Továbbra is pörög a BSB
Továbbra is pörög a BSB
írta: Guld Péter
A Brit Superbike bajnokság véghajrájához érve érdemes néhány szót ejtenünk ismét a sorozatról, miután még áprilisban írtunk egy cikket Alan Gardnerről, a liga egyik legikonikusabb figurájáról. Ugyan tény, hogy a BSB első fele viszonylagos unalomban telt el, de három fordulóval a vége előtt úgy felpörögtek az események, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket. Persze visszatekintve a múltra, nem csoda, hogy mindez így történik, hiszen a brit sorozat egyik különös ismertetőjele: lefutott verseny nincs, és irgalmatlanul szúrós.
Köszönhető ez nagyrészt az egyedi pontrendszernek is, amely végtelenül szorossá teszi, hiszen az első négy között szisztematikusan két pontos különbségek vannak, attól hátrébb pedig csak egy pont a difi, míg a világbajnokságon a helyezések között az egységes négy, öt és három pontos különbségek vannak érvényben. Ez pedig kulcsfontosságú a végelszámolásnál.
A szezont ettől függetlenül a világbajnokságról visszatérő Bradley Ray kezdte a legjobban, aki szintén Gardner egyik csapatánál versenyzett volna, de miután az csődbe ment, a Raceyways Yamahánál kötött ki. Az évad előtti hercehurca viszont cseppet sem zavarta, miután az első négy fordulót zavartalanul hozta, és szinte hibátlan mérleggel érkezett a július végi, Brands Hatch-i fordulóra. Ez nagyjából egybeesett azokkal a pletykákkal, amelyek azidőtájt keltek szárnyra, mely szerint Ray jövőre nagyon szeretne visszatérni a Superbike világbajnokságra, ezúttal egy versenyképes csomaggal. A belsős informátorok pedig arról regéltek, hogy menedzsere, az egykori BSB-legenda, jelenleg televíziós szakértő Shakey Byrne előrehaladott tárgyalásokat folytat a BMW gyári csapatával, Toprak Razgatlioglu megüresedett helyére. Hogy mi történt Ray-jel a Brands Hatch-i pályán, máig nem tudjuk, de elkövette szezonbéli első hibáját, és bukott, azóta pedig megtört az egyeduralma. Sokan talán a bizonytalanságot sejtették mögötte, amely karrierjét érintette, mert heteken át semmilyen hivatalos bejelentés nem érkezett sem a versenyző menedzsmentjétől, sem a bajoroktól. Az utolsó két fordulón már csak az segíthet neki, hogy a múlt heti asseni futamon hivatalosan is közölte, jelenlegi csapatával folytatja jövőre.
Ray bizonytalanságát mindenesetre az addig lesben álló címvédő Kyle Ryde használta ki a legjobban, miután az ominózus futamon megszerezte szezonbéli első futamgyőzelmét, és az addig felhalmozott hátrányát mostanra előnnyé kovácsolta, miután azóta nyert még négy versenyt. Ray-nek ez mindössze egyszer sikerült, továbbá a futamokon is egyre több hibát követ el. Így fel kell kötnie a gatyáját alaposan, ha szeretne még versenyben maradni a bajnoki címért.
A fentebb említett Gardner egyszemélyes csapata pedig időközben kétfősre bővült, köszönhetően ez minden bizonnyal az egyre nagyobb szerepet vállaló névadó szponzornak, a Nitrous-nak, miután segítő kezet nyújtott az ülését szezon közben elveszítő Glenn Irwin-nak.
Egyébként ez a sztori sem a legszebb, sőt, annyira felpörgette a paddock életét, hogy Guy Ritchie ismét megnyalta volna mind a tíz ujját, miután csaknem rendőrségi ügy lett belőle. Történt ugyanis, hogy Irwin a szezon közepén lesérült, és egy ideig nem tudott motorra ülni, egykori csapata, a PBM Ducati viszont keresett valakit, aki időközben helyettesíteni tudta. Ez a valaki lett a britek fenegyereke, aki az utóbbi időben inkább talán a bajkeverő becenevet tudhatja magáénak, bizonyos Scott Redding. Az egykori BSB bajnok, aki anno még pont a PBM Ducatival diadalmaskodott, úgy jelentkezett be az ülésre a néhai Paul Bird lányánál, Jordannél – aki jelenleg betölti a csapatvezetői szerepet – hogy közben még élő szerződése volt a Bonovo Ducatival a világbajnokságon. Miután mindenki látta, hogy Redding azzal a motorral is leszerepelt, menekülőre fogta, és úgy ugrott be Irwin helyére, hogy arról senkivel nem egyeztetett. Belső források szerint csak azért nem lett belőle nagyobb kalamajka, mert a csapattulajdonos Michael Galinski bár megüzente neki, hogy a húzás nem volt túl elegáns, végeredményben örült, hogy megszabadult az állandóan kifogásokat kereső Reddingtől, így a Balaton Park pályán már fel is ültette a motorra az addig MIE Hondával szenvedő Tarran Mackenzie-t. A skót pedig rögtön az első hétvégén bizonyította, hogy addig sem a motorral volt a gond.
Redding ezen a ponton már háttéregyeztetéseket folytatott Jordan Bird-del a teljes kapitulációt illetően, aki belement a játékba, és a tisztes knockhilli helytállás után Brands Hatch-ben a csapat egykori bajnokát ültette a Ducatira, Irwint pedig kirúgta. Máig nem tudjuk, jogilag ezt miként tehette meg, és milyen feltételek mentén hozta meg döntését, illetve azt sem, hogy Irwin miért egyezett ebbe bele, de tény, hogy elfogadta a kialakult helyzetet, és egyben Gardner kettesszámú Yamaháját. A rajongók viszont nem voltak ennyire engedékenyek, és mind telefonon, mind a közösségi médiában zaklatni kezdték Bird-öt, akinek végül mind a kirúgott, mind a frissen igazolt versenyzői siettek a segítségére. A dolog azóta némileg csillapodott, bár tény, hogy Irwin-t alaposan megviselte, miután az idei évre pont azért hagyott fel az utcai versenyzéssel, hogy a Brit Bajnokságra tudjon összpontosítani. Ennek ellenére sajnos nem igazán találja az összehangot a Yamahával, Redding viszont összekapta magát, így néhány dobogóval és négy győzelemmel próbálja meghálálni a csapatnak a belé fektetett bizalmat.
Végül pedig három kellemetlen hírrel kell zárnunk a brit kitekintőt. Az egyik, hogy a sorozat egyik kiemelkedő alakulata, a Mar-Train Yamaha bejelentette, hogy az év végén kiszállnak, mert elfáradtak, valamint a brit legenda, Carl Fogarty visszalépett a csapatmenedzseri feladatoktól, így az előzetes hírekkel ellentétben mégsem lesz csapatvezető az Advocate Ducatinál, amelynek tulajdonosa Lee Khouri, ausztrál üzletember. A legnagyobb meglepetést viszont mégis az okozta, hogy bizonyos források szerint Havier Beltran, a Honda brit versenyrészlegének vezetőjét azonnali hatállyal menesztették. Ennek okairól többet egyelőre nem árultak el.
