Defenzív vezetés 3. rész - külföldön
Defenzív vezetés 3. rész - külföldön
A közlekedési szokások folyamatosan változnak. Soha nem lehetsz az, aki mindent tud a lehetséges veszélyforrásokról, mert mire megtanulod, megtapasztalod, csomó minden megváltozik és újabb trükkök kerülnek be az idióták repertoárjába. Gondolj csak a mobiltelefon elterjedésére. A 80-as években még azt sem tudtad mi az, az ezredforduló után már komoly problémát jelentett, hogy elvonja a vezetők figyelmét az útról. Mára szinte mindennapos dolog, hogy az autóvezetők instáznak, tiktokoznak vezetés közben, ami nem csak a kezüket, hanem a tekintetüket is lefoglalja. A defenzív vezetésnél ezzel is számolni kell!
A másik nehézség akkor következik be, amikor kimozdulsz az általad ismert, megszokott régióból. Egy vidéki sofőr már attól rosszul van, ha Pestre kell utaznia. Belegondol, hogyan fog végigmenni a Hungárián, hat sávban, őrült, agresszív autósok között, és máris görcsbe rándul a gyomra. Pedig túl lehet élni. Így vagyunk mi, motorosok is, amikor olyan országba indulunk túrázni, ahol még nem jártunk. Ahogy átlépsz egy országhatárt, onnantól kezdve villámgyorsan teljesen új, helyi „szabályokat” kell megtanulnod, ha életben akarsz maradni. Összegyűjtöttem néhány általános és néhány egyedi esetet az elmúlt évekből, ami velünk történt.
AusztriaAz osztrákokkal viszonylag könnyű dolgod van, hiszen fegyelmezetten, a szabályokat betartva vezetnek. Közöttük is akad egy-két renitens figura, de a többség kiszámítható. Egyszer az Alpokban egy osztrák banditos megmutatta, hogyan lehet a leggyorsabban haladni a sebességhatárok maximális betartása mellett. Országúton pontosan 100-zal ment (ennyi a megengedett), ezért rátapadtunk, így legalább nem kellett figyelni a traffipaxokat. Ahogy odaért egy 70-es táblához, nyomott egy satuféket, majdnem beleszaladtunk hátulról. Onnantól végig 70-nel ment, majd a falu táblához érve ismét hirtelen fékezés 50-re. Ekkora már tudtuk, hogy nem célszerű túl közel menni hozzá. Ahogy a várost elhagyta, abban a pillanatban vissza kettő, nyélgáz, gyorsítás a megengedett sebességre. Tanulság: az őslakosok sokkal jobban ismerik a helyi viszonyokat, sokat lehet tanulni tőlük, de nem szabad teljesen rájuk hagyatkozni, mert akár bajba is sodorhatnak.
OlaszországAmikor először jársz náluk, sokkoló tud lenni, hogy az olaszok milyen közel mennek egymáshoz. A szűk városi utak, a déli mentalitás és az eszetlen rohanás kombinációjának következménye a „centizés”. Körfogalomban, kereszteződésben szinte fékezés nélkül esnek rád az autósok, úgy érzed mindjárt elütnek, de végül mindig elsuhannak előtted vagy mögötted. Nincs mit tenni, legjobb, ha Te is felveszed a ritmust, húzod a gázt és ugyanúgy centizel, mint ők, különben lépten-nyomon bepofátlankodnak eléd. Ja, és ne próbálj meg versenyezni velük! Néhányan közülük nagyon jól tudnak motorozni, ráadásul könnyen belemennek a játékba. Helyismeret nélkül aránytalanul nagy kockázatot jelent, ha megpróbálod tartani velük a tempót a városban vagy egy jó szerpentinen.
RomániaLegutóbbi látogatásom alkalmával azt tapasztaltam, hogy a románok nagyon kedves, szimpatikus emberek. Egészen addig, amíg autóba nem ülnek… A nyomakodás, udvariatlanság, agresszív vezetés néha kritikus mértéket ölt náluk, ami hatalmas koncentrációt és óvatosságot igényel a részedről, ha életben akarsz maradni. A románok előszeretettel vágják le a kanyarokat, ezért minden beláthatatlan kanyarban számítani kell arra, hogy valaki lesz a sávodban. Olyan sebességgel haladj, hogy időben le tudj húzódni az út szélére, ha jön szembe egy vadbarom! De ez még hagyján. A négysávos kisvárosi főutak külső sávját előszeretettel használják parkolásra, baráti csevegésekre, ezért azokon lehetetlen folyamatosan haladni. Ellenben a belső sávba nem igazán szeretnek beengedni. Ha indexelsz, rögtön rálép a gázra a melletted-mögötted haladó autós, nehogy begyere elé. Motorral nem olyan gáz, mint autóval, de azért oda kell figyelni. A kamionosokról pedig ne is beszéljünk! Lakott területen belül úgy mennek el a motoros mellett 80-nal, hogy majd’ fellökik.
GörögországA görögök mentalitása sokat változott az elmúlt években, a klasszikus értelemben vett jó irányba. Már nem nagyon mennek át a piroson, kevésbé tolják neki mindenhol. De a tiltó táblák még mindig csak felhívják a figyelmet arra, ami adott szituációban a leginkább célszerű, kényelmes vagy adja magát. Pl. megállni tilos táblánál szerintük kiválóan lehet parkolni, vagy balra kanyarodni tilos táblánál mindenki be akar fordulni balra. Hazánkkal ellentétben a szabálytalankodókat nem „büntetik” dudaszóval, sokkal inkább segítenek nekik a csibészségben. Azt kell neked szem előtt tartani, hogy igazából bármi megtörténhet és meg is történik. Ha nem a KRESZ-t veszed alapul, hanem kitágítod a tudatodat és a közlekedők összes szabályos és szabálytalan manőverével számolsz, sokkal biztonságosabb és stresszmentesebb lesz a vezetés. Igazából minden sofőrnek ajánlanék egy hét autókázást Athénban, ott villámgyorsan meg lehet tanulni defenzíven vezetni.
Magyarország két világ határán helyezkedik el. Félig Nyugat-Európa, félig Balkán, és ez a közlekedésben is megmutatkozik. A magyar sofőrök közül sokan déli mentalitással és vehemenciával vezetnek, miközben mindenki mástól skandináv nyugalmat és szabálykövetést várnak el. Hatalmas sebességgel, záróvonalakat átlépve kacsáznak a forgalomban, de azonnal rázzák az öklüket, ha véletlenül későn rakod ki az indexed. Részünkről egy dolgot érdemes tenni: a forgalom többi résztvevője számára kiszámíthatóan vezetni és folyamatosan tanulni a defenzív vezetést, hogy soha ne történhessen olyan, amire nem számítottunk.
