Hazai bravúr Japánban
Hazai bravúr Japánban
írta: Guld Péter
Az elmúlt hétvégén rendezték a gyorsasági motorversenyzés egyik leginkább embert próbáló futamát, a szuzukai 8 órás összecsapást. A legendás verseny ősidők óta az egyik legnagyobb presztízzsel bíró motorsportesemény, jelenleg pedig az Endurance-Világbajnokság egyik állomása is egyben. A szuzukai futam valójában egy hosszútávú motorverseny, ettől függetlenül számos felsőpolcos sprintversenyző áll rajthoz a megmérettetésen minden évben.
Néhány éve még úgy emlékeztünk meg róla, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években, de még a kétezres évek elején is a Grand Prix és a Superbike kategóriák krémje, világbajnok aspiráns versenyzők álltak a motorjaik mellett a rajtnál, és vívtak ádáz csatákat a győzelemért.
Ezt követték azok az évek, amikor a top-pilóták rendre távol maradtak az eseménytől, egyrészt mert nem akartak extra munkát vállalni, másrészt azért, mert a gyártók sem nevezték őket, félve a fokozott sérülésveszélytől.
Tény, hogy versenyzőként Szuzukát vagy imádni, vagy utálni lehet, de úgy sejtem a sprintversenyzők inkább az utóbbiak táborát erősítik. Köszönhető ez javarészt a régi vonalvezetésű, extrém gyors, és gyatra biztonsági feltételekkel működő pályának, ahol az év ezen időszakában olyan brutális a páratartalom, hogy még sétálni is nehéz, nem pedig motorversenyezni.
Akad viszont néhány olyan elszánt élversenyző, aki egyszerűen imádja, mind a hangulatát, mind a veszélyességét, mind pedig azt, hogy kegyetlen kihívásokat tartogat. Közéjük tartozott például az a Johann Zarco, akit a Honda delegált, miután csatlakozott a MotoGP-ben az LCR csapathoz 2024-ben. A francia élversenyző már első évében diadalmaskodott a japán pályán, majd ezt sikerült megismételnie 2025-ben is. Nem kérdés, hogy a japán gyártó belső ranglistáján ezzel olyan magasra került, hogy MotoGP-s szerződéshosszabbításához nem fért kétség. Persze szükség volt ehhez a kategóriában elért eredményeire és kiváló fejlesztői vénájára is, ugyanakkor tény, hogy a Honda szempontjából a szuzukai győzelem gyakran felér egy világbajnoki címmel. Ezt pedig nem én állítom, hanem a szakma legbelső körei.
Mint ismeretes, Zarco az idei évben nem tudott rajthoz állni a viadalon Barcelónában elszenvedett súlyos sérülése miatt, ezért helyére a Honda újdonsült Superbike tesztpilótáját, Jonathan Rea-t igazolta le. Az aranyszárnyasok pedig ismét nyertek, ami Rea szempontjából tündérmesének számít, figyelembe véve az élmúlt évek nehézségeit. A csapat másik pilótája pedig a japánok helyi legendája, Takahasi Takumi volt, aki megszerezte nyolcadik győzelmét a viadalon, megdöntve ezzel saját korábbi rekordját.
A harmadik versenyző egyébként Somkiat Chantra volt, akit végül bizalomhiány miatt nem engedtek motorra ülni.
A második helyet a Yamaha japán, szintén külön erre a versenyre felállította alakulata szállította a Kacujuki Nakaszuga – Jack Miller – Andrea Locatelli trióval. Mind a MotoGP-ben szereplő Miller, mind pedig Locatelli jó érzékkel fogadták el a Yamaha felkérését, és vállalták az indulást második alkalommal, amit természetesen a gyártó is üdvözölt. Bár a győzelemről ismét lecsúsztak, összességében mégis elégedettek lehettek.
A végeredményből pedig érezhetjük, hogy az erőviszonyok Szuzukában teljesen felborulnak, hiszen az első állandó, világbajnokságon induló csapat a dobogón ezúttal a BMW lett, a YART Yamaha csak őket követte, majd következett a szintén japán, bár teljes szezonban rajthoz álló Autorace Ube, így a Yoshimura Suzuki például csak a hatodik helyen végzett.
A hétvégéről kaptunk némi bennfentes információt is. Például, hogy az idei eső bár kellemetlen volt, mégis enyhítette a versenyzőkre általánosan ható extrém körülményeket, így nem kellett alkalmazni azokat az unortodox, test hűtését szolgáló megoldásokat, mint például a csizmákra fúrt lyukak, hogy a menetszél segítségével hűtsék magukat.
Ettől függetlenül nem volt egyszerű így sem, mert bár a hőség és végtelen páratartalom kombinációja elmaradt, a megváltozott körülmények okoztak némi kellemetlenséget.
Így a futamon először rajthoz álló belga-magyar alakulat teljesítménye több, mint elvárható volt a kategóriában elért negyedik hellyel. Főleg úgy, hogy az utolsó pillanatig a második helyen haladtak. A dobogóról való lemaradást egy biztonsági autós incidens, és némi tempóvesztés okozta, de azt hiszem így is aláírták volna látatlanban a negyedik helyet, ha erről előre tájékoztatják őket. Mivel a szuzukai összecsapáson csak három versenyző képviselteti magát egy csapatban, magyar vonatkozásban a HERT-et Kovács Bálint képviselte, míg Számadó Máté egy másik alakulatban talált menedéket, aki a futamon végül egy sajnálatos sérülés miatt nem tudott rajthoz állni.
Összegzésképp kijelenthetjük, bár Szuzuka hozta a formáját, a részben hazai alakulat ettől nem rettent meg, és messze az elvárásokon felül teljesített, így kategóriájukban továbbra is listavezetőként várhatják az utolsó összecsapást, ami a Bol d’Or lesz a Paul Ricard-i pályán.
