Menő vagy bazári?
Menő vagy bazári?
Időről időre felerősödik valamilyen retró stílusirányzat a motoroknál, ami azután évekig lázban tartja a motorosokat, mielőtt szépen lecsendesedve visszatér tetszhalott állapotába. Ez napjainkban a 60-as, 70-es évek utcai versenygépeinek stílusa: a café racer. Ezeket a gépeket jellegzetes formák és elemek teszik összetéveszthetetlenné bármi mással. Mégsem elég csupán felextrázni egy motort a café racerek tipikus alkatrészeivel, egy nagy adag jó ízlésre, igényességre és szakértelemre is szükség van ahhoz, hogy ne giccsparádé, hanem autentikus, szemet gyönyörködtető tárgy legyen a végeredmény.
A café racerek annak idején házilag átépített utcai motorok voltak. A cél a gyorsaság, a menőség és a szépség kombinációja volt, így formálódtak ki az egyértelmű stílusjegyek, mint pl. a púpos nyereg, a rövid sárvédők vagy a csutkakormány. Elvileg könnyű lemásolni egy valódi café racert, azonban hajszálnyi mellényúlások a végeredményt teljesen el tudják rontani. Manapság már vásárolni is tudsz kész café racert a boltban, de számolni kell vele, hogy a különböző műszaki előírások még sokkal jobban megkötik a gyártók kezét, mint annak, aki otthon farigcsál. Nézzük, miről van szó!
VázA 60-as évek motorjai acél vázzal készültek. Ebből is a csövekből hajlított dupla bölcső volt a legelterjedtebb, vagyis az, amelyik szépen körberajzolva tartja a blokkot. Mára ez a megoldás elavultnak számít, mégis ez az alapja egy jó café racernek. A térhálós csővázak csak a 70-es években jöttek divatba, azokat is nyugodtan lehet használni építéshez. Ezzel szemben, amikor a blokkot oldalról körbeölelő, vastag, főleg alumínium vagy alu utánzatú modern hídváz a konstrukció alapja, az lehetetlenné teszi, hogy valódi retró kinézetű vas legyen a végeredmény.
FékekA hatvanas évek utcai motorjain dobfékek voltak. A versenypályán már használtak ugyan tárcsaféket, de sorozatgyártású motoron csak 69-ben, a Honda CB750-esen jelent meg. Ennek megfelelően a dobfék autentikusabb lenne, azonban aki már próbált lassítani nagy teljesítményű motorkerékpárt dobfékkel, a háta közepére nem kívánja ezt az elavult megoldást. Nem is beszélve az ABS-ről. Napjainkban már nem lehet blokkolásgátló nélkül nagymotort forgalomba hozni, ez pedig csak hidraulikus tárcsafékkel hozható össze, így nem is marad más választás.
BlokkA kor nagy teljesítményű brit motorjai jellemzően soros kéthengeresek voltak, ez az elsődlegesen ajánlott hengerelrendezés. De ott volt pl. a BSA egyhengerese, ezért egyetlen nagy léghűtéses kübliből is el lehet indulni. Annak idején lehetett kapni V2 (Harley, Moto Guzzi) vagy boxer (BMW) blokkos motorokat, így ezek szintén megfelelőek a feladatra. A soros négyhengeresek csak a korszak második felében, a 70-es években jelentek meg a kávézók előtt, még éppen beleférnek a szórásba.
HűtésAkkoriban a motorok jellemzően mind léghűtésesek voltak. Bár már létezett a folyadékhűtés, nem volt túlságosan elterjedt. Fontos szempont a kinézet. A sűrűn bordázott léghűtéses hengerek látványa szemet gyönyörködtető, ahhoz képest egy vizes blokk sehogy nem néz ki. Modern café racereknél bevált a léghűtés illúzióját keltő kamu hűtőbordák alkalmazása egy vizes blokkon. Ilyenkor a vízhűtőt el kell dugni valahová, a legprofibbak a dupla bölcsőváz csövei közé rejtik, és fekete színnel álcázzák. A másik véglet a közszemlére kitett hűtő, amit még le is krómoznak. Na, az tényleg kicsit gáz.
PorlasztóAz injektor bőven a café racer korszak lecsengése után indult hódító útjára. Bár a befecskendezés gondtalansága szinte megváltás a porlasztó nyűgösségéhez képest (különösen a mai, etanol tartalmú benzinek és az öreg, kopott karburátorok korában), maga az egység mégis egyfajta látványelem. Ezt a legszebben a Triumphnál oldották meg úgy, hogy hagyományos alkatrészenek álcázták a modern befecskendezőket, és szép porlasztóházat építettek nekik.
TeleszkópvillaA korhű alkatrész a hagyományos, alul vastag, felül vékony teleszkópvilla porvédő gumiharanggal vagy anélkül. Az USD (upside down) villák csupán a 90-es években kezdet beszivárogni, tehát abszolút nem illenek a retró imidzsbe. Mégsem feltűnő otrombaság, ha ilyen van egy café raceren, hiszen a hatalmas tárcsákhoz, radiális féknyergekhez és a vízhűtőhöz képest olyan jelentéktelen apróság, amit szinte észre sem lehet venni. Ezzel szemben jótékony hatással van az úttartásra.
Küllős kerekekGyönyörű a krómozott küllőkkel fűzött kerekek látványa, azonban sokan mégis öntött alufelnik mellett döntenek. Ez sem a legszerencsésebb megoldás, hiszen az alufelnik és más, hagyományos drótküllő nélküli préselt lemezfelnik csak a hetvenes évek végén jelentek meg. Sokan valószínűleg azért szavaznak mégis rájuk, mert ezeken lehet belső nélküli gumit használni. Megoldás lehetne egy modern, peremre fűzött küllős felni, amilyen a modern túraendurókon van, így létrejönne egy kompromisszum a dizájn és a praktikum között.
Hátsó rugóstagA hagyomány szerint mindkét oldalon összeköti a segédvázat a lengővillával egy-egy rugóstag. Pont úgy, mint régen az MZ-n. Ezt azonban sokan elhagyják. Egy eleve központi rugósra tervezett vázat átalakítani bonyolult és költséges meló lenne. A központi rugóstag csak a 70-es években bukkant fel először, akkor is az off-road motoroknál. Az irányításra gyakorolt kedvező hatása miatt később vették át egymás után a gyártók. Mára szinte teljesen eltűnt a kétoldali rugóstag, csak kifejezetten retró nagymotoroknál bukkan fel.
Púpos nyereg és sportkormányE két alkatrész egyértelműen a versenymotorokról átemelt látványelem. Bár egyik sem praktikus és negatívan befolyásolja a közúti használhatóságot, de mindkettő úgy hozzátartozik egy café racer külsőhöz, mint szőr a majomhoz. Léteznek különböző megoldások, hogy ne legyen ultra kényelmetlen a csutkakormány (kiemelőre teszik) vagy lehessen utast szállítani a nyergen, de a café racer igazából egyszemélyes műfaj.
Kerek lámpaVégül, de nem utolsósorban egy café racer elengedhetetlen tartozéka, mindennek az alfája és omegája egy gyönyörű, szabályos, kerek első fényszóró. Lehet hagyományos izzós vagy ledes, tartozhat hozzá buborék fejidom vagy lehet önmagában, mindegy, csak kerek legyen! A kerek forma egyébként több helyen visszaköszön a klasszikus motoroknál: régen a szép, mutatós műszereik és a krómozott tükreik is ilyen formájúak voltak. Már ameddig a tükröket le nem szerelték. Enélkül a KRESZ-tartozék nélkül letisztultabb formát kapunk és sokkal „versenyesebb” lesz tőle a motor. Manapság ezt az anomáliát a kormány végére szerelt tükrökkel hidalják át az építők/gyártók.
Az itt leírt alapvetések természetesen nincsenek kőbe vésve. Senkit sem fognak meghurcolni, ha esetleg bárhol eltér tőlük. A café racer egy kreatív stílus, 100%-ban a művészre van bízva, mit hoz ki belőle. Ezt látjuk is, amikor felbukkan egy-egy extrém átépítés, de a motorgyártók sem mindig törekednek a tökéletes korhűségre. Sokszor inkább csak a stílus illízióját keltő vonalakkal operálnak, aztán majd az eladások megmutatják, mennyire vette be a közönség gyomra az adott elképzelést.
