WSBK eddig
WSBK eddig
írta: Guld Péter
Eltelt bizony néhány hét azóta, hogy a Superbike világbajnokságról írtunk volna, ezért most igyekszünk bepótolni a kimaradást, enyhíteni a hiányérzeten, és röviden összefoglalni azt, ami egyébként is végtelenül egyszerűnek tűnik.
Mert az elmúlt három forduló kilenc versenyét továbbra is Nicoló Bulega nyerte, az egyetlen szerencse talán csak az, hogy van még öt versenyhelyszín az idei szezonból, és a második helyen rendszerint csapattársa, Iker Lecuona végzett, így a világbajnoki cím papíron még nyitott.
Persze a motorsportban bármi megtörténhet, de azért kiemelném a papíron jelzőt, hiszen az olasz versenyző dominanciája jelen pillanatban megdönthetetlen.
A bajnokság harmadik – negyedik – ötödik helye viszont még valóban nyitott, bár a szintén Ducatival versenyző Yari Montella egyre magabiztosabban menetel, és próbálja megőrizni a képzeletbeli dobogót az összetettben. Az első tízben, a hét Ducati mellett találunk még két Bimotát – Alex Lowes akár a harmadik helyért is harcban lehet - és egy BMW-t Miguel Oliveirának köszönhetően, bár ő csak a kilencedik.
Montella jó szereplése és töretlen fejlődése egyébként sokaknak szemet szúrhat, ez pedig nem véletlen. Az olasz versenyző irgalmatlan munkát tesz az idei évbe, és egészen úttörő módon nem kizárólag a világbajnokságon, hanem néhány Alpok-Adria futamon is rajthoz állt már teszt jelleggel, és hogy minél több időt töltsön motoron. A legfőbb oka ennek az, hogy az olasz szívesen csatlakozna jövőre a gyári Ducati alakulathoz Lecuona mellé, mivel egyre biztosabb, hogy Bulega valóra válthatja álmait, és MotoGP versenyző lesz belőle a VR46 kötelékében. Mivel a bolognai alakulat a másik gyári motorra olasz versenyzőt szeretne, a szerencsés akár Montella is lehetne, bár tény, hogy arra az egyetlen helyre jelentős a túljelentkezés, mivel a MotoGP-ből is érkeznének minimum ketten a kényszernyugdíj elől menekülve. A két jelentkező egyébként Franco Morbidelli és Jack Miller, bár utóbbi személyét egyre többen elvetik, miután a gyár jelezte, hogy hazai versenyzőben gondolkodik. Persze ne vegyük készpénznek az effajta kijelentéseket, mert, ha a jogtulajdonos álláspontját vizsgáljuk, egészen biztosak lehetünk benne, hogy az ő kívánságlistájukon Miller előkelő helyen szerepel, tekintettel származására és népszerűségére a rajongók körében.
A hétvégi bejelentés után az már biztos, hogy a Bimotánál marad a jelenlegi felállás. Így jövőre is a Lowes - Bassani duó fog szerencsét próbálni, ami azért is jelentőségteli, mert bár az olaszhoz nagyon nagy reményeket fűzött a Rimini székhelyű manufaktúra, az továbbra is alul teljesít brit csapattársához képest.
A gyári BMW, Honda és Yamahák jövő évi felállásáról egyelőre nincsenek hírek, bár az idei év mélyrepüléseit elnézve úgy sejtem lesznek változások.
Viszont jelenleg a legtöbben mégis úgy gondolják, felesleges gyári csapat után kapkodni, ha az nem a Ducati, mert az olasz gyártó motorjaival még egy szatellit csapatban is előbb megmutathatják tehetségüket, és rátermettségüket, mint bármilyen másik alakulatnál.
Mivel úgy sejtem, ez a tendencia 2027-ben is érvényben marad, azt is gondolom, hogy aki a Superbike világbajnokságban látja a jövőjét, előbb szerződik egy szatellit Ducatira, ha a benne a rejlő potenciált akarja megvillantani az esetleges továbblépés reményében.
A fentieket alátámasztja a brit kontingens tisztes helytállása is. Versenyről versenyre láthatjuk Tarran Mackeznie és Tommy Bridewell egyre meggyőzőbb teljesítményét, és top10-es eredményeit, de arra talán már nem sokan számítottak, amit a legutóbbi két futamon láthattunk tőlük. Előbb Bridewell húzott elő valamit a varázscilinderből, és szerezte meg az ötödik helyet az aragóniai első futamon, legutóbb pedig Mackenzie-nek sikerült ugyanez a bravúr Misanóban.
Bridewell villantása talán azért is meglepőbb sokak számára, mert valójában újoncként van jelen a világbajnoki mezőnyben. Tanulja a technikát és az elektronikát, mivel a brit bajnokságban teljesen eltérő műszaki specifikációval versenyzett az elmúlt években, és 38 évével fiatalnak sem mondható. Ettől függetlenül akarja, dolgozik keményen, és fejlődésre képes, amely a Ducati szempontjából hosszú távon mindenképp jó hír.
Ez viszont cseppet sem csorbítja Mackenzie érdemeit, hiszen a skót versenyző, bár több időt töltött már el a világbajnokságon, versenyképes motorhoz csak tavaly jutott, miután Scott Redding kiszállt a Bonovo Racing-ből.
Ez volt az egykori GP-legenda fiának a szerencséje, és az utolsó reménysugár is egyben, hogy megmutathatja valódi képességeit a világbajnoki mezőnyben.
A két egyszemélyes, parányi csapat villantásai pedig motiváló tényezőként hathatnak azokra a versenyzőkre és kis csapatokra, akik esetleg most terveznek beszállni a világbajnoki küzdelmekbe. A Ducati pedig remek üzleti érzékkel mutatja be nekik, hogy ők bizony még a legkisebbeket sem hagyják az út szélén, és bizonyos feltételekkel megadják az a technikai háttértámogatást, amely egy erős versenyzővel, és egy tökéletesen felépített hétvégével még a top5-ös eredményhez is elég lehet, innen pedig már valóban csak hajszál választja el őket a dobogótól.
