Sebzett vadként kishíján eltűnt, most mégis világbajnok lett
Sebzett vadként kishíján eltűnt, most mégis világbajnok lett
írta: Guld Péter
2026 szeptember 27-én megtört a jég, és Nicoló Bulega Superbike világbajnok lett. Így 2012 után először ismét olasz versenyző nyerte a sorozatot, olasz motoron. A kombináció viszont már akkor is megegyezett, sőt, a történelem során eddig kizárólag az olasz pilóta – olasz motor bizonyult nyertesnek. Bulega előtt ez a valaki pedig nem más volt, mint a Kalóz, Róma motorizált császára, a négyszeres GP 250 és kétszeres WSBK bajnok, Max Biaggi.
A római versenyző anno 2010-ben és 2012-ben hódította el a címet, miután GP szereplése után a szériamotorok legmagasabb kategóriájában próbált szerencsét. Biagginak ez a bravúr akkor egy Apriliával sikerült, amelyből mindenki legnagyobb megdöbbenésére lett világverő motor, az akkor még feltörekvő technikai igazgató, Gigi Dall’Igna vezetésével.
Az olasz szakember azóta a Ducatihoz igazolt, és neve mára történelem lett, de talán nem véletlen, hogy Nicoló Bulegának szintén azzal a Ducatival sikerült a bravúr, amely újfent Dall’Igna nevéhez köthető.
A két olasz versenyző sikere azért fontos a sporttörténelem szempontjából, mert a Superbike világbajnokság történetében olaszként kizárólag kettőjüknek sikerült a világbajnoki cím. Ennek legfőbb oka viszont nem az, hogy az olaszok tehetségtelenek, vagy kevésbé kedvelik a kategóriát, sokkal inkább más van a fókuszban, és az időzítés nem volt a legtökéletesebb. Noha az is tény, hogy a Superbike mindig is inkább egy angolszász sportként volt nyilvántartva, hiszen a nagyköbcentis szériamotorok versenye inkább a szigetországhoz, Ausztráliához, valamint az Egyesült Államokhoz kötődik.
Érdekesség, hogy a sorozat 39 éves történetében eddig két francia (Raymond Roche, Sylvain Guintoli), három olasz (Max Biaggi, Nicoló Bulega) három spanyol (Carlos Checa, Alvaró Bautista), és három török (Toprak Razgatlioglu) világbajnoki címet jegyeztek, míg a többi valójában az olyan angolszász nemzetek, mint Egyesült Királyság, Egyesült Államok és Ausztrália között dőlt el.
Ennek tudatában Bulega diadala pedig még inkább felértékelődik. Közte és honfitársa, Max Biaggi között pedig az volt a legfőbb különbség, hogy míg Biaggi a megfelelő időben érkezett a sorozatba, amolyan levezetés gyanánt, addig Bulega némileg kényszerpályára került, és egy kishíján összetört álomból építette fel újra magát. Hiszen a római versenyző, amikor érezte, hogy a Rossi dominancia után következő Stoner-Lorenzo érában már valóban nincs keresnivalója a sorozatban, és nem lesz belőle királykategóriás bajnok, elfogadta egykori kenyéradója (Aprilia) ajánlatát, és visszatért sikerei helyszínére. Biaggi még a 250-es érában szerzett három címet a noalei gyárnak, sőt, első vb címét is velük szerezte, így amikor felkeresték, hogy vigye csatába legújabb üdvöskéjüket, az RSV4-et, amellyel a szériasportmotorok világában próbáltak teret hódítani, megvolt a kölcsönös bizalom. Biaggi pedig igent mondott. Ebből a kapcsolatból született végül további két világbajnoki cím, így a római versenyző nem sebzett vadként, hanem méltóságteljes római „császárként” vonulhatott vissza a motorversenyzés világától. Nicoló Bulega életpályája ettől viszont jócskán eltért, hiszen az olasz versenyző volt Valentino Rossi akadémiájának az egyik első, sőt legnagyobb becsben tartott versenyzője, akit az olasz legenda végül kirúgott gyengébb szereplése miatt, és visszavonta tőle a bizalmat.
Így miután a Moto2-es mezőny közepében és hátsó harmadában kullogott, 2021 végén egyik csapat sem akart dolgozni vele.
2022-ben a Supersport világbajnokságon talált menedéket, ahol a Ducati amolyan gyári csapatot indított a Superbike kategória mellett. És ha szabad így fogalmaznom, ez a szerződés lett végül az olasz versenyző életének fordulópontja, az a megállapodás, amely gyakorlatilag megmentette motorversenyzői karrierjét.
Hiszen a csapatmenedzser, Serafino Foti hamar megkedvelte, és megtalálta a közös nevezőt a mindig hallgatag, már-már mufurcnak tűnő versenyzővel, és a védelme alatt szegettszárnyú verébből egy igazi főnixé nevelte, aki 2023-ban már verhetetlennek bizonyult.
Így 2024-ben ismét kategóriát váltott, és feljebb lépett a Superbike világbajnokság mezőnyébe. Ezen a ponton mindenki sejtette, hogy a feladat kicsit összetettebb lesz, mint azt elsőre tűnt, főleg úgy, hogy az akkori mezőny legnagyobb ikonjával, Toprak Razgatliogluval kellett megküzdenie.
Az első évben végül magabiztosan dominált az akkor BMW-vel motorozó török versenyző, a tavalyi szezonban azonban érződött, hogy Bulega képes felvenni a versenyt vele. Végül kettejük csatájáról szólt az egész szezon, Bulega pedig ismét lecsúszott a vb címről, viszont egyértelmű várományosként tekintett 2026-ra, miután Toprak bejelentette, hogy a MotoGP-ben folytatja.
Nos, ez a történet ért körbe 2026. szeptember 27-én délután, miután a sokak által sokszor lesajnált Nicoló Bulega világbajnok lett, amely sikert leginkább azt hiszem csapatfőnökének, és legnagyobb mentorának, Serafino Fotinak köszönheti. Máig nem tudom, miként sikerülhetett újra vérszomjas versenyzőt faragni belőle, de azt hiszem Foti képes a mágiára, ezt nyugodtan kijelenthetjük.
Nicoló Bulega így minden bizonnyal karrierjének legfontosabb állomásához érkezett, ahhoz a ponthoz, amikor teljesül az álma, és megmérkőzhet a MotoGP mezőnyében. Ezzel a kitérővel pedig talán ő az egyetlen, akinek sikerült ez a bravúr, és tudott élni a lehetőséggel. A csapat pedig, ahol versenyezni fog jövőre, a már sokszor emlegetett VR46 alakulat. Mivel minden cikkben leírom az ezzel kapcsolatos aggályaimat, most nem teszem, inkább csak bízom Foti védelmező karjaiban, és Bulega magabiztosságában. No meg abban, hogy ismét remek csatákat láthatunk majd közötte és Razgatlioglu között, miközben az élmezőnyben harcolnak jobbnál jobb helyekért.
