De miért maradt el a Seniorok versenye? TT visszatekintés
De miért maradt el a Seniorok versenye? TT visszatekintés
írta: Guld Péter
Lassan egy hónapja, hogy véget ért az idei Man TT, én pedig komoly adósságban vagyok az olvasók felé. Talán azért is, mert szerencsére minden rendben zajlott, különösebb gondok nélkül.
Michael Dunlop hozta a papírformát, megnyerte még a Supersport és a Lightweight kategória versenyeit is, Dean Harrison meg akkorát motorozott a Superstock Hondával, hogy annak mindenki csodájára járt. A nagy várományos, Davey Todd viszont elhalványult kicsit a végére. Ebben persze az is közrejátszott, hogy a legfontosabb, kékszalagos futamot, a Senior TT-t 2012 után második alkalommal nem rendezték meg. Érvágás volt ez mind a csapatoknak, mind a versenyzőknek, pláne a nézőknek. Todd keserű szájízzel úgy fogalmazott, ezt a győzelmet elvették tőle. Mondjuk elég nagyarcú megnyilvánulás ez, nem vitás, és talán nem ártana némi alázat a TT-hez. Vagyis attól kicsit több, mint amennyi most belé szorult.
De tény, hogy a Superbike motoron mutatott dominanciája után erre a győzelemre valóban neki volt a legnagyobb esélye. Így viszont a mainstream hírekbe leginkább annak köszönhetően került be az idei viadal, hogy ismét volt valaki, aki elég keményen beleállt a játékba, és a biztonság oltárán feláldozta azt a futamot, amely a Tourist Trophy szent ereklyéje. Ez a fickó pedig nem más, mint az egykori elit katona, a Brit Birodalom Rendje címmel kitüntetett veterán, aki a Man-sziget mindenható ura arra a két hétre, amíg motorok veszik birtokba, Gary Thompson. Ezért úgy döntöttem, főszereplőként ismerjük meg kicsit jobban, hogy olvasóink is bele lássanak abba a munkába, amit végez, és megértsék, miként kell jól bánni a ránk bízott felelősséggel.
Munkáját a kezdetektől figyelem, és olyannyira érdekelt a háttere, hogy 2014-ben még interjút is csináltam vele. Mára ez a feladat persze még komplexebb lett, talán ezért is gyűjtök évről évre olyan interjúkat, anyagokat, amelyek vele/róla készülnek. 2012-ben nevezték ki jelenlegi pozíciójára, amelynek neve Clerk of Course. Lefordítani felesleges, hiszen a valóságban a TT ideje alatt ő felel mindenért, amely a biztonságról szól. Marketing tevékenységet, és menedzsment szerepet nem tölt be, viszont bármilyen egyéb döntést előtte neki kell jóváhagyni, és az engedélyt is kizárólag ő adhatja meg. Képzeljük el úgy, mint a katonát, aki egymaga felel egy sziget biztonságáért, vagy mintha ő maga lenne Chuck Norris testőre. A hasonlat szándékos volt, igen, hogy megértsük, mekkora felelőssége lehet.
Thompson huszonhárom évet szolgált a Brit Királyi Hadseregben, hadianyag ellátóként kezdett és főtörzs zászlósként szerelt le. Megfordult a páncélosoknál és a gyorsreagálású hadtestnél is. Részt vett a Falkland-szigeteki háborúban, az Öbölháborúban, de ott volt Boszniában és Sierra Leonéban is.
Az Öbölháborúban, a Falkland-szigeteki háborúban, valamint a bosnyák hadszíntéren nyújtott szolgálatainak köszönhetően ma már a Brit Birodalom Lovagrendjének tagja, és a Brit Birodalom Érdemérmének birtokosa.
A Man-szigeten először 2003-ban járt, mint az ACU (Auto-Cycle Union Bikesport GB: Autó, és Motorkerékpár Egyesület) adminisztrátora. Erről talán annyit érdemes tudni, hogy a szigetországban az összes motorsport eseményt és bajnokságot az ACU fennhatósága alatt bonyolítanak le, így tudnak függetlenek maradni az FIM-től, és ezért is képesek máig fenntartani az utcai versenyeket. A két szervezet bizonyos események idejére együttműködik, de normál esetben egymástól függetlenül dolgoznak. Az egyesület viszont nem kizárólag versenyszervezőként, hanem mint motorkerékpársportért felelős kormányzati szervként is működik az Egyesült Királyságban
Thomspon, miután leszerelt, a szervezetnél vállalt munkát, és 2002 óta annak főtitkára. Háza a legendás Donington Park-i pálya mellett helyezkedik el. A motorozás mindig is közel állt hozzá, maga is aktív motoros, bár inkább a nagytúramotorokhoz vonzódik.
Beszélgetésünk alkalmával inkább azt próbáltam megfejteni, hogy áll össze egy napja, mi tartozik a felelősségi körébe. Valamint érdekelt, hogy kinek parancsolhat, és kinek nem, miután 2012-ben azzal vált híressé, hogy pozícióba lépésének első évében a történelem során először, törölte a Senior futamot. Akkor egyértelművé vált, miután lezárják a pályát, Thompson felel mindenért, és még a rendőrségnek is ő parancsol. Bár tény, hogy elmondása szerint inkább együtt dolgoznak, mintsem egymást utasítgatják.
Általában négykor szokott kelni a TT ideje alatt, akkor ellenőrzi a bejövő leveleit, a sürgőseket megválaszolja, és hatkor már a verseny irányítási központjában található irodájában ül, és dolgozik. Az első értekezletet reggel hét és hét harminc között tartják. A neki dolgozó emberek számát talán jól érzékelteti, hogy az idei TT ideje alatt, a keddi, katasztrofálisra sikeredett napon 250 pályabíróra volt szükség csak a hegyen. Ezt pedig nyugodtan megszorozhatjuk kettővel, ha a pálya teljes területét nézzük. És persze még nem beszéltünk a többi munkatársról, akik szintén Thompson alá tartoznak mind az irodában, mind terepen. Hiszen a pályabíróknak szekciónként van egy helyszíni vezetőjük, aki a pályabírók legfőbb vezetőjének tartozik jelentési kötelezettséggel, aki ezt továbbítja a versenyirányítási központ felé. Előfordult már olyan is, hogy Thompson egy versenynapon öt repülőjáratot volt kénytelen töröltetni, mert a versenyek csúsztak, olyankor pedig tisztán kell tartani a légteret a mentőhelikoptereknek. Ezért nem repülhetnek a mai napig drónok sem verseny közben, és ezért vannak még mindig inkább elikopteres kamerafelvételek. Hiszen, ha szükséges, akkor az operatőri helikopter is bármikor bevethető mentőhelikopternek. Ilyen esetben a stábot kirakják, és a sérült versenyzőhöz repülnek.
Sokan talán azt sem gondolják, hogy a verseny biztonságos lebonyolításán túl is óriási szerepe van Thompsonnak a sziget életében. Az idei verseny során történt meg, hogy az utolsó pillanatban tizenöt perccel csúsztatni kellett egy rajtot, mert egy helyi lakos rosszul lett, és mentőre volt szüksége. Ezzel egyidőben pedig történt egy közlekedési baleset is a pálya nyomvonalán, innen a roncsot kellett elszállítani. Az ilyen balesetek gyakran keresztülhúzhatják a napot, de a nézők annak ellenére rodeóznak az utolsó pillanatban a pályán, hogy rendszeresen felhívják a figyelmüket a pályazár időpontjára. Ilyenkor általában sietnek, hogy minél jobb helyről nézhessék a futamokat, ez viszont gyakran balesethez vezet. A 2025-ös évben példátlanul sok közlekedési balesetet okoztak az autósok, és számtalan alkalommal ezek miatt nem tudtak időben elrajtolni a versenyzők. Szerencsére a nézők által okozott motoros balesetek száma viszont visszaszorult.
Azonban akár egy egyszerű lakossági bejelentés is megnehezítheti a szervezők dolgát. Ezek közé tartozik egy nézői rosszullét, egy elveszett pénztárca, vagy akár egy elszabadult kutya. Ilyenkor Thompson feladata és felelőssége eldönteni, hogy leállítja-e a versenyt, vagy sem, sőt az is, hogy az adott helyszínre mikor küldi ki akár a rendőrséget, akár a mentőket. Ezekről általában nem számolnak be, legfeljebb utólag, inkább a háttérben intézkednek. Lehetőleg úgy, hogy a pálya mellett álló többtízezer néző ebből semmit ne észleljen. Így talán az sem túlzó, ha azt állítom, szerepe leginkább az elitalakulatok vezetőihez hasonlítható.
Hogy könnyítsék munkájukat, a Man-szigeti kormány az elmúlt években több száz térfigyelő kamerát is rögzített, kiszűrve így akár a cserbenhagyásos baleseteket, de számtalan alkalommal bűncselekmények elkövetőit is elfogták huszonnégy órán belül. Talán innen is mondás: a TT ideje alatt a szigetről bizony nem menekülhetsz.
Mivel Thompson érkezése óta a biztonság, valamint a szervezés sokat javult, és gördülékenyebb, úgy tűnik, a TT egykori promótere, Paul Phillips a lehető legjobb embert jelölte ki a feladatra. Ezt pedig a helyiek is megerősítik, akik rendkívül hálásak neki. Leginkább azért, mert verseny ide-vagy oda, a munkahelyek és az iskolák nem zárnak be erre a két hétre, ezért a helyeiknek megannyi kellemetlenséget okozott már a munkába jutás, valamint a gyermekek iskolába szállítása. De a veteránnak erre is volt megoldása, hiszen feladatként adta ki embereinek, hogy proaktív gondolkodással készüljenek fel minden eshetőségre, és oldják meg, hogy a helyi lakosok életét a lehető legcsekélyebb mértékben befolyásolja a rendezvény. Ez pedig nyilván nem egyszerű, de úgy tűnik mégis sikerült.
Sőt, a lakosokon kívül példaértékű kommunikációt épített fel a rajongókkal is. És itt most nem arra gondolok, hogy bármikor fagyizhatsz vele az irodájával szembeni food truck-nál, és minden kérdésedre válaszolni is fog – mert egyébként igen – hanem arra a WhattsApp csatornára, amelyen keresztül az idén is nagyjából percről percre tájékoztatta a pálya szélén várakozó nézőket az események alakulásáról, amely óriási segítség összehasonlítva azokkal az évekkel, amikor előfordult, hogy akár tíz órát várakoztál a semmiért, minimális információval.
Thompson állítása szerint egyedül a kedd volt katasztrofális az idei rendezvényen, mert aznapra minden összejött. A pályát reggel kilenckor lezárta, és este tízig úgy is hagyta, mert bízott abban, hogy a tervezett programot képes lesz lebonyolítani. Azonban sajnos olajszivárgások, balesetett szenvedett autók, és a szűnni nem akaró záporok alaposan megnehezítették a dolgát. Így azért, hogy a pályabírókat támogassa, az oldalkocsi legújabb sztárjait, a Man-szigeti Crowe fivéreket küldte körbe a pályán bedobozolt meleg ételekkel, amelyeket a pályabíróknak vittek.
Hiszen pályabírónak lenni egy ilyen rendezvény talán a leginkább brit dolog, amit emberek művelnek. Fizetség nélkül, saját szendvicsekkel és termosszal táboroznak le a pálya mellé kora reggel, hogy önkéntesként visszaadjanak valamit a sportnak, amiért rajonganak. Arrafelé így megy ez, kérem.
Egy adott verseny halasztását vagy törlését végül szintén Thompson határozza meg, de egy olyan döntéshozói körben, amelynek aktív versenyzők is a tagjai. Így kicsit olyan ez a felállás, mint egy rögtönzött biztonsági bizottság. Az idei Senior végső törlése előtt ez az eszmecsere természetesen ismét megtörtént, Gary Thompson pedig ezek után döntött úgy, hogy a hegyen tapasztalt rendkívül viharos szél miatt nem biztonságos a versenyzés a kétszázötven lóerős motorokkal, háromszázas tempó mellett. Nagyon helyesen.
