Gombócból is sok, defektből meg pláne: BSSW 0-24
![Image]()
Gombócból is sok, defektből meg pláne: BSSW 0-24
írta: Guld Péter
Augusztus második hétvégéjén a brit Superbike bajnokságon túl hazánk legőrültebb motorversenyét is lefutották, név szerint a BSSW 0-24-et, azaz a visontai 24 órás robogóversenyt. Azt az eseményt, amelynek legújabb kezdeményezéséről, a rövidebb, 8 órás endurance futamáról mi is videót készítettünk. Ezúttal nem versenyzőként, hanem fotósként és segítőként voltam jelen, valamint operatőrünk, Richárd mellett tevékenykedtem, miután a promóter a huszonnégy órás összecsapásról kért egy kisfilmet.
A visontai hétvége rendszerint pénteken kezdődik: kivonulással, esti bulival, pályabejárással és edzéssel. Noha a pénteki hepaj már éjfél körül elhalkult, szombat reggel azért láttunk még álmos arcokat. De nincs mese, fél kilenckor megkezdődött a gépátvétel, majd a versenyzői eligazítás, és az edzések. A csapatoknak ilyenkor már nincs ideje pihenni, minden percük be van osztva.
Egyrészt hiányzott a menés, és furcsa volt nem versenyzőként jelen lenni, másrészt a nyolcórás után nem volt talán akkora hiányérzetem. Egyedül azt sajnáltam, hogy pénteken délután nem jutottam fel a pályára kicsit motorozni.
A visontai endurance robogó verseny az idei évben mondhatni nemzetközivé avanzsálódott, miután a szlovák Slovakia Racing Team-en kívül a német Stage6 Allstars is képviseltette magát, akik egyébként stabil résztvevői az európai robogó kupának is.
A tervezett 37 csapat helyett végül 36 alakulat állt rajthoz, amely így is komoly fejtörést okozott a versenyzőknek a pályán. Ilyen létszámnál már illik figyelni, és nem hülyeséget csinálni, a helyzetet pedig némileg tovább bonyolítja, hogy ex, avagy jelenleg is profi versenyzők kerülnek egy pályára az amatőrökkel. Sajnos bukás és véletlen balesetek most is történtek, melyek egy része figyelmetlenségből adódott, de a súlyosabb sérülések szerencsére elkerülték a mezőnyt és a versenyzőket.
A futamot tovább nehezítette a szokásos augusztusi hőség és szárazság, mely az idei aszályos nyár vége felé járva még inkább próbára tette az amúgy is kimerült szervezetet.
Testközelből valójában két brigádot követtem. Az egykori csapatomat, a BSSW Shark Wrestlers-et, valamint az ideit, a RevUp Endurance Racinget. A cápáknál annyi változás történt, hogy a versenyt 2015-ben életre hívó Zomborácz Iván visszatért a csapatba, miután Törökszentmiklós réme, Kiss Csaba ezúttal távolmaradt. A másik három versenyzőt továbbra is Varga Gergő, Filep Tomi és Nevigyánszky Marci trió alkotta.
A RevUP pedig a kezdeti ijedtség után végül a tervezett felállással tudott rajthoz állni. A csapattulajdonos Sipos Gergely mellett Áment Attila, Bolvári Bence, és a mindennel (is) gyors Branstetter Gábor felállásban.
Mivel a RevUp a cápákból nőtte ki magát, a történet legepikusabb része talán az volt, hogy a két alakulat fej-fej mellett tudott célba érkezni, a 12. valamint 13. helyeken. Ezúttal a RevUp végzett előrébb. Ugyanakkor tény, hogy a cápáknak lassan több technikai gondja akadt, mint eddig bármikor. Ez pedig a visszatérő defektsorozat volt. A hiba rávilágított arra is, hogy a jövő évben nem kizárt egy szabálymódosítás, mely akár lehetővé tehetné, hogy a Quartz – indulók a gyári helyett más felnit használjanak, mert minden bizonnyal innen eredeztethető a probléma.
A verseny szombat délután háromkor kezdődött és egy nappal később zárult. Az idei év győztese pedig ismét a Kanyarvadász Racing TM csapata lett, megelőzve a BikerBoyz Racing Team-et, és az AM39 Motorsportot, akik a tavalyi év után sikerre éhesen tértek vissza, és állhattak a dobogóra. A Kanyarvadász csapata ötödik alkalommal végzett az első helyen, amellyel beállította a Big Hero4 eddigi rekordját. Aki pedig járt már endurance versenyen, pontosan tudja, itt a papírforma egy nemlétező fogalom, ahogy a könnyű győzelem sem. Az eredmény csodálatos, a teljesítmény még inkább, de talán elmondható ez mindenkiről, aki célba érkezett.
Hiszen huszonnégy órát letolni eleve embert próbáló, közben feladatokat végezni és a lehetetlent megoldani még inkább, így az állítás, mely szerint, aki képes befejezni a versenyt, már önmagában is győztes, nemhogy elcsépelt, hanem maga a valóság.
Egyébként a RevUP-ot sem kerülte el a balszerencse az idei versenyen, mert miután az egyik pilótájuk, Áment Attila alól úgy kiütötték a motort, hogy megsérült a lába, kénytelenek voltak három versenyzővel befejezni a futamot, amely talán az egyik leginkább embert próbáló feladat.
Az idei mezőnyben a dobogón az ismert nevek mellett két egykori versenyzőlegenda is feltűnt. Míg a Kanyarvadász csapatát a robogóisten, Ráski Robi erősítette, addig az AM39-ben mind csapatvezetőként mint pedig versenyzőként az egykori GP125 versenyző, Magda Attila vállalt aktív szerepet.
