Kosaram

.. betöltés ..

MOTOROS OLVASNIVALÓ

Valentín Perrone a Macna új üdvöskéje


írta: Guld Péter

„Nagy a nyomás, de soha nem szabad elfelejtenem, hogy én akartam itt lenni” - Valentín Perrone a Macna új üdvöskéje

A félig argentin-félig spanyol versenyző szinte berobbant a Moto3-as kategóriába a 2025-ös évben. Magát az újoncok között is újoncnak vallja, hiszen előtte soha nem versenyzett Moto3-as motorral. Így külön bravúr, hogy első szezonjában kétszer is dobogóra állhatott, második alkalommal épp a Magyar Nagydíjon.

Hogy lesz valakiből Macna támogatott versenyző?

Némi szerencsével, bár tény, hogy azelőtt is tetszettek a Macna ruhái, mielőtt leigazoltak volna. Mindig néztem otthon a tévéközvetítésekben, hogy milyen jól néznek ki, végül a tavalyi szezon második felében felfigyeltek rám. Elég jól mentem a Red Bull Rookies Cup-ban, és az ETC-ben is (European Talent Cup), ezért az utolsó ETC futamra kaptam tőlük egy szerződést és egy ruhát. Ez pedig azért is különleges emlék a számomra, mert életem első győzelmét pont azon a hétvégén szereztem az ő ruhájukban.



Számodra mi a legfontosabb kritérium, amit egy versenyruhának tudnia kell?

Hogy kényelmes és biztonságos legyen. Rengeteget ütközünk a verseny közben, és számos alkalommal hozzád ér egy motor, vagy egy másik versenyző, ezért nagyon fontos, hogy biztonságban érezzem magam a ruhámban. Valamint a flexibilitás, ami kiemelkedően fontos, hiszen rengeteget mozgunk egy verseny alatt a motoron. Az új ruhámra, ami az új légzsákkal készült mindez igaz, és nagyon elégedett vagyok vele.

Hány versenyruhát használsz egy hétvégén?

Attól függ, de ha minden jól alakul és megúszom nagyobb bukás nélkül akkor általában egyet.

Szerinted mi a legfontosabb jelenleg egy újonc számára a Moto3-as kategóriában.

Hogy soha ne adja fel, és folytassa, amit elkezdett. Az év eleje nekem is borzasztóan alakult, rengeteget buktam, és sokszor azt sem értettem mi történik. Próbáltam gyors lenni, de nem értettem a motort, ezért néha minden előjel nélkül elestem. Ez pedig elég frusztráló, főleg, mert azért jövünk, hogy az álmainkat éljük, de amikor állandóan a földön vagy, nem éppen ezt érzed. Ilyenkor pedig mindig fel kell állnod, és folytatnod kell, különben nem kerülsz ki az alagútból. Ezért is fontos, hogy jó emberek legyenek körülötted, akik támogatnak és hisznek benned. Sokszor a mentális támogatás sokkal fontosabb eben az időszakban, mint a technikai. Nekem azért is volt különösen nehéz az év eleje, mert előtte soha nem mentem Moto3-as motorral, hiszen csak az ETC-ben, valamint a Red Bull Rookies-ban motoroztam előtte.



Mi a legnehezebb, és ki segít a legtöbbet?

Megtanulni mindent, ami új, nem egyszerű feladat. Teljesen új élmények, impulzusok érnek, ezért lépésről lépésre haladok. Ugyanakkor gyorsan fel kell venni a ritmust, ha tartani akarod az iramot a mezőnnyel. Ez eléggé embert próbáló. A legnagobb segítség pedig, ha a tőlem tapasztaltabb versenyzőktől tanulhatok. Ez nagyon fontos, hiszen rajtam kívül mindenki már néhány éve a mezőny tagja, vagy legalábbis ült már Moto3-as motoron, így sokat tanulhatok abból is, ha figyelem, hogy motoroznak. De a legtöbbet természetesen az iskolámban tanulom, ami a Riders Formation akadémia, és most már több, mint négy éve dolgozunk együtt.

Milyen indíttatásból kezdtél motorozni?

Ez egy jó kérdés, mert én vagyok az egyetlen, aki ennyire rajongott a motorokért a családban, és versenyezni is akart. Az anyai nagyapám ugyan imádja a motorokat, de rajta kívül senki nem érzett hasonló késztetést, az apám is inkább az autókat szereti, ezért nem tudom. Egyébként az argentin zászlót a családom miatt választottam, mert félig spanyol-félig argentin vagyok, ezért bár Spanyolországban születtem, mégis egyfajta tisztelet jeléül az argentin zászló mellett döntöttem.

Ki a legnagyobb példaképed?

Egyértelműen Marc Márquez. A múltban Valentinót is kedveltem, de amit Marc véghezvitt a sérülése után az valami teljesen egyedülálló, így természetesen ő.

Mi a terved, mik a céljaid?

Hogy a legjobb legyek. Mindannyian azért vagyunk itt. Az optimális az lenne, ha jövőre már a Moto3-as vb címért harcolhatnék, utána felmehetnék a Moto2-be, majd onnan a MotoGP-be. Ez lenne a legideálisabb.

Mi a legnehezebb jelenleg a kategóriában?

Kiegyensúlyozottnak maradni. A mezőny nagyon erős, és sokszor egy apró hiba is elég, hogy a lemaradj a pontszerzésről, ezért ez a legnagyobb kihívás ebben a kategóriában. Nagyon kell koncentrálnod, nagyon kell figyelned, egy pillanatra sem engedhetsz ki, és sokszor kifizetődőbb, ha elengedsz egy pozíciót, minthogy a sóderágyban végezd.



Ilyen nyomás mellett, hogy tudsz szabad maradni?

Nem egyszerű, ezt nem vitatom. De szerencsére van egy barátnőm, és a vele töltött idő mindig feltölt, így könnyebb a regenerálódás. Persze minden gondolatom a versenyzés körül forog, azzal kelek, és azzal fekszem, de mellette valahogy mindig megnyugszom.

Miként lehet elviselni ezt az irgalmatlan nyomást? És egyáltalán felszabadultan versenyezni, és élvezni a motorozást?

Olyan nincs, hogy ne így legyen. Mert az viszont soha nem szabad elfelejtenem, hogy azért vagyok itt, mert ezt én akartam, mert erről álmodtam. Szóval meg kell becsülnöm a lehetőséget, és nem szabad azon morfondírozni, hogy mekkora a nyomás. Az életben általában egyszer adatik meg hasonló, én pedig nem szeretném eltékozolni ezt a lehetőséget. Egyszerű családból jövök, a szüleim rengeteg áldozatot hoztak értem, és hogy versenyezhessek, így valójában egyetlen dologra kell koncentrálnom, hogy fejlődjek, és sikeres legyek. Ezzel tudom meghálálni mind nekik, mind pedig magamnak azt a rengeteg energiát, amit család és egyén szinten beletettünk a motorsportba.