Naked bike-ból túramotor
Naked bike-ból túramotor
Többnapos motoros túrára készültem. Előkaptam kedvenc/egyetlen paripámat a garázsból, ami történetesen nem egy feldobozolt sport-túra motor, nem is egy túraenduro, hanem egy fickós naked bike. Se oldaldoboz, se top case nincs rajta. Még egy árva kapaszkodó sincs. Nem szerettem volna a hátamon cipelni az összes cuccomat, mint egy csiga, ezért valamit ki kellett találnom.
A Triumph Street Triple nélkülöz minden csomagrögzítésre alkalmas pontot, ebből kellett túramotort faragnom. Az átalakítást csupa GIVI kiegészítővel oldottam meg. Hátulra felszereltem egy táskatartó keretet, ami nem engedi hozzáérni a puha oldaltáskákat az ülés alá felhúzott kipufogókhoz, így nem olvadnak meg. Plusz nyereség, hogy így a pántok sem érnek hozzá az idomokhoz, ezért a fényezést nem kell félteni attól, hogy megkarcolódik, bemattul. Felpakolva a motor – kis túlzással – szélesebb lett, mint amilyen hosszú, pedig a táskák cipzárral való bővíthetőségét még ki sem használtam. Így is elfért bennük az összes ruhám, szerszámok, defektjavító, esőcuccok, ajándékok.
A tankra egy rögzítőgyűrűs kis tanktáska került. Ezt azért szeretem, mert a táska alja ennél sem ér hozzá a fényezéshez. Ebben tartottam az olyan kisebb dolgokat, amiknek mindig kéznél kellett lenniük: sisakplexi tisztító, kamera, powerbank, aprópénz, autópálya jegy, stb. Amikor olyan helyen álltunk meg, ahol magára kellett hagynom a motort, egyetlen mozdulattal lekaptam a Tanklockos táskát. Visszarakni ugyanolyan könnyű, határozottan kattan be a helyére és halálbiztosan ott is marad. A túra alatt egyáltalán nem küzdöttem helyhiánnyal.
Legvégül a kormányra felpattintottam az elmaradhatatlan nyitott okostelefon tartómat. Hiába világít a kijelző egész nap, ebben nem melegszik túl a készülék, mivel a „léghűtés” folyamatosan biztosítva van. Ráadásul a kijelző előtt nincs plusz réteg, ami rontana a láthatóságon és nehezítené a konduktív kesztyűben való kezelést. A vízálló telefon bizonyítottan bevált navigálásra, nem is gondolkodtam más megoldáson. A túráról visszatérve a tankgyűrű kivételével leszereltem mindent, és a következő hétvégén már a Kakucs-Ringen motoroztam, mintha a kis Triumph soha nem is lett volna túramotor.
