Utoljára Phillip Island?
Utoljára Phillip Island?
írta: Guld Péter
Bár a hétvégén még javában zajlott a téli olimpia, a motorsportszerető közönség sem maradt program nélkül, hiszen a Superbike világbajnokság nyitófutama sokunkra úgy hatott, mint egy vízzel teli lavór az életéért küzdő karácsonyi pontynak.
Az már más kérdés, hogy mennyire tudtunk felhőtlenül örülni a 2026-os motorsport szezon indulásának. Kezdődött minden azzal, hogy a sorozat új jogtulajdonosa, a Liberty Media munkához látott, és a 2025-ös megfigyelési szezont követően névváltozásokkal és naptármódosításokkal jelezték, az idei évtől bizony új szelek fújnak. A Dorna többé nem létezik, helyette MotoGP Sports Entertainment Group lett a vállalat neve, de ettől függetlenül természetesen mind a Superbike világbajnokság, mind a MotoGP továbbra is az ő promotálásuk alá tartozik. Ezután jött a feketeleves, amelyben bejelentették, hogy a világ egyik legikonikusabb pályáját, az ausztráliai Phillip Island-et törlik a MotoGP versenynaptárból, és helyette, ahogy a Forma 1-ben, itt is Adelaide városi pályáján rendezik majd a futamokat. Sokan úgy vélik, mindez csak hírverés, de a bejelentés persze kihatással volt a Superbike vb mezőnyére is. Többen attól tartanak, hogy ők sem maradhatnak majd a klasszikus vonalvezetésű pályán, az viszont még közel sem biztos, hogy a városi pályán mennek. Egyre többen rebesgetik azt is, hogy mindkét sorozat az ausztrál The Bend pályára kerülhet, amely az ország egyik legtehetősebb vállalkozójának tulajdona.
Ilyen előzményekkel érkezett a mezőny Phillip Island-re, és bár a Superbike-vb hivatalos tájékoztatásban nem részesült a jövőt illetően, sokan mégis utolsó versenyükre készültek az óceánparti pályán.
Természetesen más pletykák is felmerültek, például, hogy a Liberty intenzíven gondolkodik azon, mitévő legyen a sorozattal hosszútávon. Tény, hogy a Superbike-világbajnokság érdeklődésben messze elmarad a MotoGP mellett, a helyzetet pedig tovább rontja, hogy a jövő évben bevezetésre kerülő új, MotoGP technikai specifikáció jelentősen lassítja majd a mezőnyt, legalábbis most sokan ezt sejtik. Ez pedig ahhoz vezetne, hogy a két sorozat tempóban fej-fej mellett haladna egymás mellett. Így viszont még nehezebb lesz eladni a MotoGP-t a Liberty-nek, legalábbis úgy, mint a világ leggyorsabb és legizgalmasabb kétkerekű sorozatát. Emiatt sokan úgy vélik, üzletileg el fogja engedni a Superbike-világbajnokság kezét, ez pedig két opciót jelent: vagy eladja egy másik promóternek, vagy bedarálja, megszüntetve így a konkurenciát.
További sötét fellegeket jelent egyébként az idei magyar futam körüli csend is.
Hivatalos megerősítés ugyan nem érkezett, a helyzet mégis aggasztó.
Térjünk át viszont inkább a futamokra, és arra, hogy mire számíthatunk valójában a 2026-os idényben. Bár az ausztrál pálya valóban egy sajátos helyszín, és csak az igazán tökös versenyzők érhetnek ott el komoly eredményeket, az már jól látszik, hogy a tavalyi összetett második, Nicolo Bulega játszópajtás nélkül maradt, és úgy verte el a mezőnyt, mint eső a libasz...
Ebből is, és a nagy tapasztalattal bíró BMW versenyzők performanszából is láthatjuk, hogy ő és Toprak Razgatlioglu mennyire kiemelkedő szereplői (voltak) a sorozatnak. A török távozásából viszont az rajzolódik ki, hogy az olasznak nem igazán lesz ellenfele idén. Talán nem is véletlen, hogy egyre többször hozzák szóba a gyár MotoGP projektje kapcsán, a kérdés ez esetben viszont az, hogy akkor mi marad nekünk, rajongóknak. Az utolsó, hasonló érvágás talán a kétezres évek elején érte a Superbike hívőket, amikor mind Colind Edwards, mind pedig Troy Bayliss elhagyták a sorozatot, és a MotoGP-be szegődtek. A dolgok csak akkor álltak helyre igazán, amikor Baylisst visszacsábították a mezőnybe.
Hiszen ezeket az éveket hívták anno a sorozat harmadik aranykorának, és azoknak az időknek, amikor még a rajongók is szép számmal jelentek meg a pálya mellett. Bulegát leszámítva a jelenlegi mezőny kissé még kiszámíthatatlan, így a három futamból messzemenő következtetéseket levonni nem lehet. Esetleg csak annyit, hogy a MotoGP-hez hasonlóan a Ducatik bitangjó motorok lettek, és ha bármelyik szatellit csapat tagja is vagy, és a bolognaiak motorját használod, jó eséllyel az első tízben lehetsz. Mind Yari Montella, mind Baldassari villantása jól esett, és a Bimoták kiegyensúlyozott teljesítménye előtt földig hajolok. Bár tudjuk, hogy a pálya tavaly is kedvezett a gyártó motorjainak, és az erőforrást adó Kawasaki is erős volt itt korábban, mégis megható volt látni, ahogy Bassani egyrészt felnőtt a feladathoz, másrészt hozzászokott a motorhoz. Így az olasz teljesítménye egyértelműen színt vitt a hétvégébe.
Csapattársa Lowes is élhetett volna a lehetőséggel, de egy ponton túl mégis többnyire azon gondolkodom: vajon ki állhat a Lowes ikrek mögött, hogy egyáltalán még van csapat, akik szóba állnak velük? Mert bár gyorsak, de ennek rendszerint bukás a vége, az meg pénzbe kerül, és hát az eredménytelenség nem túl kifizetődő ebben a sportban.
A BMW botladozása kissé tragikomikus volt, és bár én boldog vagyok, hogy végül mind Petrucci mind Oliveira mennyire örültek a középszerű eredménynek, abban azért nem vagyok biztos, hogy például Sven Blusch boldogságfaktora is hasonló szintre került.
Ami viszont kifejezetten jól esett, az Tarran Mackenzie második futamon elért negyedik helye, hiszen aki kicsit is követi a sorozatot, pontosan tudja, milyen utat járt be ez a srác eddig, hogy ide kerülhetett.
A Honda mindkét versenyzője kiírta magát idő előtt, így a japán gyártót a beugró Ryan Vickers képviselte egyedüliként, a Yamaha mélyrepülése pedig sajnos a kétezres évek első felét idézi, amikor egyszerűen nem találták a győzelemhez vezető utat. Tény, hogy ez a gyengélkedés nagyjából köszönhető a MotoGP projekt szenvedéseinek is, hiszen úgy vélem, a gyártó jelenleg minden erejével arra összpontosít, hogy ott sikeres legyen.
A legjobban most mégis azt várom, hogy az egyik személyes kedvencem, Tommy Bridewell megkezdje a világbajnoki szereplését Portimaotól, miután újdonsült csapata, az Advocates Racing bejelentette, hogy a BSB helyett mégis inkább kipróbálnák magukat a világbajnokságon. A téli teszteken erre utaló jelek azért voltak, miután Birdewell többször együtt tesztelt az Aruba csapattal, és szakadó esőben néhány kört még Bulega motorjával is megtett, amelyre az érintettek úgy hivatkoztak, hogy a brit besegített, és megmentette olasz kollégáját az elázástól.
Nagyjából itt tartunk, és remélem, hogy a következő alkalommal már jobb hírekkel érkezünk.
