Marc Márquez kilencszeres világbajnok
Marc Márquez kilencszeres világbajnok
A hétvégi japán futamon nagy talányok nem voltak, így a spanyol legenda pont annyira magabiztosan lett újra világbajnok, ahogy a teljes szezont végig tolta.írta: Guld Péter
Most már egészen biztos, hogy 2025. szeptember 28. történelmi napként kerül majd rögzítésre a nagy motorsport krónikában, miután Marc Márquez ismét felért a csúcsra, és világbajnok lett a Ducati gyári csapatával. A spanyol versenyző azután hódította el újfent a bajnoki címet, hogy a 2020-ban elszenvedett bukása, és kartörése kishíján karrierje végét jelentette. De nézzük meg jobban, hogy a számok tekintetében miért is nevezhetjük diadalát a motorsport egyik, ha nem a legnagyobb visszatérésének. Legutóbbi világbajnoki címét 2019-ben, Thaiföldön szerezte, azóta pedig eltelt 2184 nap. Időközben átesett öt műtéten, a karrierjét veszélyeztető kartörésen kívül egy kézközépcsont törésen, két tartós duplalátáson, 108 bukáson, és kihagyott mindeközben harminc versenyt. Ha pedig valaki ezek után azt állítja, tündérmese az élete, és az újabb világbajnoki cím sétagalopp volt, az vagy hazudik, vagy hülye. Márquez előtt egyébként Casey Stoner volt a csúcstartó a két megszerzett világbajnoki cím között eltelt idő tekintetében, de múlt vasárnaptól már ez is csak a múlt része. Míg az ausztrál versenyző 2007 után 2011-ben ért ismét a csúcsra, addig Márquez utolsó 2019-es, és idei vb címe között eltelt hat év, hasonlót pedig még soha nem láthattunk senkitől.
Továbbá a spanyol nevéhez kötődik a leghosszabb időintervallum is, amely a világbajnoki címek számát illeti, hiszen Márquez 13 éve nyerte az első királykategóriás világbajnoki címét. Vele ellentétben a tizenötszörös világbajnok, Giacomo Agostini nagykategóriás győzelmi száriája tíz évig, míg ősi riválisa, Valentino Rossi sikerszériája kilenc évig tartott, ami az egykori ötszázas, valamint MotoGP világbajnoki címeket illetti.
Márquez a hétvégi világbajnoki trófeájával összesen egyébként kilenc vb elsőségnél jár, amellyel utolérte Valentino Rossit az örökranglistán, és elnézve az idei teljesítményét, könnyen meglehet, hogy jövőre ezen a téren is megelőzheti az olaszt, még úgy is, hogy a ducatis versenyző már most idősebb (32 esztendős) mint volt Rossi, (30 éves volt) amikor 2009-ben megszerezte az utolsó világbajnoki címét.
Szándékosan írom ezeket a számokat, miután néhány hete szárnyra kelt a pletyka, mely szerint a sorozat új tulajdonosa, a Liberty a jövőben legszívesebben csak a királykategóriás vb címeket ismerné el hivatalosan, a kisebb kategóriában szerzetteket nem. Szerencsére azonban eddig nem volt egyetlen olyan szakíró, szakértő, vagy szakmabeli sem, aki ezzel egyetértett volna. Bár tény, a Liberty eddig nem beszélt törlésről, vagy történelemhamisításról, inkább csak arra kérte a sportban bármilyen szerepet vállaló érintetteket, hogy a MotoGP világbajnoki címeket kommunikálják.
Mindezektől függetlenül bízom benne, hogy az amerikai médiamogul képes lesz belátni a tévedéseit, és rendezni túlkapásait, ellenkező esetben a történelem második legsikeresebb versenyzőjét, a tizenháromszoros világbajnokot, Angel Nietót is törölni kell majd a krónikákból, miután a spanyol legenda csak a kiskategóriákban lett világbajnok.
A hétvége legnagyobb meglepetését egyébként mégsem Márquez világbajnoki címe jelentette, hanem csapattársának, Pecco Bagnaiának a feltámadása, és duplagyőzelme. Az olasz versenyző szinte rögtön a spanyol legenda érkezése után, már a szezon elején másodhegedűssé vált a csapatban, és nem igazán tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel. Még úgy sem, hogy korábban két világbajnoki címet szerzett a Ducatinak, és 2024-ben is csak egy hajszállal csúszott le róla. Bár tény, hogy a gyári csapatban ezt nem nézték jó szemmel, miután azzal a Jorge Martinnal szemben maradt alul, aki ugyan szintén az olaszok motorjával, de egy szatellit csapatban versenyzett.
Márquez érkezése viszont pont olyan volt, mint ahogy arra a legtöbben számítottak: lehengerlő, és mindent elsöprő. Messze a mezőny fölött járt egész évben, vitte a prímet és diktálta az iramot, egy ponton túl pedig Bagnaia elveszítette minden kapcsolódási pontját mind a motorral, mind a csapatával, és az elmúlt versenyek gyakran azzal teltek, hogy gyenge teljesítményére bűnbakot és kifogásokat keresett. Az egykoron szárnyaló és jókedvű olasz morózussá vált, és helyzetén minden bizonnyal az sem segített, hogy mentora az a Valentino Rossi volt, aki épp Márquez ősi ellensége. Rossi egy ponton túl már csak szította az indulatokat, és hergelte az érintetteket, olyannyira, hogy a Ducati legfelsőbb vezetésével is megromlott a kapcsolata, noha saját csapata szintén a gyártó motorjait használja. Az olasz állította, hogy a Ducati folyamatosan lejti a pályát Márquez felé, és nem volt rest beleszállni a gumiszállító Michelin-be, mondván versenyzője nem hivatalosan gyengébb abroncsokat kap. A szakértők ezen már csak hangosan nevettek, és legyintettek, Rossi pedig szépen lassan persona non grata lett a paddock-ban, cserébe a MotoGP sorozatot is kikövette a közösségi médiában.
Bagnaia teljesítménye természetesen ezektől jobb nem lett, csak még inkább szétzilálttá és dekoncentrálttá vált, olyannyira, hogy csapata nemrég burkoltan ultimátumot adott neki: vagy összeszedi magát, vagy szépen lassan más gyártó után nézhet.
Talán ezért is volt meglepetés a dominanciája a hétvégi japán nagydíjon, Motegiben, mert a régi formáját megidézve mind az edzéseket, mind a sprint és mind a főfutamot megnyerte. Tény, hogy ez a pálya mindig is feküdt neki, és az idei versenytávot négy tizeddel gyorsabban teljesítette, mint tavaly, amikor szintén nyerni tudott. A remek teljesítmény láttán persze azonnal hallottuk a hangokat, melyek arról regéltek, hogy a Ducati részéről ez már csak egy búcsúajándék volt az olasz felé, amolyan búcsúcsók, míg a racionálisabb tábor egyértelműen arra próbált rámutatni: remeklését egyszerűen annak tudhattuk be, hogy lekerült róla a nyomás, és végre tét nélkül motorozhatott, mert pontosan tudta, Márquez címe már garantált.
Nagy válaszok persze még nincsenek, és a megfejtések is váratnak magukra, mindenesetre aki vette a fáradtságot, és megnézte a hétvégi futamokat, a motorsport-történelem egyik legnagyobb visszatérését láthatta attól a versenyzőtől, aki a sportág egyik, ha nem a legnagyobb bajnoka.
