A brit Superbike arcai nem a legegyszerűbb legények. Van, aki mosolyog, a másik pedig állandóan zord, az viszont mégis közös bennük, hogy egyikőjük múltja sem egy pedáns patyolat.
Úgy húsz évvel ezelőtt négyszáz fonttal a zsebében, teljesen leégve, börtönnel kecsegtetve elutazott Dél-Franciaországba, rendelt egy burgert és egy pohár bort. A hosszúra nyúlt bírósági tárgyalások végül tényleg börtönnel zárultak, amit nem tragédiaként fogott fel. Később sofőrként is dolgozott a dutyiban, néhány őrt pedig még azokból az időkből ismert, amikor neki melóztak kidobóként a night clubjaiban. Amikor jól ment a biznisz. Nagyjából innen, azaz teljesen a nulláról indult, és építette fel magát újra. Mindez pedig nem egy újabb Guy Ritchie film forgatókönyve, hanem a brit Superbike bajnokság bajnokcsapat tulajdonosának, Alan Gardnernek az élete. Bár lehet, hogy nem ártana, ha Mr. Ritchie lassan nemcsak a szigetország illegális ökölvívó mérkőzéseinek háttérországából inspirálódna, hanem kilátogatna néhány superbike futamra.
Ez az anyag pedig abból az apropóból készült, hogy a bajnokság 2025-ös szezonja ugyan a hétvégén kezdődik, mégis egy hónappal ezelőtt még akkora volt a felfordulás, hogy talán még maga a promóter sem látta, miként mászik ki a slamasztikából.
A fenti bevezetőben megemlített Alan Gardner ugyanis két csapatot futtatott egyszerre. Hozzá tartozott mind a WTF Racing, mind az OMG Racing. Míg előbbi inkább az olyan közúti versenyekre specializálódott, mint az Isle of Man TT, addig utóbbi a brit bajnokságra koncentrált, olyannyira, hogy a tavalyi évben meg is nyerték azt Kyle Ryde-al a fedélzeten. Azon az emlékezetes utolsó futamon, amelyre talán ti is emlékeztek. Amiről sokan azt állították, közöttük én is, hogy az évtized motorversenye volt.
Viszont a bajnoki címtől függetlenül a kártyavár akkor dőlt össze, amikor Gardner 2025 április elsején bejelentette a közösségi médiában, hogy mindkét csapata visszalép a versenyzéstől a 2025-ös szezonban anyagi gondok miatt, amit az idézett elő, hogy a szponzorok nem fizettek. Többen úgy sejtették, április tréfa állhat a háttérben, de a hír másodikán is hivatalos maradt, ami sokakban végső összeomláshoz vezetett.
A döntéssel nemcsak a regnáló brit bajnok, Kyle Ryde maradt munka nélkül, hanem a nagy visszatérő, 2022 bajnoka, Bradley Ray is. A közúti szekciót képviselő James Hillier szintén.
A valódi Guy Ritchie háttérsztori pedig csak ekkor kezdődött igazán. Erről pedig azt feltételezem, van annyira súlyos, hogy filmet érdemelne, miközben a dolgok valódi alakulásáról persze fogalmunk sem lehet. A lényeg, hogy minden bizonnyal szükség volt Stuart Higgs sorozatigazgató közbenjárására és némi segítségére a dolgok elsimításához. És ha további őszinteségre vágyunk, egy olyan motorsportörökség mellett, mint amilyen a briteknek van, szinte össz-nemzeti és nemzetgazdasági kérdésként is felfogható volt, hogy az ülés nélkül maradt versenyzők ne szoruljanak ki a vérkeringésből.
Nemrég egy olasz barátom azt mondta: Anglia, az Anglia. Amellyel arra utalt, hogy a brit szegénység valójában összetett, és amikor csődöt jelentenek sem azt kommunikálják, hogy egy vállalkozás nem fizeti a gázszámlát, hanem hogy a tervezett növekedés lassabb lesz. Ezért a brit csőd a motorsport ezen szintjén inkább figyelmeztetés, hogy eddig, és ne tovább. Noha a helyi újságírók egyöntetűen a Brexit hozadékának és az ennek köszönhető károknak tekintik a hasonló fizetésképtelenséget, és azt sem állítom, hogy nincs igazuk, mégis van egy olyan védőháló, amellyel a valóban nagyon gazdagok akár a föld alól is összelapátolnak néhány millió fontot, hogy a játék tovább üzemelhessen.
A szálak pedig ezen a ponton végtelenül bonyolulttá válnak, hiszen könnyedén képbe kerülnek a nemzet köztiszteletben álló, lovagi címmel felvértezett dúsgazdag milliárdosai, akiknek akad némi befektetett vagyonuk ezen a területen, és az érdekeik azt kívánják, hogy minden menjen tovább a maga útján.
Higgs bár nem promótere a sorozatnak – mert például közülük az egyik, Sir Ogden valódi felsőházas lovag - inkább csak megmondóembere, mégis központi szerepet játszik. Sokan sokszor lebecsülik, de kedves arca, és mindig jókedvű személyisége mögött nem kizárt, hogy egy árnyaltabb fickó is húzódik.
Nem is kell messzire menni, elég példaként említeni egykori jegyesét, Faye Ho kisasszonyt. Hiszen néhány hónapja még magam is tétován álltam az FHO Racing széteséséhez, amit pont ezen a felületen írtam meg nektek, és hiába vártam Ho kiasszony válaszait, csak nem érkeztek. A történet vége az lett, hogy az FHO Racing egyetlen versenyzőjét is elveszítette, és visszalépett a 2025-ös indulástól a sorozatban, annak ellenére is, hogy prominenssé váltak az elmúlt néhány évben. És ha jobban a dolgok mélyére nézek, ebben a történetben is kirajzolódik Higgs személye, akinek Faye Ho éveken keresztül a jegyese volt. Kapcsolatuk tavaly romlott meg, és Faye Ho a 2024-ben adott interjújában halkan megjegyezte, hogy már nem fűzik gyengéd szálak Higgs-hez. Ezek után pedig nehéz nem párhuzamot találni egy szerelmi kapcsolat tönkremenetele, és az FHO Racing ellehetetlenítése között.
Faye Ho olyannyira szabadulni akart a helyzettől, hogy inkább visszaköltözött Makaóba, bár állítása szerint azért, mert a nagyapja cégcsoportjának most ott volt rá igazán szüksége. A gyermekei ettől függetlenül maradtak Londonban. Persze Ho saccolt vagyona bőven elegendő lenne, hogy az Egyesült Királyságban is marakodjanak kegyeiért, mégis jobbnak látta távozni. Persze ebből talán azt érzitek, hogy Higgs egy gonosz ember, de ennek a történetnek mégsem ez a konklúziója, hanem sokkal inkább az, hogy a britek üzleti világa már önmagában is egy Guy Ritchie film. Hiszen mi van akkor, ha azt mondom, a britek esetleg azért sarkallták távozásra Ho-t, mert rossz országoknak szállított információt. Soha nem tudhatjuk meg az igazságot.
Az viszont további kérdéseket vet fel, hogy minden új megállapodást szinte Higgs egymaga jelentett be. Azt például, hogy az ukrán Mikchalchik egy új BMW csapatban fog szerepelni az FHO helyett, szintén ő közölte egy MotoGP versenyen, mert versenybíróként alkalomadtán ebben a sorozatban is feltűnik. Egy ilyen versenyhétvégén egyezett meg a britek egyik ikonikus alakjával, az ex-versenyző Michael Laverty-vel, hogy csináljon egy BSB csapatot az ukrán köré. Laverty pedig elfogadta a felkérést. Az egyetlen apró bökkenő ezekkel a tiszteletteljes kérésekkel, hogy a számla általában mindig többmillió font. Azt pedig valakinek finanszíroznia kell, és ahogy Peter Hickman 8TEN csapatánál sem, itt sem feltételezem, hogy valaki bekopogott Lavertyhez egy Lousi Vuitton-nyi pénzzel. Ezt legfeljebb Higgs tehette meg, és minden bizonnyal ő volt az, aki az újdonsült csapatokhoz valahonnan pénzt is rendelt, amit úgy sejtem nem a brit miniszterelnöktől szerzett, de még csak nem is Károly királytól. Az OMG visszalépésével ülését elveszítő Bradley Ray hasonlóképp lelt menedékre. Bár a tényekhez hozzátartozik, hogy Ray menedzsere az a Shakey Byrne, aki a BSB történetének eddigi legsikeresebb versenyzője, így a kapcsolatrendszere is bámulatos. Ezért itt minden bizonnyal szükség volt mind Byrne, mind Higgs közbenjárására ahhoz, hogy visszatérjen a sorozatba az a Steve Rodgers, aki anno még a Raceways csapat tulajdonosaként közel harminc év alatt sikert sikerre halmozott a kategóriában. A kerekesszékben ülő Rodgers viszont elfáradt, és 2023 végén bejelentette, hogy pihenni szeretne, ezért kivonul a versenyzésből. Főszponzorát, a McAMS vállalatot pedig átadta egy másik yamahás alakulatnak, a Mar-Train-nek.
Április közepén viszont érkezett a hír, hogy Rodgerst valahogy meggyőzték, így felfüggeszti a nyugdíját, és egy rögtönzött felállásban egyetlen motort biztosít Ray-nek a Yamaha UK támogatásával, aki ezt meghálálva megnyerte az Oulton Parkban megrendezett hivatalos tesztet.
Persze ne lepődjenek meg, a motoron nincs hivatalos főszponzor egyelőre, azt viszont kétlem, hogy Rodgers megfogta a nyugdíjas éveire félretett vagyonát, hogy aztán egy év alatt elszórja motorversenyzésre, kishíján karitatív jelleggel. Ezért ezek után már kíváncsian várom, vajon milyen támogatót sikerül behálóznia Higgs-nek és Byrne-nek.
A fentiek nagyjából definiálják, milyen az, amikor a briteknek nincs pénzük. Ami valljuk be, egy magyar motorversenyzőnél teljesen esélytelen. Hiszen, ha nálunk csődbe megy egy vállalkozás, akkor ötezer forintja sem marad benzinre, nemhogy arra, hogy a Pusztai Gabitól azért biztos ami biztos rendeljen egy Yamaha R1M-et.
Az egész ügyet kirobbantó Alan Gardner egyelőre úgy tűnik önmaga talált megoldást a problémáira, így egyszemélyes felállásban, csak Ryde kapott motort. Az ehhez szükséges költségvetést pedig egy Nitrous Competitions nevű vállalkozás biztosítja.
Gardner története, ahogy azt a bevezetőben is említettem, enyhén szólva is kalandos. Valójában pénzügyi tanácsódként dolgozott, és hamis devizakereskedelemmel legalább 500.000 font értékeben károsított meg öt befektetőt. A hivatalos sajtó legalábbis erről számolt be. A rá kiszabott börtönbüntetés egy részét valóba letöltötte, majd jó magaviseletért előbb szabadult. Ezt követően került be igazán a brit Superbike bajnokság vérkeringésébe. Múltját egészen eddig nem firtatták, amíg az esetet fel nem hánytorgatta a közelmúltban egy köztiszteletben álló brit motorsport újságíró. Minden bizonnyal ennek a hatására vállalta el Anglia egyik legjobb motorsport podcast műsorába a felkérést, amit anno Chasin the Racin néven a TT versenyző favágó, Dominic Herbertson alapított, és jelenleg Motorbike Pod néven fut.
Ebben végül egészen őszintén vallott a börtönévekről, és némileg próbálta tisztázni magát, valamint megismertetni a tényeket, mely szerint őt is csőbe húzták.
Az említett újságíró egyébként azt is állította, hogy a BSB kártyavár összeomlásához nagyban hozzájárult, hogy nem bíznak a befektetők Gardnerben, mert büntetett előéletű. Ennek a valóságtartalmát innen megítélni persze esélytelen, bár tény, ha az új főszponzor tevékenységi formáját vizsgálom, sem nyugszom meg. Mindenestre ez a vállalat nem Gardneré, ezért bízom benne, hogy most valóban kifizetik, és nem húzzák csőbe, mert a podcastet hallgatva egy rendkívül szórakoztató személy, aki az OMG Racinggel vitathatatlanul letette névjegyét a motorsport elitjébe.
Börtön után bajnoki cím
