Defenzív vezetés 2. rész
Defenzív vezetés 2. rész
A friss jogsis motorosok többsége már régebb óta rendelkezik autós jogosítvánnyal és autós vezetési rutinnal. Náluk már kialakult a defenzív vezetési gyakorlat egy formája. Ugyan ki szeretné, ha folyton meghúznák a kocsiját, összekarcolnák a fényezést, leszakadna a lökhárító? Ők motorra ülve eleinte a már megszokott autós rutinnal vágnak neki a forgalomnak. Hamar rájönnek azonban, hogy a motoron sokkal kevésbé veszik észre őket, mint egy két méter széles, négy méter hosszú és másfél méter magas autóban, ráadásul tükör helyett a kormány vége, ajtó helyett a térdük az, ami elsőként érintkezik egy másik járművel. Motoron ezért sokkal jobban kell koncentrálni, kevesebb ráhagyással, kisebb kockázatot (konkrétan 0%-ot) vállalva kell vezetni. Nézzünk néhány konkrét példát!
A motor nagy előnye, hogy könnyedén előre lehet vele gurulni az álló kocsisorok mellett. A KRESZ engedi, hogy buszsávban közlekedjünk, ez szintén egy remek lehetőség arra, hogy időt spóroljunk. De honnan tudhatod, hogy a beállt forgalomban mikor dönt úgy az egyik türelmetlen autós, hogy kiugrik a sorból és sávot vált (miközben nem vesz észre a tükörben) elsodorva téged?
A dugóban az autósok rendszerint egymás nyakára állnak. Néhány 10 cm távolság kevés ahhoz, hogy – akár teljesen elfordított kormánnyal – sávot lehessen váltani. Az egymáshoz nagyon közel álló autók gyakorlatilag ártalmatlanok a mellettük guruló motorosra. Amikor az egyik autó messzebb, mondjuk 1 méter távolságra áll meg a másik mögött, az már gyanús. Lehet, hogy csak egy óvatos vagy kezdő sofőr vezeti, de az is lehet, hogy az illető sávváltásra készül. Nem tudhatod. Éppen ezért óvatosan, lassan, a vezető fejmozgását figyelve (pl. a tükörben) közelítsd meg, minél távolabb húzódva tőle a sáv másik szélére, hogy legyen időd és helyed reagálni! Figyeld az autó kerekét, ami megmutatja, merre fog elindulni! Egy ilyen apróság életmentő lehet.
Az egyik legveszélyesebb hely, ahol autós és motoros ütközni szokott: a kereszteződés. Szokásos forgatókönyv: autós körbenéz, nem veszi észre a motorost. Motoros jön, elsőbbsége tudatában magabiztosan halad egyenesen, amikor hirtelen szemből vagy oldalról elé hajt, elé kanyarodik az autó. Egyszer egy kezdő motoros megkérdezte tőlem: honnan tudhatja, hogy ki fognak-e jönni elé vagy sem? Elvegye a gázt vagy sem?
Viccelsz? – mondtam neki – Ha nem tudod, minden esetben vedd el a gázt, lassíts, ha kell állj meg és mondj le az elsőbbségedről! Hiszen mi történhet egyik vagy másik esetben? Ha nem lassítasz, akkor a szerencsére bízod magad. Lehet, hogy szerencséd lesz, de ha nem, akkor súlyosan megsérülhetsz, akár meg is halhatsz. Ellenben, ha fékezel, a legrosszabb, ami történhet, hogy a mögötted jövők dudálni, anyázni fognak. Melyik a rosszabb? Idővel ki fog alakulni az a fajta rutin, amivel biztosan meg tudod állapítani, ha valaki észrevett és megadja az elsőbbségedet. Akkor is lesz olyan, hogy elbizonytalanodsz, mit akarhat a másik, olyankor azután is a biztonsági megoldást alkalmazd!
Szintén gyakori baleseti ok a másik fél váratlan irányváltása. Gondolok itt arra, amikor egy autós minden előjel nélkül elkanyarodik balra, holott te már megkezdted az előzését és összeütköztök. Már az elején szeretném leszögezni, hogy nincs olyan, hogy „minden előjel nélkül”. Maximum olyan van, hogy nem vettél észre egy apró, szinte láthatatlan jelet. Egy sofőr, aki mereven előre mered, képtelen hirtelen bekanyarodni, hiszen neki is fel kell mérnie, hová tart. A vezető apró fejmozgásai, az autó sávon belüli elhelyezkedése, oldalirányú elmozgása, a sebesség változása mind egy-egy intő jel lehet. Arról nem is beszélve, hogy minden kereszteződés vagy kertkapu, garázskapu tipikusan olyan hely, ahol az ilyen jellegű manőverek elő szoktak fordulni. Egy árokkal vagy szalagkorláttal szegélyezett országúton engem is meglepne, ha valaki lassítás nélkül, 90-nel becsűrné előttem a kormányt miközben előzöm. Nem elképzelhetetlen, de olyan kicsi rá az esély, hogy ha ezzel is számolni kéne, akkor inkább otthon maradnék.
Szintén egy példa: országúton utolértem egy 3-4 autóból álló kocsisort és – mivel nem jött senki szemből – lendületből megkezdtem az előzésüket. Az lett gyanús, hogy egyre nőtt közöttünk a sebességkülönbség, pedig nem gyorsítottam, ergo azok lassultak. Ekkor megláttam a bal oldalon, az utat szegélyező fasor folytonossági hiányát. Rögtön fékeztem. A következő pillanatban a sor elején haladó autó féklámpája és indexe felvillant és a sofőr kanyarodásba kezdett. A hiányzó fa helyén egy földutat rejtett a gaz, az autós a földjére igyekezett, illetve nem is igyekezett, hanem szépen, komótosan elgurult odáig és ráfordult. Ha nem olvastam volna a jeleket, most matrica lennék egy autó oldalán.
Még egy teljesen hétköznapi szituáció, amire nálam ezer éve, egy barátom balesete világított rá. Piros lámpán sokan próbálnak meg átslisszanni. Ez az a pillanat, amikor a lámpa éppen pirosra vált, de a keresztirányú forgalom még nem indult el, az álmosabb sofőrök éppen csak keresik az egyest a váltón vagy a gázpedált a lábukkal. A szabálytalankodó autós ilyenkor fék helyett a gázra lép és gyorsítva igyekszik átjutni előttük. A motorosra ez kifejezetten veszélyes, hiszen általában a sor elejéről „rajtol” és járműve dinamikája is sokkal jobb, mint az autóknak. Soha ne lőj ki a zöldre, amíg nem bizonyosodtál meg arról, hogy mindenki megállt, aki keresztezheti az utadat!
És a végére álljon itt egy állatos sztori, ha már az előző részben megígértem. A történet hőse teljesen szabályosan, 90 km/h-s sebességgel haladt egy fákkal sűrűn szegélyezett úton, amikor kiugrott elé egy őz és összeütköztek. Szerencsére megúszta néhány karcolással, de a motorja csúnyán összetört, „az anyagi kár jelentős” – szokták mondani. Kérdezte tőlem, ezt hogyan védhette volna ki? Szerintem sehogy. Az állat észrevehetetlen a fák között, és olyan gyorsan ugrik ki, hogy az ütközésig sokszor szinte lehetetlen bármit reagálni. – Én egy dolgot teszek vadállattal való ütközés ellen: túráimat úgy szervezem, hogy ősszel, még sötétedés előtt magam mögött hagyjam az erdős részeket. A srác a homlokára csapott: – Tudod mikor történt a baleset? Augusztus 20-án, este 8 körül!
Ebből is látszik, hogy vadállatok esetében a megelőzés, a kockázat minimalizálása az egyetlen eszköz. Ha ismered az állatok viselkedését, szokásait, természetes élőhelyük környékén csökkented a sebességedet, azzal esélyt adsz magadnak és nekik is a túlélésre.
Neked milyen szerencsés vagy szerencsétlen kimenetelű kalandod volt, ami rutintalanság miatt következett be?
