Melyik a legcafébb café racer?
Melyik a legcafébb café racer?
Az elmúlt évtizedben a café racer stílus annyira visszajött a divatba, hogy talán még annál is több klasszikus kinézetű közúti versenymotort látni az utakon, mint a hatvanas években London környékén. Az érdeklődés elérte azt a szintet, ahol már a nagy márkáknak is megéri gyári café racert (micsoda ellentmondás, hiszen ezek egyedi, épített motorok voltak) tenni a kínálatba. Nézzük meg, melyik márka hogyan oldotta meg ezt a feladatot.
Suzuki SV650XAz SV650X-ről az jön le, hogy a tervezők szeme előtt a nagy ősök előtti tisztelgés helyett inkább a kevés munka és a gyors haszon lebegett. Egy sima (különben egészen kiváló) SV-re rádobtak egy csutkakormányt, egy apró fejidomot és egy bordázott ülést. Minden mást érintetlenül hagytak, beleértve a komplett blokkot, a modern, színes műszerfalat vagy a hagyományos, japán egyen tükröket. A összahatás valamennyire mégis működik. Éjszaka, 20 méterről egy öngyújtó fényénél határozottan emlékeztet a sziluettje egy valódi klasszikus utcai versenymotoréra.
Kawasaki Z900RS CaféA Suzukihoz hasonló taktikát követett a Kawasaki is a Z900 cafésítésével, de náluk már látszik némi igyekezet, és a költségeken sem próbáltak meg spórolni. 900-as naked bike-juk négyhengeres blokkját, vázát és futóművét vették alapul a rétegmodell létrehozásához, viszont optikailag mindent olyan alaposan átvariáltak, hogy a két gép között elsőre nehezebb megtalálni a hasonlóságokat, mint a különbségeket. Sőt, a tervezők még a motorblokkba is beletúrtak. Az alacsonyabb fordulaton érkező nyomaték a vezetési élményt némileg autentikusabbá teszi. A buborék fejidomos Kawa ízléses és kívánatos motorkerékpár. Túlzott modernsége miatt egy szó sem érheti a Kawasakit, hiszen hardcore rajongóknak kínálnak egy másik, a szó szoros értelmében korhű vasat is…
Kawasaki W800 Café
Aki meglátja, rögtön akar egy ilyet. Aztán, amikor kiderül az ára, a legtöbben elgondolkodnak rajta, mennyi más felesleges dologra el lehetne még szórni a pénzt. Így aztán tényleg csak a legfanatikusabb ínyencek tartanak ilyet, általában második (vagy sokadik) motornak. Ez egy eleve, az alapoktól retrónak tervezett masina, léghűtéses, soros kéthengeres blokkal, kétoldali hátsó rugóstagokkal, küllős kerekekkel és klasszikus kipufogókkal. A motor fénypontja a blokk jobb oldalán tündöklő királytengely, ami mára elavult, ugyanakkor ritka és szemet gyönyörködtető megoldás a vezérműtengely meghajtására. A W800 a szépség diadala a praktikum felett, amolyan igazi ünneplős motorkerékpár.
Honda CB1100RSA Honda alaposan felszívta magát, amikor megcélozta a retro szegmenst. Motorjuk formája, főbb vonalai egyértelműen a – 70-es években a modern motortervezés irányát alapvetően meghatározó – CB750 Fourt követik. Egyedül a 4 db külön kipufogót sikerült valahogy elsumákolni. Műszaki megoldásokban Hondáék nem voltak hajlandóak kompromisszumot kötni. A DOHC szelepvezérlés, az állítható Showa futómű, a radiálisan rögzített első féknyergek és a széles 17 colos gumik mind a mai kor műszaki színvonalát képviselik. Ezekről az „apróságokról” a hatalmas, négyhengeres, levegő-olaj hűtésű blokk bordáinak látványa viszi el a tekintetet.
Royal Enfield Continental GT 650
Az indiaiak biztosan nem költöttek dollármilliókat retro modellek kifejlesztésre, mégis ők készítik a legautentikusabb klasszikus motorokat. Hogy lehetséges ez? A Royal Enfieldnek csupán ki kellett bekkelni azt a néhány évtizedet, mire teljességgel elavult motorjaik újra divatba jönnek. Ez persze így, ebben a formában nem teljesen igaz. Ők is fejlesztgetik portékájukat, hiszen nagyobbik kéthengeres blokkjuk már 650 cm3-es és megfelel minden technikai és környezetvédelmi előírásnak. Motorjaik megjelenése viszont még mindig egy az egyben hozza a 60-es éveket. A Continental GT-hez sem kellett más, mint rádobni egy csutkakormányt, egy másik tankot és egy púpos nyerget az Interceptor alapmodellre.
Moto Guzzi V7 III RacerA Guzzi is az Enfieldhez hasonló úton jár. Klasszikus modelljeik főbb alkotóelemei évtizedek alatt szinte semmit sem változtak. Ez a változatlanság felébreszti a gyanút, hogy az elkummantott fejlesztéseknek köszönhetik a retro divathullámmal ölükbe hulló dicsőséget. Akár így van, akár nem, a V7 Racer az egyik legszebb kávéházi versenyző a piacon. Dupla bölcsővázból kikandikáló hosszában beépített, igazi (nem kamu) léghűtéses V2-es, küllős kerekek, dupla hátsó rugóstag és döbbenetesen régimódi hátsó lengővilla. A retro élmény nem csak álló helyzetben, hanem menet közben is megvan. A hosszában forgó és a motort billegtető főtengely, a motor fenekét lifteztető kardánhajtás, a csörgő-zörgő blokk és a kemény váltó tökéletlensége ellenére (vagy tán éppen azért) a V7 vezetése különleges élmény.
Ducati Scrambler Café Racer
A Ducatinál kiváló új munkahelyet találtak a jó öreg, kiforrott 800-as, léghűtéses Monster blokknak. Ebben a kategóriában nincsen az a teljesítménykényszer, ami a sportmotoroknál vagy akár a naked bike-oknál annyira jellemző. Mindössze két dolog számít: a karakter és a kinézet. Márpedig ebben az olaszok mindig is nagyok voltak. A Ducati a Scramblerből készítette ezt a változatot, ami azért zavaros egy kissé, mert a scramblerek eredetileg az endurók ősei, míg a café racerek az utcai versenymotorok felmenői voltak. De mindegy is. Ez a kezes és könnyű örömmotor egy pillanatig sem akar ósdi veteránnak tűnni. Egy trendi, modern városi motor, ami maximum stílusjegyeiben emlékeztet a rockabilly korszak gépeire.
BMW R nineT RacerA BMW retro sorozatába is bekerült egy café racer. A megfelelő arányban adagolt modern hozzávalók klasszikus formákkal ötvözve együtt látványos eredményt adnak ki. Néhány alkatrészen (például a hagyományos első teleszkópvillán vagy a féken) ugyan meglátszik, hogy nem ez a legfontosabb retro modell a kínálatban, de a kidolgozási minőség makulátlan. A „régi”, levegő-olaj hűtéses boxermotor nyomatéka óriási, ezzel a külsővel másra nincs is szükség ahhoz, hogy jól érezd magad, miközben divatozol. A Racer ára (a nagy BMW-k között) viszonylag kedvező, így a szigorúan egyszemélyes guruló műtárgy második vagy vasárnapi motornak való.
Triumph Thruxton RElső ránézésre nehéz megmondani a Thruxtonról, hogy új-e vagy utolsó csavarig felújított veterán motor. A kívánt fellépés tehát megvan, de a tervezők ennél sokkal tovább mentek. A tökéletes retro kinézet érdekében olyan apró részletekre is odafigyeltek, mint a porlasztónak álcázott injektor, a léghűtésesnek kinéző vízhűtéses blokk vagy a különálló váltó illúzióját keltő blokkfedelek. Amiben Triumphék nem a régi iskolát követték, az a futómű, a fék és az elektronika. A Thruxton R amennyire réginek néz ki, valójában éppen annyira modern, állítható Showa és Öhlins futómű elemekkel, Brembo radiális első fékekkel és kipörgésgátlóval. Egyedül a hatalmas sorkettes nyomatékát hangolták egészen alacsony fordulatra, hogy a retro feeling a nyeregben ülve is meglegyen.
Husqvarna Vitpilen 701Modern külsőben minden kétséget kizáróan a Husqvarna magasan veri a mezőnyt. Sok lehetőségük nem is lett volna igazi klasszikus motort építeni, hiszen az alapot a márka tulajdonosa, a KTM biztosította, mégpedig a 690-es Duke vázát, futóművét és egyhengeres blokkját. Ezekkel az összetevőkkel bármit el lehet érni, csak a retro hatást nem. Éppen ezért inkább egy jövőbe mutató, csak jelzésszinten café raceres (kerek lámpa, csutka kormány) motort hoztak létre. Egy biztos, a filigrán Vitpilenen, amit a világ legerősebb széria egyhengerese hajt, ritkán fogsz öreg, szakállas fószert látni. Inkább a fiatalok játékszere.
Te melyik café racert tolnád be a garázsodba?
