Kosaram

.. betöltés ..

MOTOROS OLVASNIVALÓ

Dakar 2026


Tündérmese és könnyek – Dakar 2026

írta: Guld Péter

Elképesztő izgalmakkal zárult a 2026-as Dakar, mi pedig szerencsére azt a kategóriát követtük kiemelt figyelemmel, ahol megtörtént a csoda. Mert a tények, a számok és a statisztika tükrében a látottakra mást mondani nem igazán lehet.

Két hét, ebből kettő, sivatagi kempingben töltött, úgynevezett nomád éjszaka, nyolcezer kilométernyi megtett táv, ebből ötezer kilométer mért szakasz, és tizenhárom versenynap után a motorosok mezőnyében mindössze két másodperc döntött a győzelem sorsásról. Ehhez foghatóra pedig nem emlékszem.

Ahogy sejteni lehetett, a Dakar valójában a két rivális gyártó, a KTM és a Honda párharcáról szólt, azt viszont nem tudtuk még január első néhány napjában, hogy egészen pontosan mely versenyzők között láthatjuk majd a legnagyobb rivalizálást.



A sors végül úgy hozta, hogy a hondás, kétszeres Dakar-győztes, Ricky Brabec, és az argentín Luciano Benavides harcoltak egymással a végsőkig. Benavides bátyja, Kevin egyébként szintén kétszeres Dakar győztes, az idei évben pedig már autóval állt rajthoz, miután a sérülései miatt visszavonult a motorozástól. Ettől függetlenül támogatta testvérét, és szinte minden este konzultáltak. Brabec, mondhatni így egy családi különítménnyel állt szemben, viszont az utolsó napi események megfejthetetlen mivoltára talán soha nem lesz magyarázat.

A zárónap reggelén az amerikai viszonylag magabiztos, három perces előnyben várta a rajtot. Benavides az utolsó előtti este ettől függetlenül annyit mondott: nem adja fel, és a verseny a kockás zászlónál ér véget. Igaza lett. Brabec állítólag eltévedt a rövidke szakaszon, így komoly időveszteséget gyűjtött össze, ezért kettő másodperccel lecsúszott harmadik győzelméről. A kialakult helyzet egyébként az argentin versenyzőt is megdöbbentette, ezért egy ideig fel sem fogta, hogy megnyerte élete első Dakarját.



De nemcsak ez volt a 2026-os küzdelem igazán epikus és megható pillanata. Így gyanítom, ha nincs ez a végjáték az utolsó napon, a tavalyi győztes, Daniel Sanders teljes egészében ellopta volna a show-t. Az ausztrál versenyzőt az idei évben is a legnagyobb esélyesek között tartották számon, és minden adott volt a végső győzelemhez. Sőt, egészen a szerdai napig vezette a futamot, bár tavalyhoz képes voltak ingadozásai. Végül a sivatagban töltött második éjszaka után Sanders a homokdűnés szakaszon olyan százötvenes tempónál bukott. Eltörött a kulcscsontja és a szegycsontja, de valahogy visszaült a motorra, és befejezte a napi etapot. A bukás után elsőként épp Brabec ért oda, aki hosszú perceken keresztül segítette legnagyobb riválisát. Így értékes időt hagyott a tizedik napban. Ez pedig rendkívül jól érzékelteti, hogy valójában miről is szól a sivatagi száguldás. Brabec egy pillanatra sem hezitált, és a saját versenyét félretéve ápolta a kába Sanders-t. A nap végén az orvosok végül megvizsgálták az ausztrál versenyzőt, ő pedig úgy döntött, hogy saját felelősségére folytatja. Ahogy elmondta: „A szüleim nem arra tanítottak, hogy feladjak a dolgokat. Más közegből jövök.”



A többi már történelem és tündérmese. Sanders végül az ötödik helyen zárt összetettben. A győztes Benavides-t a célban vállára vette és dobálta csapattársukkal, a spanyol Edgar Canettel kiegészülve. A szemtelenül fiatal, húsz éves Canet megszerezte első győzelmét is a profik között a motorosoknál, és bár összetettben hátra csúszott egy korai defekt miatt, a szakemberek nagy jövőt jósolnak neki.



Magyar szempontból ismét Gyenes Emanuelnek szoríthattunk, aki újfent a legnehezebb kategóriát választotta, így külső segítség nélkül abszolválta a kéthetes őrületet. Mani teljesítménye bámulatos, évről évre megdöbbenti mind a szakmát, mind a nemzetközi mezőnyt, így nyilván érthetetlen, hogy nem adatott meg neki a gyári szerződés az elmúlt években, de ennek hátteréről reméljük, hogy egyszer majd mesél nekünk. Összetettben a huszonötödik helyen végzett, úgy, hogy még az első héten volt egy komolyabb bukása is, amelynek következtében látásproblémái adódtak. Ettől függetlenül nem adta fel a versenyt, bizonyítva azt, hogy a Dakar valóban csak a legkeményebb terepeseknek ajánlott.