Kawasaki Z H2 teszt
Kawasaki Z H2 teszt
Az égvilágon semmi. Ez a válasz arra a kérdésre, amit minden második ember feltett nekem: Mi értelme van? És még azt is hozzáfűztem: De nagyon jó!
Amíg vannak, akik képesek, és főleg hajlandóak kifizetni 6 millió forintot egy
200 lóerős, kompresszorral okosított naked bike-ért, a
Kawasaki Z H2-nek van létjogosultsága a piacon.
Kellő alázattal álltam a szörnyeteghez, amikor az
Ivanics Motornál Attila átnyújtotta a kulcsot. Alig egy perc volt a „kiképzésem”, mielőtt útnak indulhattam a tesztmotorral. Meglepő, de semmiféle extra macera vagy különleges odafigyelés nem szükséges a használatához. A színes kijelző jól áttekinthető, nincsen teletömve felesleges információkkal, amik összezavarnának. A szokásos adatokon kívül követhetjük a fogyasztást és a tankolásig megtehető kilométereket (ez nagyon fontos, mivel a Z H2
szereti kortyolgatni a benzint). Az egyetlen különleges adat az aktuális dőlésszög. A legnagyobb bedöntést balra és jobbra is eltárolja, így egy jól sikerült pályanap végén lehet mutogatni a haveroknak, mekkora Kanyar Matyi voltál.
A telephelyről kigurulva az első benyomásom a következő volt: ez a motor csak egy felhizlalt Z650. Puha és kezes, a féktől sem állok egyből fejre. Annyira barátságos, hogy a Jogosítványszerző Vállalatnál nyugodtan befoghatnák tanulómotornak. Ez a véleményem egészen az első tisztességes gazadásig tartotta magát,
4000-es fordulat felett ugyanis elszabadult a pokol! Esőmódban csak simán rohadtul megy a gép, az alap Road módban az első három fokozatban már egy kicsit el is emelkedik az első kerék a földről és elkönnyül a kormány, ha odahúzod neki. Sport módban jön hozzá még egy kis menni akarás, de még akkor is viszonylag biztonságos marad. A kipörgésgátlót csak Rider módban lehet inaktiválni, azt viszont nem ajánlom senkinek! A kompresszoros motornak olyan hirtelen jön meg az ereje, hogy
az elektronikai segédlet kikapcsolása felér egy öngyilkossági kísérlettel.
Rendesen ki lett próbálva, mit produkál 200 lóerő? Igazán nem. Néhány nyelezésen kívül az alsóbb fokozatokban nem feszegettem a határokat. Rendesen szabadjára engedni ekkora erőt már a közúti veszélyeztetés kategóriájába esik, és a jogsimhoz is jobban ragaszkodom, mint néhány extra adag adrenalinhoz. Egyébként sem esik jól 160-as tempó felett veretni a szélvédő nélküli Z-n. Szerencsére az ultrarövid áttétel, az őrült gyorsulás és az extraként felrakott
Akrapovic kipufogó gyönyörű hangja olyan sebességérzetet adott, hogy a kilométerórára pillantva mindig megdöbbentem, hogy „még csak ennyivel megyek?”. A legérdekesebb hangokat ráadásul éppen motorfékezés közben produkálja:
a kompresszor kerepelése zene a fülnek, így nem csak a gyorsításban, hanem a lassításban is meg lehet találni a szépséget.
De ne csak a motorerőről szóljon a cikk! Nagy teljesítményhez erős fék dukál. A Z H2 előre radiálisan rögzített Brembo monoblock féknyergeket és Nissin radiális főfékhengert kapott.
Igazi verseny cucc, azt vártam tőle, hogy már attól átugrom a kormányt, ha ránézek. De nem. Nagyon pontosan szabályozható az ereje, lehet vele egészen finomakat is fékezni, de ha rendesen meghúzod a kart, olyat lassulsz, hogy kiugrik a szemgolyód. Mindezt két ujjal!
A futómű hangolása közútra lett belőve, még
a jó magyar utakon is teljesen normálisan lehet vele közlekedni. A fordított Showa első villa minden paraméterében állítható, versenypályára is biztosan ki lehet tekergetni belőle az oda illő beállítást. Ezzel szemben a hátsó gátlón kizárólag az előfeszítést lehet állítani, azt is csak hagyományos körmös kulccsal. Ez a motor simán megérdemelt volna egy komolyabb darabot.
Mi van még?Gyorsváltó. Találkoztam már ügyesebb, de rengeteg kevésbé kifinomult szerkezettel is. A Kawáé mindenesetre a jobbak közül való, alacsony fordulaton is akadásmentesen teszi a dolgát és nem kell hozzá túl erősen húzni a váltókart.
Tempomat. Bocsi, de nem próbáltam. Eszembe sem jutott egyenletes tempóval utazgatni. Vagy élveztem a gyorsulást, vagy hallgattam a kompresszort, vagy kanyarogtam egy hegyi szerpentinen. Mert fordulni is lehet vele. A legfejlettebb elektronikai felügyelet kanyarban is garantálja a biztonságot.
Bluetooth kapcsolat. Ha valakinek az a perverziója, hogy a műszerfalat összepárosítsa okostelefonnal, egy applikáció segítségével megteheti.
Kell félni a Kawasaki Z H2-től?
Aki meghallja, hogy vezettem egy Z H2-t, úgy néz rám, mint egy kísértetre. Hogyan lehetséges, hogy még élek? Hiszen 200 lóerő, hű meg ha! Valójában a Kawasaki mérnökei nem akarnak megölni senkit. Sőt, kifejezetten figyeltek rá, hogy a vásárlók életben maradjanak a motorjukon.
A Z H2 alacsony fordulaton felhasználóbarát és könnyen uralható, egy első szériás Yamaha MT-09-hez képest kifejezetten biztonságban éreztem magam rajta. Aztán, amikor elgurul a gyógyszer és elforgatod, ez a motor olyat mutat neked, amiről nem is álmodtál. De mindezt maximális felügyelet mellett!
Az elektronika profin kordában tartja az erőt, nehogy levessen magáról a paripa. Amíg ki nem kapcsolod... De inkább ne tedd!
Meg mernéd ülni a Kawasaki Z H2-t?
