Hiába árverezték el, Joey Dunlop legendás motorja mégis visszakerült Észak-Írországba
Hiába árverezték el, Joey Dunlop legendás motorja mégis visszakerült Észak-Írországba
írta: Guld Péter
A motorrajongó közönség rendszeresen visszatérő kérdése: Vajon milyen használtmotort vásároljanak befektetésnek? Általában azért is fontos ez a kérdéskör, mert otthon legtöbbször ezzel próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, mely szerint miért van szükség egy negyedik, adott esetben nyolcadik motorra a garázsban. A felsorolt indokokkal rendszerint maradéktalanul elégedettek, azzal viszont soha nem számolnak, hogy a feleségeik nem hülyék, inkább csak beletörődnek a kialakult helyzetbe.
Persze vannak kivételek, és akadnak motorok, amelyek megvásárlása eleve remek befektetésnek számít, de ezek beszerzésére földi halandónak csekély az esélye. Ilyen volt például a 2025 októberében megrendezett Bonhams aukció is, ahol a motorsporttörténelem két legendás versenygépét árverezték el.
Egészen pontosan Joey Dunlop két versenygépére lehetett licitálni. Az ereklyék a becsült összeg fölötti áron keltek el, tehát az értékesítés sikeres volt. A két motorért összesen 224.250 angol fontot fizettek, ami nyilván busás bevétel, a történet mégis kissé keserű, hiszen a Joey fia Gary határozott úgy, hogy megválna tőlük. Döntését természetesen nem indokolta, az okokat firtatni pedig etikátlan lett volna, a közösségi médiában mindössze annyit írt: bízom benne, hogy a jövőben jobb helyre kerülnek.
A Honda RC30-ért, mellyel Dunlop 1988-ban megnyerte a Man-szigeti TT Formula 1 és Senior futamait, 132.250 angol fontot fizettek, az RC45-ös Hondáért pedig, amivel az 1999-es Ulster GP-n állt rajthoz 92.000-et. Eddig mindkét motor Joey Dunlop legendás kocsmáját díszítette az északír Ballymoney-ben, az RC45 különlegessége pedig, hogy a Honda legendás V4-es Superbike motorjának egyik utolsó darabja, amelyet a gyár HRC részlege kifejezetten Dunlop számára készített fel. Ennek megfelelően egy jelzés nélküli gyári versenyvázba épített gyári versenyblokkal került az új tulajdonosához, Billy McKinstry-hez, aki az északír versenyvilág egyik közismert mecénása, és csapattulajdonosa. Így amikor posztolta, hogy az RC45-öst hazaszállítja, vissza Észak-Írországba, nem győzte fogadni az elismerő szavakat, és érkeztek hozzászólások olyan nagyságoktól is, mint Jonathan Rea, a Superbike világbajnokság koronázott királya.
Az RC30-as Honda új gazdája azonban nem kívánta felfedni kilétét.
A fenti rövid történettel valójában csak azt próbáltam alátámasztani, hogy jó vételek, és remek befektetések igenis vannak, még akkor is, ha épp motorra költjük a gondosan összekuporgatott vagyonunkat, de valljuk be, a megfelelő tárgy megvásárlásához komoly tőkére van szükség. Így azok a kijelentések, mely szerint egy húszéves sportmotortól jobb befektetés nem létezik, némi fenntartással kezelendők. Legalábbis így tennék, ha egy ötvenes férfi felesége lennék.
