Ryde és Redding között dőlhet el a BSB bajnoki címe
Ryde és Redding között dőlhet el a BSB bajnoki címe
írta: Guld Péter
A brit Superbike bajnokság utolsó harmadához érkeztünk. Első blikkre úgy tűnik, nagy meglepetések nem történtek, sőt, a védvonalak tovább erősödtek. Viszont ha futamonként boncolgatjuk az eredményeket, néhány kiugró teljesítményre, szép eredményre azért felkaphatjuk a fejünket.
Ilyen volt például az Oulton Parkban rendezett hétvége első versenye, ahol a yamahás Bradley Raynek ismét sikerült futamot nyernie, megdöntve ezzel némileg a Ducati egyeduralmát, ha eltekintünk attól az apró ténytől, hogy a mögötte célba érkező négy pilóta a bolognai gyárat képviselte. Közülük Leon Haslan és Storm Stacey nevét érdemes mindenképp kiemelni. Haslam, veterán kora ellenére is kellemes meglepetés, és sokak legnagyobb örömére visszatért a dobogóra – harmadik lett az első futamon -, míg Stacey, a feltörekvő vagabund brit versenyző magára talált, és negyedik helyével jelezte, a közeljövőben érdemes kalkulálni vele.
A bajnokság második helyezettje Scott Redding csak az ötödik lett, míg a listavezető Kyle Ryde a dobogó második fokára állhatott. A második Superpole, valamint a harmadik főfutamon végül helyreálltak az erőviszonyok. Kyle Ryde mindkét futamgyőzelmet behúzta. Bradley Ray és Scott Redding pedig váltogatták egymás között a dobogó második, illetve harmadik fokát. A legnagyobb meglepetést ezeken a versenyeken Ryan Vickers okozta, aki mindkétszer a negyedik helyen érkezett célba, egyértelműen jelezve, hogy képes volt szintet lépni a Hondával.
A másik figyelemre méltó megmozdulást pedig egyértelműen az ukrán Ilya Mikhalchik szállította, aki a harmadik futamon nem csak pontot szerzett, hanem kilencedik helyével a top10-ben végzett, amely óriási eredmény egy újonctól, főleg, ha vetünk egy pillantást a mezőny összetételére.
Oulton Parkot végül Thruxton követte, ahol azért sejtettük, hogy felborulhatnak az eddig kialakult erőviszonyok. Hiszen Ducati egyeduralom ide, vagy oda, itt valamiért rendszeresen jobban teljesítenek a sornégyes gépek. Az első futam végül végtelen izgalmakat tartogatott, és láthattuk a már megszokott Redding-Ryde csatát is. Reddingnek végül elfogytak az abroncsai így csak az ötödik lett, Ryde viszont mentette a menthetőt és nyert – megszakítva ezzel a Ducati hétéves nyeretlenségi szériáját a pályán - de a sornégyes különítmény ezúttal már ott tornyosult mögötte, amely sejtetett valamit a hétvégére további részére. A második helyen Rory Skinner míg a harmadikon a nagy visszatérő, Ryan Vickers végzett, jelezve így Oulton Park után, hogy végérvényesen összecsiszolódott a Hondával. A futamot sajnos egy ijesztő bukás miatt félbe is kellett szakítani, miután a bimotás Max Cook összeakadt Leon Haslammal, és Cook ezután belerongyolt a pályamenti szalagkorlátba. Az eset rendkívül csúnya volt, de Cook szerencsére csodával határos módon megúszta és csak zúzódásai lettek. Nem kizárt, ez épp annak köszönhető, hogy elveszítette eszméletét a becsapódás pillanatában. Emiatt viszont nem állhatott rajthoz a további futamokon.
A vasárnapi Superpole versenyen végül megtörtént a csoda, miután Ryan Vickers a dobogó legfelső fokára állhatott. Mind a csapatnak, mind a versenyzőnek ez egy irgalmatlan elégtétel, és boldogsággal töltött el mindenkit. A legnagyobb bravúr viszont akkor következett, amikor Vickers a második főfutamot is elhozta, és megríkatott a garázsban mindenkit. Míg a Superpole-on Redding második lett Vickers mögött, és sikerült a listavezető Ryde előtt végeznie, addig a második főfutamon már nem volt ekkora szerencséje. Az első körben néhány kanyarral a rajt után Jason O’Halloran megpöccintette, Redding pedig bukott, így Bradley Ray mögött Kyle Ryde állhatott a dobogóra.
A PBM motorosa láthatólag ideges volt, hiszen épphogy csak sikerült faragnia valamicskét az összetettben, ismét hátrányba került, így a különbség közte és Ryde között kishíján ötven pontra emelkedett, amit roppant nehéz lesz ledolgozni a következő négy hétvégén, főleg, hogy Ryde az idei évben ismét kicsattanó formában motorozik.
Ettől függetlenül tudjuk azt is, hogy Redding soha nem adja fel, így már alig várjuk a folytatást.
