Nem csak te sírsz, én is!
Nem csak te sírsz, én is!
írta: Guld Péter
Bol d’Ort nyerni kemény dió, ezt mindenki tudja. És valóban csak azoknak sikerül, akik szerencsés csillagzat alatt születtek, mert a hosszútávú motorversenyzésnél sokszor nincs gyötrelmesebb és sanyargatóbb sport a világon. Elég volt csak ránézni a gyári BMW Motorrad csapatára, amikor fél órával a huszonnégy órás verseny vége előtt elbukták a világbajnoki címet, így ismét nem írtak történelmet. Pedig a BMW lehetett volna az első európai gyártó, aki a sorozatban világbajnoki címet szerez. Bol d’Ort nyerni egyébként kicsit olyan, mint a Tour de France-on szakaszgyőzelmet szerezni. Onnantól kezdve teljesen mindegy, hány olimpiai és világbajnoki címet szerzel, mindenki arra a délutánra fog emlékezni, amikor azon az egy szakaszon a dobogó tetejére állhattál.
Talán ezért is bőgtem vasárnap délután a biciklin, miközben hallgattam, ahogy Kovács Bálint 1956 után ismét kategóriagyőzelmet szerzett a Bol d’Or-on magyarként, a francia Tecmas csapatával. Igen, utoljára ez Kurucz Györgynek és Reisz Jánosnak sikerült egy kettőötvenes Pannóniával, múlt vasárnap pedig Bálintnak a Superstock kategóriában. További szenzáció egyébként még, hogy az abszolút értékelésben is felállhattak a dobogó harmadik fokára.
A magyarok utolsó dobogós helyezéseit egyébként Rosivall Ágoston és Kispataki Viktor érte el még 2010-ben, Katarban. Az a verseny egy nyolcórás viadal volt.
Tavaly voltam olyan szerencsés, hogy a helyszínről követhettem az eseményeket, és szurkolhattam az akkor még rajthoz álló színmagyar HERT by Moto Jungle alakulatnak, akik végül az idei Bol d’Or-on nem tudtak elindulni anyagi nehézségek miatt, és a csapat szétszéledt. Ugyan a terveim között szerepelt az idei Paul Ricard-i futam is, de a HERT-hez hasonlóan én is csak a tévéből követtem az eseményeket. Így viszont volt alkalmam felidézni az emlékeket a tavalyi versenyről. Mert nincs attól hidegrázóbb élmény, mint éjjel kettőkor a pálya mellett sétálni, vagy a bukózónán át gyalogolni a pálya túlsó végébe, hogy a magát őrületbe bulizó rajongók csillagokig emelkedő lángcsóvája előtt elhúzzanak bőven kétszáz felett a motorok. Vagy remegve figyelni, ahogy az éj leple alatt háromszázzal suhannak egymástól centikre a legendásan motorgyilkos Mistral egyenesben.
Mert az Endurance versenyzést elmagyarázni nem lehet, át kell élni, mert az Endurance olyan, mint maga az élet. Teljesen mindegy, hányszor kerülsz padlóra, fel kell állni és menni tovább, mert sosem tudhatod, végül mikor lesz épp hozzád kegyes a sors. Talán ez a hosszútávú motorversenyzés esszenciája, és a leginkább groteszk az egészben pont az, hogy ezt a történelmi sikert egy szemtelenül fiatal, mindössze huszonnégy esztendős magyar versenyző érte el. Tény, hogy Bálint menedzsmentje régóta az Endurance irányába mozgott, és az életkora ellenére ő hazánk legtapasztaltabbja a szakágban, hiszen évek óta a világbajnokság tagja, és pontosan tudja, ebben a világban mi a siker kulcsa.
Sikere azért is megsüvegelendő, mert az idei szezonja nem alakult épp zökkenőmentesen. A HERT tavalyi bemutatkozásával úgy tervezték, idén komplett szezont teljesítenek, ebből viszont csak a Le Mans-i és a Spa-i futamon tudtak rajthoz állni. Bálintot végül sérülések is hátráltatták, nyár végén pedig már egyértelműen sejteni lehetett, hogy a HERT sajnos csak egy újabb összetört magyar álom, amely jelenleg kudarcra van ítélve. Ennek az oka elsősorban ismét a pénz volt. Így egy ideig még az sem volt biztos, hogy a legtapasztaltabb magyar egyáltalán rajthoz tud állni a szezonzáró, legendás Bol d’Or-on, de szerencsére szerzett már magának olyan nevet a sorozatban, hogy végül üléshez jutott. Ehhez minden bizonnyal hozzájárultak még az IDM Superbike kategóriában (Nemzetközi Német Bajnokság) nyújtott eredményei, miután az idei, Assenben szerzett dobogós helyezésére még a nemzetközi szakma is felfigyelt. És mivel mind az Endurance világbajnokság, mind az IDM bajnokság BMW-s csapatai valamilyen szinten Werner Daemen-hez kötődnek - hiszen az egykori versenyző házi tuning-vállalata készíti fel a motorokat, vagy értékesíti a csapatok számára a csomagokat - a belga, mint amolyan megmondóember nyilván felfogta, hogy miután évek óta dolgozik a magyar versenyzővel, és látja a benne rejlő potenciált, a saját érdeke, hogy üléshez juttassa.
Bálint egyébként csapaton belül is a leggyorsabb versenyző volt a huszonnégy óra alatt, sőt, olyan köridőket motorozott, amellyel a BMW gyári csapat élversenyzőit is zavarba hozta. Ezek alapján pedig mást sem remélhetünk, minthogy a jövőre megkínálják esetleg egy stabil szerződéssel egy stabil csapattól, ahol végre tényleg bizonyíthatja rátermettségét, és kizárólag az eredményekre koncentrálhat.
A HERT további két versenyzője, Számadó Máté és Görbe Soma - bár ő még azelőtt jelezte kiválását a csapatból, hogy az bejelentette háttérbe vonulását - is rajthoz álltak a viadalon. Számadó a Superbike kategória ötödik helyén zárt a Maco Racing Yamaha csapattal, míg Görbe és alakulata technikai hiba miatt feladta a küzdelmet.
