Verseny a teraszról, fehér ingben WSBK Balaton Park
Verseny a teraszról, fehér ingben WSBK Balaton Park
írta, fotók: Guld Péter
Történelmi pillanat volt július utolsó hétvégéje a Balaton Park pályán, miután a Superbike Világbajnokság harmincöt év után ismét ellátogatott Magyarországra. A legtöbben amolyan főpróbaként tekintettek az eseményre, amely az augusztusi MotoGP futamot előzte meg. Így a motoros társadalom számára beköszöntött a Kánaán, a világsztárok utáni reménytelen hajsza pedig véget ért, mert a jegyvásárlásnak kizárólag a pénztárca mélysége szabhat határt.
Ez a cikk kissé rendhagyó, abból a szempontból legalábbis mindenképp, hogy most a kulisszák mögé vezetem az olvasókat, mivel nem a pálya szélén rohangáltam egy húszkilós fotós felszereléssel, hanem a pálya melletti hotel harmadik emeletéről követtem az eseményeket fehér ingben tévés majomként, miután hála az Arena4-nek stúdióvendég lehettem három napra. Ezt megelőzően csütörtökön pedig a BMW Motorrad csapatával készítettem interjúkat.
Persze két élő bejelentkezés között azért próbáltam dolgozni is, így elvittem a fotós felszerelést, hogy a hotel teraszáról lőjek néhány képet. Valamint a vasárnap reggeli Warm Up szerencsére még bőven a stúdiós bejelentkezés előtt volt, ezért ott is maradt tíz percem, hogy kattintsak néhányat.
Egy tévés hétvége, függetlenül attól a néhány perces bejelentkezéstől – ennek maximuma körülbelül fél óra lehetett – azért sokkal, de sokkal komplexebb. És mivel az Arena motorsportos életében ez a rendezvény szintén kiemelkedő volt, és egyben felkészülés a hazai MotoGP-re, ők is egy megsokszorozott hadosztállyal készültek a futamra. Egyrészt volt egy stúdiós páros, aki az élőt nyomta, majd egy terepriporter, aki minden pillanatban készenlétben állt, hogy Pit Lane, vagy Paddock interjúkat készítsen, meg aztán ott voltunk mi a stúdióban, amely a szállodán belül került kialakításra. Továbbá jelen volt még egy jelentős háttérstáb, akik nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre. Gyártásvezetők, operatőrök, vágók, a közvetítőkocsiban lévő szakemberek, valamint egy eszméletlenül összeszedett háttérszemélyzet, akik másodpercről másodpercre azért dolgoztak, hogy ebben a három napban egy nagyon menő élő közvetítést kaphassanak a nézők. Mivel ez a cikk nem egy hivatalos Arena anyag, hanem a saját véleményem, nyugodtan leírhatom, hogy gyakorlatilag mindenki úgy dolgozott, mint az állat, hogy a végeredmény élvezetes legyen.
Ebből nekem csak annyi feladatom volt, hogy minden reggel időben megjelenjek, nagyjából egy órával a tényleges kezdés előtt. Ebben a hatvan percben pedig volt idő kicsit akklimatizálódni, átöltözni, meg odatolni a zsíros arcom, hogy szegény sminkes végül kihozzon belőle valami képernyőre alkalmasat. Ha ez mégsem sikerült, elnézést kérek.
Ettől függetlenül minden reggel sokkal korábban érkeztem, leginkább azért, mert a kora reggeli órákban tudtam néhány szót váltani mind a versenyzőkkel, mind a főmérnökökkel azért, hogy a tőlük „lelájmolt” információt később felhasználjam az adásban, vagy legalább jobban megértsem, ami a pályán történik.
Így például mind szombaton, mind vasárnap már reggel hét előtt ott császkáltam, és bármennyire is meglepő, legkésőbb fél nyolc körül a versenyzők is szállingózni kezdtek. A menetrend egyébként délutánonként is hasonló volt, így szombaton is azért maradtam kora estig, hogy a hasonló beszélgetések létrejöjjenek. Az egyik ilyen főmérnök barátom Giulio Nava, Bautista főmérnöke, de ez már gondolom mindenkinek a könyökén jön ki. Viszont egy reggel fél nyolcas kávézás azért is jó, mert senki más nem hallja, és még mindenki roppant nyitott.
Nava egyébként mindig nagyon őszinte velem, én pedig cserébe nem leplezem le a titkait, kizárólag azokat az információkat használom, amelyek publikusak. Ami a pálya szempontjából fontos volt, hogy például az aszfalt minőségével mindenki elégedett volt, és a sikánokban elvégzett javítások is elég klasszul sikerültek. Sokan ezen a téren drámát kiáltottak a MotoGP teszt után, de a valóság az, hogy csak kipergések történtek, ezeket kellett újrahúzni.
Még egy fontos információ a burkolat szempontjából, hogy állítólag extra gyorsan szárad, amely egy különleges emulziónak, azaz adalékanyagnak köszönhető. Állítólag a tapadás is ezért annyira pompa.
Nava amúgy Ryan Vickerst is segíti kicsit, ha nem is mérnökként, a kapcsolati hálójával és elejetett információkkal mindenképp. Így szombat este hármasban is tudtunk kicsit beszélgetni. Vickers a brit bajnokság zűrös világából érkezett, ezért nincs igazán megszeppenve attól, amit a világbajnokságon lát. A pályával kifejezetten elégedett volt, de közben hevesen próbált meg információkat kicsikarni a mérnöktől annak érdekében, hogy másnap gyorsabb lehessen. Nava később ezt azzal magyarázta, hogy Vickers még nem igazán érzi a stabilitást, és egy nagyon kiegyensúlyozott motort szeretne maga alá. Elmondta azt is, mindez azért van, mert bár hiába tűnik a brit sorozat sokszor eget rengetően gyorsnak és izgalmasabbnak a világbajnoksághoz képest, a valóságban a világbajnoki mezőny bő egy, másfél másodperccel gyorsabb, ami egy olyan lélektani határ Vickers számára, ahol már jócskán kockáztatnia kell. Ezért is lenne szüksége további stabilitásra, azonban ezek, a motoron elvégzett változtatások viszont épp a tempóját hátráltatják. Ezért is nevezik ezen a szinten kötéltáncnak az apró módosításokat, és csak nehezen kerül összehangba a tempó a stabilitással.
Vickers Magyarországra egyébként az menedzserével, Roger Burnettel érkezett, aki angol lordként egy esernyőt használt sétapálcának, és kedélyesen mindenkivel beszédbe elegyedett. A brit fiú azért, hogy közelebb legyen Bolognához – miután komolyabb tervei vannak a Ducatival – a Comói-tó partjára költözött, és kifejezetten élvezi azt.
A csapatok jelentős hányada egyébként nem a pálya melletti hotelben szállt meg, Navaék választása például Siofókra esett, és autóval ingáztak naponta. Elmondta azt is, hogy rendkívül élvezik a Balaton közelségét, néhányan a csapatból este még strandoltak, ezért kicsit úgy érezték, mintha Misanóban lennének. Hasonló élményekről számoltak be egyébként a Dorna munkatársai is. Ami azt hiszem egy külön pluszt jelenthet a verseny szempontjából a jövőben, nekünk pedig mindenképp jó hír. A nézők közül olyannal nem találkoztam, akik kifejezetten negatív véleménnyel lettek volna a pályáról vagy a környezetéről. Bár a motoros parkolót és az odavezető utat a néhány kritizálták, és voltak, akik sajnos elcsúsztak a kőszóráson.
Közvetítés szempontjából egyébként nagyon klassz volt a sorsunk, versenynézés szempontjából pedig még inkább, olyannyira, hogy néha-néha elszégyelltem magam, amikor a teraszról figyelhettük az események negyedét, megannyi akcióval dúsítva.
Bár bevallom, alapvetően inkább egy terepmunkás fickó vagyok, aki imád a pálya melletti szalagkorlátra támaszkodva leégni, elázni, és gyalogolni vagy harminc kilométert egy hétvégén, hogy közben minél jobb fotózási pontokat keressen. De azért így is elviselhető volt átélni a versenyhétvége élményeit.
A fő előadás természetesen a MotoGP hétvége lesz augusztusban, amelyen részt venni ugyan sajnos nem tudok, de az alkalmi tévés munkatársak természetesen ott lesznek.
Ott voltunk viszont nemrég Brno-ban, ezért a következő cikk a MotoGP háttérvilágáról és jelenlegi helyzetéről fog szólni, persze ismét egy saját nézőpontból megközelítve.
