Lehet-e normálisan közlekedni Hayabusával?
Lehet-e normálisan közlekedni Hayabusával?
írta: Somorjai IstvánA Suzuki Hayabusa egy speciális, nagy sebességre tervezett hyperbike. Hamarabb gyorsul fel nulláról kétszázas tempóra, mint egy jobb sportautó százra. A szabályos autópálya-tempó meg sem kottyan neki, zseniális aerodinamikája csak jóval efölött nyeri el az értelmét. Ezek alapján "normálisan" használni maximum a német autópálya sebességkorlátozásmentes szakaszain szabadna. Tehát a "Lehet-e normálisan közlekedni Hayabusával?" kérdésre a korrekt válasz az, hogy nem, vagy csak nagyon szűk keretek között. De most nem arra vagyunk kíváncsiak, ami a motornak normális, hanem arra, hogy lehet-e objektív szempontok, vagyis a KRESZ szerint szabályosan közlekedni vele? Sok-sok éve még nem üldözték tűzzel-vassal a gyorshajtást, mostanában azonban minden sarokra traffipaxot telepítenek, az is könnyen beleszaladhat véletlenül egybe, aki nem notórius gyorshajtó. Ettől függetlenül a Hayabusa népszerű motor, stabil vásárlóbázisa van mai napig. Ők hogyan kerülik el a bírságokat? Három dolog lehetséges: 1. Mindig résen vannak, figyelik a traffipaxokat, valamilyen figyelmeztető rendszert használnak, és így ússzák meg a büntetést. 2. Betartják a KRESZ-t, és nincs miről beszélni. 3. Nem ússzák meg a bírságokat.
Az első nagyon kimerítő és stresszes, a harmadik költséges, én megpróbálnék a második táborba tartozni. Tudományos kísérlet címén egy Hayabusát kértem kölcsön a Motor Center Gyulaitól. Ez a challenge nem a motor képességeit feszegeti (hiszen van az a finom – a gázkar holtjátékánál kisebb – csavarintás, amivel tarthatók a sebességhatárok), hanem azt, hogy én, mint felhasználó képes vagyok-e uralkodni magamon. Az értékesítők a tervemet hallva mosolyogva kijelentették, hogy biztosan el fogok bukni a teszten, ami még tovább növelte elszántságomat.
A Hayabusa nem ismeretlen számomra. Több alkalommal teszteltem. A legutóbbit is a Motor Centertől kaptam, de két nap után visszavittem, mondván hiába fantasztikus az élmény, amit a Busa nyújt, nekem a jogsim mégis többet ér. Egy időben Suzuki B-Kinget hajtottam, ami a Hayabusa naked bike változata volt. Kivételes gép az is, de akadt egy hatalmas hibája: nem volt rajta idomzat. A csupasz szörnyeteget gyakorlatilag használhatatlanná tette a szélvédelem hiánya. Gyorsan menni nem igazán lehetett vele emiatt, a lassan menéshez viszont túl sok volt 182 lóerő. A Hayabusát tökéletesen megalkotott, jellegzetes idomai teszik teljessé, ez biztosítja számára, hogy ki lehessen használni fantasztikus erejét. De csak nagy sebességnél.
Mi is az a Hayabusa?Azt hittem, ezt a motort már nem kell senkinek bemutatni, de rengeteg új belépő van a motorozás világába. Mindig elcsodálkozom, hogy akad olyan, aki értetlenül pislog, amikor kiejtem a számon: Hayabusa. Álljon itt nekik egy rövid történelmi visszatekintés.
Az 1990-es években a japán motorgyártók versenyre keltek egymással a világ leggyorsabb motorkerékpárja címért. Sokáig a Kawasaki állt nyerésre a legendás, 280 km/h-s végsebességű ZZ-R1100-assal, amit később a Honda CBR1100XX Super Blackbird hajszállal letaszított a trónról. A Suzuki nem aprózta el a dolgot, 1999-ben kihozta a GSX1300R-t, vagyis a Hayabusát. Borzasztó erejéhez társuló megdöbbentő formája, és 310 km/h-s végsebessége egy csapásra a motorok királyává avanzsálta. Két éven beül, az európai hatóságok nyomására a gyártók önkéntes megállapodást kötöttek, hogy ezentúl nem árulnak 299km/h-nál gyorsabb motorkerékpárt. Az új Busákat lekorlátozták, sőt, a 340-ig skálázott kilométerórát is lecserélték. Bár azóta is készülnek a Hayabusánál erősebb motorok, de az elektronikai tiltásnak köszönhetően egyik sem megy 300-nál gyorsabban (gyárilag).
Az első modellfrissítés 2008-ban érte el a típust. 1298-ról 1340cm3-re nőtt a lökettérfogata, 175-ről 197-re a lóerők száma, átdolgozták az elektronikát és az aerodinamikán is javítottak. Nem eget rengető változtatások, de ennél többre nem volt szükség, hiszen a Hayabusa eleve majdnem tökéletes volt.
2021-ben nyúltak hozzá másodszor, elsősorban az EURO 5 szabályozás miatt. A típus ekkor kapta meg a legmodernebb, hattengelyes IMU-val megtámogatott kipörgés- és blokkolásgátlót, valamint egy tökéletes, fel-le működő gyorsváltót. Külsején rengeteget változtattak, de megmarad jellegzetes, felismerhető sziluettje.
A Hayabusa egy legenda, de nem kizárólag brutális nyomatéka és hatalmas végsebessége miatt. Blokkja erős és megbízható, tuningolásra kifejezetten alkalmas. Dragbike-okhoz előszeretettel használják alapnak, még pályaautókba is beépítik.
A kihívás 1. része: városbanVárosban ötvennel csordogálni kínzás a Hayabusával, sokszor úgy éreztem, gyorsabb lennék, ha tolnám. A karjaimmal a mélyre helyezett kormánycsutkánkon támaszkodtam, nyakam megfeszült, ahogy próbáltam előre nézni. Egy idő után a KRESZ szerinti helyett át kellett térnem az életszerű sebességekre. Hiába 50km/h a megengedett maximum, a mögöttem feltorlódott kocsisor láttán inkább felvettem a forgalom ritmusát. Ennyi belefér. Tíz kilométer után jött el a pillanat, amikor egy elindulásnál a csuklóm véletlenül nagyobbat fordult a kelleténél. Ahogy megéreztem a motor erejét, egy pillanat alatt veszítettem el az összes motivációmat, hogy a kihívást végigcsináljam. Nem tart senki pisztolyt a halántékomhoz, hogy betartsam a saját magamnak állított szabályokat, csak egy kicsit, egy pillanatra hadd húzzam meg a gázt, hadd érezzem, hogy nem feleslegesen égetem a benzint. Mindössze néhány másodpercig tartott a gyorsulás, utána rögtön le is fékeztem. A hatalmas adrenalinlöket hatására úgy röhögtem a sisakban, hogy a könnyen kicsordult. Rögtön meg is fogalmazódott a fejemben egy önigazoló mondtam: Hayabusával lehet lassan közlekedni, de hülyeség. Olyan szintű önfegyelem és koncentráció szükséges hozzá, ami nehéz és fárasztó, gyorsan menni sokkal könnyebb, ráadásul szórakoztató is. Mindezek ellenére ezt a kis gyorshajtást apró megingásnak könyveltem el, és visszatértem az eredeti tervhez. Ekkor jutott eszembe a hatféle menetmód. Ezek közül az esőmód a legszigorúbb, amit még a saját motoron sem szoktam bekapcsolni, hiszen régi típusú motoros vagyok, nem az elektronika miatt maradok talpon esőben, hanem azért, mert képes vagyok ésszel kezelni a gázt. Viszont a Hayabusa ebben a gyógyegér módban olyan tompán reagál a gázparancsokra, hogy ettől még nekem is elment a kedvem a gyorshajtástól.
A kihívás 2. része: országútonEgy fokkal könnyebb dolgom volt, hiszen 90-100-nál már nem ugrik olyan nagyot, ha például tüsszentesz a sisakban és véletlenül picit meghúzod a gázt. Hármas és ötös fokozat között váltogattam a remek gyorsváltóval, ami egészen alacsony fordulaton is oda-vissza remekül működik. Hatosba viszont fel sem váltottam, hiszen ekkora sebességnél alig forog valamit a blokk, az már kínzás lett volna a technikának.
A kihívásban nagy segítségemre volt a sebességtartó automatika, ami feleslegessé teszi, hogy folyamatosan a kilométerórát bámuljam. Sétatempóban volt alkalmam megfigyelni olyan dolgokat is, amik máskor, a gyors menetekben fel sem tűntek vagy teljesen természetesnek vettem. Egyik ilyen a gázreakció. Más, meg nem nevezett gyártóknál a gázreakciót nem tudják vagy nem is akarják alacsony fordulaton tökéletesíteni, a Hayabusát viszont bármelyik vezetési módban próbáltam, alacsony fordulaton soha sem rángatott. Mindenhol pontosan és kiszámíthatóan vette a gázt, ami – valljuk be – hatalmas előny egy közel kétszáz lovas gépnél. A másik nagy kedvencem a futómű lett. Korábban kifogásoltam, hogy nem igazán sportos a Hayabusa alap futómű-beállítása. Lehet rajta tekergetni, biztosan mindenki megtalálja a neki ideális beállítást, de gyárilag inkább túrázásra lett hangolva. És milyen jól működik! Döbbenetes, ahogy a futómű finoman kimozog minden úthibát, kátyút, gödröt. Rissz-rossz vidéki utakon a rugózása bármelyik túramotoréval felveszi a versenyt, beleértve a BMW GS-t!
Egy szó mint száz, országúton használható a Hayabusa, de továbbra is fárasztó tartani a lassú tempót és a felsőtestemet a kormányra támaszkodva.
A kihívás 3. része: autópályánVégre felváltottam hatosba! 130-nál 3500-at forgott a blokk, ami már majdnem beleesik az ideális fordulatszám-tartományba, a mellkasomat is kezdte megtámasztani a menetszél. Itt volt szükség igazán önfegyelemre. Ahogy megnyílt előttem a tér, jobb csuklóm enyhe elfordításával könnyű lett volna megfelezni az autópályán töltött időt, de sajnos kötött a kihívás... vagyis a felelősségteljes hozzáállás, meg a KRESZ szabályok tiszteletben tartása.
A Hayabusa közismertem atomstabilan fekszi az utat nagy sebességnél is, így sok izgalmasat nem tudok mesélni a legális tempóval motorozásról. Akkor inkább méltatom egy kicsit a fékeket. Teljesen természetesnek tűnt, hogy amilyen mértékben gyorsít, olyan mértékben képes lassítani is a gép. De kérem, itt 264 kilós tömegről van szó! Ennek fényében minden dicséretet megérdemel, milyen könnyed természetességgel emésztik fel a mozgási energiát a radiális Brembók. A Suzuki néha hajlamos kissé alul tervezni egy-egy alkatrészt, de ezt a hibát a Hayabusánál nem követték el. Látszik, hogy kiemelten fontos nekik ez a modell, mind a futóműnél, mind a fékeknél, mind az elektronikánál a legjobbra törekedtek. Ennél jobb, biztonságosabb már nem igazán lehetne egy ilyen kivételes motor.
Kihívás teljesítve!Néhány apró kisiklástól eltekintve a kihívást sikerült teljesíteni. Igen, Hayabusával lehetséges KRESZ szerint, szabályos tempóval közlekedni. Az, hogy életszerű-e, már más kérdés. Minek venne az ember majd' 200 lóerős rakétát azért, hogy saját magát szívassa, minden erejét és koncentrációját latba vetve szötymörögjön vele az úton?
Én leginkább úgy képzelem el az ideális Hayabusa-felhasználást, hogy felül mögém az utasom (aki örül a széles és kényelmes hátsó ülésnek), a hátára dobunk egy hátizsákot, benne a fürdőruhánkkal, és autópályán lehúzunk a tengerpartra. Többnyire szabályosan. Kivéve ott, ahol senki és semmi nincs az úton (főleg a traffipaxok). Ott egy kicsit el lehet engedni a gyeplőt, majd visszaállni a megengedett tempóra. Ez így járható út, nem is annyira unalmas, mint folyamatosan szabályoskodni, de nem is olyan költséges, mint mindenhol száguldozni.
Megértem a Hayabusa rajongókat, mert a gép tökéletes. Ez még abból a időből származik, amikor a japánok nem a minél alacsonyabb előállítási költségeken és egyszerűbb előállításon rugóztak, hanem azt bizonygatták, hogy képesek erősebbet, jobbat, megbízhatóbbat gyártani, mint a konkurencia. A Hayabusa ennek a korszaknak a képviselője, ami majdnem három évtizede, minimális változtatásokkal állja a sarat, mégsem tűnik réginek vagy elavultnak.
Suzuki Hayabusa műszak adatok:Motor: négyhengeres, négyütemű
Hengerűrtartalom: 1340 cm3
Max teljesítmény: 140 kW (190 LE) 9700 ford/percnél
Max nyomaték: 150 Nm 7000 ford/percnél
Üzemanyagtank kapacitása: 20 l
Ülésmagasság: 800 mm
Gumiméret: 120/70-R17, 200/50-R17
Menetkész tömeg: 264 kg
Forgalmazó/tesztlehetőség:
Motor Center Gyulai
Cím: 1173 Bp, Hajdúcsárda u. 10.
Telefonszám: 06 1 256 0036
