Suzuki Katana teszt
Suzuki Katana teszt
Először csak az tűnt fel, aznap milyen előzékenyek voltak az autósok. Nem nyomakodtak, nem próbáltak leszorítani. Helyette villogtak vagy kedélyesen integettek, hogy menjek be eléjük. A tuning Matyik versenyzés helyett hosszan jöttek mellettem. Ja! – csaptam képzeletben bukósisakos homlokomra, hiszen Katanával vagyok, egy ízig-vérig
különleges retro motorral.
Kisiskolás voltam, amikor 82-ben a Suzuki előállt egy
európai tervező által európai ízlésnek megfelelően készült nagymotorral. Bevallom, én nem voltam „katanás”, inkább a túraendurók tetszettek (konkrétan „tenerés” voltam), de a 80-as években gyakran lehetett a fiatalok szobájában a Jackson kép, vagy gumisműhelyek falán a meztelen nénis poszter mellett Suzuki Katanásat is látni. De mindez tök lényegtelen, hiszen egy újságcikknél közelebb nem sokan kerültek rendes nagymotorhoz akkoriban.
Később egyszer majdnem lett egy Katanám. Pontosabb lett is: egy majdnem Katanám. A japán belpiacos GSX400F-et több forrás Katana néven emlegeti.
Soros négyhengeres volt az is, viszont az én motoromon a jellegzetes, megosztó, de azért megszokható látványt nyújtó fejidom helyett sima kerek lámpa volt. Csak a
vaskos segédváz és a farokidom volt ugyanolyan.
Mostanában minden gyártó előhúzza a retro kártyát, a Suzukinak is ideje volt villantani. Ők a Katana feltámasztását választották. (Ugyan mi mást tudtak volna ezen a vonalon?) Szerencsére rendesen odatették magukat, nem gagyizták el a projektet, de nem is estek túlzásba!
Alapul a kiváló GSX-S1000-t vették, azt szabták át a dizájnnak megfelelően. Az eredeti prototípusra kísértetiesen hasonlító fejidomot szerkesztettek hozzá, természetesen modernebb, a mai kornak megfelelő,
élesebb, dinamikusabb vonalakkal.
A hátulja viszont teljesen újra lett gondolva. A mai, farokrövidüléses divatot nehéz lett volna összeegyeztetni a régi, Hajdú porszívó formájú farokidommal, ezért nem is erőltették, hogy összehozzák a kettőt. Ehelyett készítettek egy
igazán karakteres, masszív, vastag, de rövid hátsót. A végeredményre egy rossz szavunk sem lehet, ez a motor egyik legszebb része. Összességében a végeredmény hamisítatlan Katana lett, felismerhető benne a múlt öröksége, miközben ott van benne a jelenkor technikai fejlettsége.
Milyen volt menni vele? Nem kívánok itt teljes menetdinamikai tesztet összehozni. Aki Katanát szeretne, úgysem amiatt fogja választani, mert egyik-másik tulajdonságában, paraméterében paraszthajszállal a konkurencia fölé nő vagy éppen alatta marad.
Ezt a dizájn fogja eladni. Maradjunk annyiban, hogy egy korrekt ezres naked bike,
150 lóerővel, hozzáillő fékekkel és futóművel. A rugózó elemek hangolása ráadásul kifejezetten jó utcára, különösebb hiszti nélkül tolerálja a hazai útminőséget. Ennek persze a másik olvasata az, hogy jó minőségű szerpentinen (ne adj’ Isten versenypályán) kicsikét alulcsillapított lehet. Még szerencse, hogy majdnem minden paramétere állítható. Ha ennél többre vagy kíváncsi, olvasgass Suzuki GSX-S1000 teszteket a neten, Dunát lehet velük rekeszteni.
Ha már csak a végső lökés hiányzik ahhoz, hogy Katana tulajdonossá válj, menj és próbálj ki egy tesztmotort. Én a
Motorcenter Gyulaitól hoztam el az övéket, és kb. 200 méter alatt beleszerettem. Ugyanis olyan hangokat ad ki, amit nem sok széria motor tudhat magáénak. Alacsony fordulaton mély dörmögés jön a kipufogójából, ráadásul nem különösebben halkan. Ahogy elcsavarod a gázt, úgy megy át ez a barátságos, kedves morgás állati üvöltésbe. Olyankor azért már mással is el vagy foglalva, mert az ezres nagyon szedi a lábát, de a zenei aláfestés végig tökéletes.
Engem a hangjával megvett kilóra.
