Dunlop már harmincegynél jár
Dunlop már harmincegynél jár
írta: Guld Péter
Épphogy csak ráfordultunk a 2025-ös Man-szigeti TT versenyhetére, máris nyakig merültünk a történelemben. Két versenynapon vagyunk túl, és eddig szerencsére minden rendben. Némi túlzással, és jóindulattal.
Hiszen az edzéshét sem a versenyzők, sem a rendezők számára nem volt egy sétagalopp. Ramaty időjárás uralta a szigetet, így nagyjából kettő és fél, három edzésnapot tudtak teljesíteni. Ezt is szabdalva, darabokban. Emiatt pedig átlagban két, három kör jutott minden motorra kategóriánként, ami valljuk be, nem túl sok.
Ez annyit jelent, hogy az a pilóta, aki jól dolgozott, és megfelelően haladt a beállításokkal, az összes versenymotorját kipróbálhatta. Ami azért is nagy szám, mert a legtöbben minimum három, de inkább négy kategóriában állnak rajthoz, jó esetben négy különböző motorral. Ezek a Superbike, Superstock, Supersport és Supertwin motorok. Igen, minden szuper.
Akadtak viszont olyanok is, akik sajnos csak egy, legfeljebb két motort tudtak kipróbálni. Nos, őket nem irigylem. Gondoljunk csak bele, egy évet készültek a TT-re, a végén pedig kénytelenek úgy felállni a rajtrácsra, hogy az adott motorral abban az évben először zúgnak le a Bray Hill aljába. És bravúr ide, vagy oda, ezt senki nem kívánja magának.
Talán ezért is volt kissé meglepő, hogy az idei TT egyik nagy esélyese, Dean Harrison fittyet hányt a hasonló teóriákra, és az első edzésnap első felmenetelén 133 mérföldes körátlagot motorozott álló rajtból, ami a történelem leggyorsabb nyitánya volt. Akadtak viszont kevésbé pozitív hírek is az első héten. Például, hogy a további küzdelmekből kiesett a másik nagy esélyes, az elmúlt évek lehengerlő vitéze, Peter Hickman. A harmadik edzésnap első körében történt a baleset, a Kerrowmoar szekcióban, tehát néhány mérföldre attól a helyszíntől, ahol Hickman tavaly vezető helyről bukott a Senior futamon. A brit versenyzőt kórházba szállították, és bár az első hírek aggasztónak tűntek, a hétfői első versenynapon már megjelent egy kerekesszékben, és fotókat is közölt magáról. Súlyos zúzódásai vannak, eltörött az egyik karja, valamint sérült a lába, az arcát pedig kék-zöld foltok borítják. Viszont ahhoz képest, hogy kétszáz körüli tempónál bukott, óriási szerencséje volt.
Ezek után kijelenthetjük, 2025 nem az ő éve, és sajnos a tavaly kezdődő balszerencséjét ismét magával hozta. Meg persze minden bizonnyal a Michael Dunloppal történő viaskodás sem tett jót a lelkivilágának, a TT-hez pedig a gyorsaság mellett elsősorban nyugalom kell.
Többeknek talán meglepő, hogy a balesetekről eddig mennyire nyíltan kommunikáltak az idei évben, de azt hiszem ez is része annak az új iránynak, amellyel már kacérkodtak a szervezők. Eddig ugyanis mindig súlyosan titkolták a bukásokat, baleseteket, és információkat is alig osztottak meg, az idén viszont úgy tűnik, mégis engedtek a külső nyomásnak, ezért már röviddel az esetek után megnyitották az információs csapot. Erre sokak szerint azért volt szükség, hogy megelőzzék a pletykákat, és ne adjanak teret a találgatásoknak. Ezzel pedig teljesen egyetértek. Más kérdés, hogy idén a nézői videókat sem távolítják el a közösségi médiából, ahogy tették ezt a korábbi években. Ennek oka minden bizonnyal az lehet, hogy képtelenség lenne teljes ellenőrzés alá vonni a komplett közösségi médiát, így gyanítom, hogy egyetlen policy maradt érvényben: addig nem lehet nyilvánosan közölni a videókat, amíg a versenyző állapotáról meg nem győződnek. Hiszen addig rendőrségi intézkedés alá vonják az adott baleset helyszínét, és minden balesetről készített felvétel bizonyítéknak számít, amit a rendőrség hivatalból bármikor lefoglalhat. Így talán a nézők is belátják, hogy ők is jobban járnak, ha megvárják a pontos információkat, és csak azt követően posztolnak.
Összességében talán ezért is láthatunk, olvashatunk, és hallhatunk többet a balesetekről, mert az újhullámos kommunikáció egy része azt hivatott bizonyítani, hogy még a TT-n is túl lehet élni a bukásokat, annyit javultak a biztonsági előírások, és így a körülmények.
Kijelenthetjük azt is, hogy az idei közvetítés talán még bravúrosabb, mint eddig. Mind a televíziós stáb, mind a kameraképek bámulatosak, a két hétre felszámolt harminc font pedig egészen vállalható. Talán soha nem látott arzenállal követhetjük napról napra élőben az eseményeket, csak győzzük szabadidővel. Az időjárás okozta csúszásokról, újratervezett időbeosztásról pedig percről kapunk tájékoztatást a hivatalos TT infó vonalon, a WhattsApp-on keresztül.
A hétfői első versenynapon szerencséje volt mind a nézőknek, mind a versenyzőknek. A szokásos Superbike nyitófutamot pedig az esélyesek közül most Davey Todd nyerte. Michael Dunlop ugyan próbálta ledolgozni hátrányát vele szemben, ami végül 1,2 másodperc lett a négykörös, kétszáznegyven kilométeres verseny végére. Dunlop vétett két apró hibát, így épphogy lecsúszott a győzelemről.
A Supersport futamon viszont már nem tette meg ugyanezt a szívességet, és az utolsó körben akkorát motorozott, hogy a Dean Harrisonnal szembeni ötmásodperces hátrányát tíz másodperces előnnyé kovácsolta. Erre mondják, hogy abban bizony semmi nem maradt. Dunlop ezzel a teljesítményével történelmet is írt, mert azon túl, hogy megszerezte harmincadik diadalát, Rob Holden 1995-ös győzelme után ő volt az első, aki ismét egy Ducatival diadalmaskodott.
Az oldalkocsisok első versenyét pedig a Crowe testvérek nyerték.
A keddi versenynap viszont már nem volt ennyire követhető, és terv szerint alakítható. Miután hétfő éjjel özönvíz borította el, és orkán erejű szél tépázta a szigetet, gyakorlatilag a teljes napi programot felül kellett írni. Amelynek eredménye az lett, hogy csak az esti órákban tudták megtartani a Superstock és Supertwin küzdelmeket, erősen redukált versenytávval.
Míg a Superstock kategória győzelmét Dean Harrison szerezte meg, amellyel első hondás sikerét jegyezhette, addig a Supertwin kategóriában ismét Dunlop és a Paton vezényeltek. Az északír versenyző ezzel pedig már harmincegynél tart, ami a győzelmei számát illeti.
Folytatás szerdán, szünnap nélkül.
