Vajon tényleg egy finn lehet a TT következő nagy reménysége?
Vajon tényleg egy finn lehet a TT következő nagy reménysége?
írta: Guld Péter
Soha nem feledem azt a 2016-os augusztusi napot, amikor Jussi Honka szaunahajójával csorogtunk a Vouksi folyón az orosz határ felé, miután véget ért a modern-éra első Imatranajo utcai motorversenye. Maga a szaunázás két turnusban történt, a lányok és a fiúk külön-külön, egymástól elszeparáltan.
A finneknél egyébként létezik egy íratlan szabály, mely szerint izzadni kizárólag anyaszült meztelenül lehet, így sok választásom nem volt. A hajó fedélzeti szaunájában így keveredtem végül Erno Kostamo mellé, aki akkoriban az utcai versenyzés feltörekvő csillagának számított, de még bőven újonc éveit taposta. Barátom, Juha Kallio mutatott be neki, de nagy erőfeszítéseket nem kell tenned, amikor ülsz valaki mellett egy szál „brében”, hiszen az már bőven az igazság pillanata, és kicsit azon is túl. Nem fogsz arcoskodni, csak csendben meghúzod magad, és szerényen beszélgetsz férfitársaiddal.
Ha most azt kérdeznéd, ez alapján láttam-e valami különlegeset Kostamóban, egyértelműen azt mondanám, hogy a tekintetében volt mindig valami megmagyarázhatatlan. Kissé zavaros, kissé rideg, ugyanakkor nagyon céltudatos, és a távolságtól inkább elzárkózó.
Ugyanakkor ő volt az egyetlen, akiről Kallio barátom azt állította, hogy nagyon gyors, óriási potenciál rejtőzik benne, mert soha nem adja fel. Ennek ellenére azt is hozzátette, hogy rizikós a srác, mert forrófejű, ezért a kezdeti éveket túl kell élnie. Ezt támasztotta alá később a megannyi bukás és sérülés is, amelyek közül a legsúlyosabbat talán épp a 2019-es makaói futamon szenvedte el. Ez volt az az év egyébként, amikor a szakértők legszívesebben útilaput kötöttek volna a finn lábára, mivel létezik egy íratlan szabály, mely szerint, ha valaki ilyen szinten képes rommá törni magát utcai versenyen, annak a legjobb lenne, ha szögre akasztaná hacukáját.
Kostamót viszont nemhogy visszatartotta, még inkább elszánttá tette a bukás és a sérülés, attól a pillanattól kezdve pedig történt vele valami megmagyarázhatatlan.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy gyorsabb, teljesebb versenyzővé vált, és innentől kezdve kizárólag a feladatra koncentrált. Ezen a ponton pedig a kérdés csak az volt, mikor kezdi el kóstolgatni a dobogós helyeket a nagyobb utcai futamokon.
Ugyan a Man-szigeti TT-n és a NorthWest200-on még hiányzik neki egy lépés, mégis úgy látom, nagyon türelmesen és elszántan lépked a céljai felé. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a nemrég megszerzett dobogós helyezése a makaói futamon.
Persze tény, hogy 2022-ben Kostamo megnyerte már egyszer a versenyt, az egyetlen szépséghibája annak a győzelemnek az volt, hogy az utcai versenyzés krémje nem tudott rajthoz állni, mivel a pandémia által előírt karanténidőszak nem telt le a verseny idejére, így Peter Hickman, Michael Rutter és John McGuinness a szállodai szobából figyelhették az eseményeket.
A következő kiemelkedő éve a tavalyi lehetett volna Kosamtónak, tulajdonképpen dobogóra is állhatott, annak a futamnak az egyetlen bibije viszont az volt, hogy az időjárási körülmények miatt nem tartották meg, ezért az edzéseredmények alapján hirdettek végeredményt.
Majd jött 2025, amikor egészen becsületesen felépültek a dolgok. Az esőzések miatt a kvalifikációt ugyan most is halasztani kellett, és szinte közvetlenül a verseny előtt tartották meg, végül a verseny sem maradt el.
Persze tudom, hogy az egykor szebb napokat látott utcai futamra sokan mára már csak legyintenek, azért a sportág két ikonja, Peter Hickman és Davey Todd mégiscsak képviseltették magukat. Rajtuk kívül viszont valóban nem állt rajthoz az utcai versenyek elit ligájának mezőnye, helyettük inkább a „B” kategóriás menők utaztak a helyszínre.
Ennek leginkább az lehetett az oka, hogy a pandémia után a britek lassacskán feladták a futamot, egyszerűen azért, mert nagyon sokáig bizonytalan volt annak létrejövetele, másrészt mert olyan összegeket emésztett fel, amelyekre már valóban nem maradt forrása a TT komplett mezőnyének, a nagyobb BSB csapatok pedig Hickman kivételével szintén távol maradtak, mondván nem térül meg a befektetett pénz és energia.
Így ebben a felemás közegben indult az idén Kostamo, de ami még inkább csodaszámba ment, hogy nem egyszerűen dobogóra állt a két brit mögött, hanem elég sokáig partiban is volt velük. Ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy a finn versenyző a kitartó munkának és a fejlődésnek köszönhetően úgy tűnik végleg megérkezett az elitek táborába, amely további szép eredményeket sejtethet a jövőre nézve.
Ez pedig azért is kiemelendő, mert Kosatmo így egy olyan illusztris társaságba kerülhet, amely csak nagyon keveseknek adatik meg, arról már szót sem ejtve, hogy amennyiben sikerülne valamelyik nagy utcai verseny dobogójára állnia a nagyköbcentis kategóriában, akkor ő lenne az első olyan versenyző, akinek úgy sikerült a bravúr, hogy nem egy angolszász ország szülöttje.
