemet, de jó pár városban eltöltött nap után kezdte birizgálni az elmémet, hogy a sok hátratekintés, törzs kicsavarás közben sem éreztem a régi felsőimhez hasonló páncéling érzést. A megoldást hátul találtam meg. A nadrág térd részén található gumis betét kistesója teszi a dolgát a dzseki  hátába integrálva. Megvallom, nem vettem észre, ez a jó design-nak és a színezett résznek köszönhető. Mindenesetre, sokban hozzájárul a kényelmes viselethez.

A kabát eddigi teljesítménye nekem  - az árát is figyelembe véve főként -  eddig messzemenőkig bejött, az elmúlt majd  2200 km minden km-e öröm és kényelem volt számomra benne.
Kopás eddig nem tapasztalható, a varrások állják a sarat, a színe időtálló.



Nálam is kevésbé kap szerepet a nadrág mind teszt alany. Miért is?
Motorozásnál talán kevesebb szerepet kap, mint a dzseki, nem igazán vesszük le megálláskor, nem tárolunk benn semmit, nem mocorgunk benne, stb.
Csak, hozzászokunk a kényelméhez. Igen.
Ami minden reggel örömmel tölt el, az a sokak által megtett procedúra elhagyása, mikor felülünk a motorra, és az első pár méter után kinyújtott lábbal, kézzel kicsit felhúzzuk a nacit, hogy kényelmes, nem pedig feszülős legyen.
No, ezt a Patrol térd részén lévő gumis betétek miatt nem kell csinálni, magától nyúlik, így kényelmes kapásból. Városban közlekedve hálás szolgáltatás ez nagyon.
Ugyanez a betét a derék tájékán pedig a kabát-nadrág össze cipzározása esetén tesz jó szolgálatot, megint csak kényeztetve a használóját.

Kopás és tartósság tekintetében megegyezik a kabáttal.


Csilla: Kánikula és eső Switch Lady bőrdzsekiben és Sheila bőrnadrágban

Nemrég lehetőségem nyílt egy vezetéstechnikai tréningen való részvételre, amelyet már nagyon vártam. Nem volt kérdés, hogy az új motoros ruhámban érkezzem a tréningre, amely tűző napon, aszfalton, árnyékban 28 fok körüli hőmérsékleten alacsony sebesség mellett zajlott. A kabát és a nadrág is nagyon kényelmes volt végig, pedig a feladatok jellegéből adódóan (különösen a nyolcasnál, illetve a minél kisebb sugarú körözésnél, szlalomnál) az átlagosnál nagyobb volt az igénybevétel. 15 km/h sebesség alatt a ruhán lévő textilbetétek értelemszerűen nem tudták ellátni megfelelően funkciójukat, így melegnek éreztem az öltözéket, amely azonban nem volt elviselhetetlen. Kisebb megiramodásoknál azonban a menetszél már kellemesen hűsített.  A tréning ebédidejében egy páran ebéd helyett a környéken tettünk egy 1,5 órás túrát, ahol a ruha abszolút kényelmes volt, és megfelelően szellőzött, így csak a motorozás élvezete maradt. A nadrágnak a jó szellőzésen és megfelelő rugalmasságon kívül további nagy előnye a hossza. Mivel az „S”-es méretemhez képest viszonylag hosszúak a lábaim, eddig több motoros nadrág sem volt elég kényelmes, mert motoron ülve a lábszáramon mindig nagyon felcsúsztak, és a csizma és a nadrág között befújt a szél, amely hűvösebb időben egyáltalán nem volt kellemes. Ennél a nadrágnál viszont nagyon jól eltalálták a hosszát, mert a motorról leszállva nem tűnik túl hosszúnak, viszont motorozás közben nem csúszik fel nagyon.

Maga a vezetéstechnikai tréning nagyon hasznos volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg így a szezon elején. Bár két éve még a korábbi motorommal (Kawasaki er-5) részt vettem egy tréningen, és már egy szezont végigmotoroztam a Honda CBF600-assal is, de mégis a gyakorlatok során új technikákat sajátíthattam el, a saját határaimat tudtam feszegetni, amit az ebédidőben elkövetett túra során már kamatoztathattam is. Bár a tréning előtt úgy éreztem, hogy a motorozás már egész jól megy, rá kellett jönnöm, hogy még bőven van hova fejlődnöm. El is határoztam, hogy ebben a szezonban a mindennapi közlekedésen, túrázáson kívül külön figyelmet fogok szentelni a technikám javítására, amely a biztonságos motorozás előfeltétele.

Kánikula után pedig jöjjön az eső. Egyik nap munkából hazafelé menet belekóstolhattam egy 5-10 perces kiadós záporba, amelyre egyáltalán nem számítottam. Mivel a kabátban nem volt benne a membrán lelkileg felkészültem egy komolyabb megázásra, de a legnagyobb megdöbbenésemre a kabát így sem ázott át, és a nadrág is csak a textilbetét részen lett kicsit nedves, amely még nem volt kellemetlen.  Ezen a tapasztalaton felbuzdulva egyik nap úgy döntöttem, hogy bár egész napos esőt ígértek, kipróbálom a kabátot membránnal. A nadrágot a textilrész miatt nem mertem felvenni, helyette egy membránnal ellátott textilnadrágot választottam. Persze felmerül a kérdés, hogy miért nem az ilyen körülményekre kitalált Gore-tex membránnal ellátott ruházat vagy egy esőruha mellett döntöttem, de a teljeskörű teszt érdekében gondoltam legrosszabb esetben bevállalok egy megázást. És mi lett a vége? Ugyan egész úton szakadt az eső, de a kabát jól bírta. A textilnadrág, amely már régebbi volt és alacsony árkategóriás a membránja ellenére 5 perc után megadta magát. Éreztem, ahogy folyik benne a víz. A kabát viszont jól bírta, 25 perc után kezdtem csak érezni a mellkasomon, hogy mintha egy picit nedves lenne. Szerencsére azonban ennél több vizesedés később sem jelentkezett pedig végül az út 40 perc volt, és a szakadó eső mellett az autók által felvert víz is próbára tette. A kabát levétele után észleltem, hogy a csak a mellemnél ázott át egy picit, amely valószínűleg annak volt köszönhető, hogy női mivoltomból adódóan a kabát ott volt a legszorosabb. Máshol teljesen száraz maradtam. A kabát fűtőtest közelébe helyezés után a reggeli esőt követően délutánra egész jól megszáradt kívülről is, így hazafelé már újra jól használható volt.


Korábbi bejegyzések a témában:

KIK TESZTELIK EGÉSZ ÉVBEN A MOTOROS RUHÁINKAT?

SIXGEAR TARTÓS TESZT – ELSŐ BENYOMÁSOK

SIXGEAR TARTÓS TESZT – GYŰLNEK A TAPASZTALATOK