A tavalyi, 20. évfordulós SHOX Kalandtúra annyira jól sikerült, hogy idén is megcsináltuk az év nagy kalandját. Kizárólag SHOX hírlevélből lehetett értesülni a lehetőségről, így vásárlóinkból állt össze a mezőny. Mivel sokan már a tavalyi buliról ismerték egymást, a hangulat eleve vidámabb volt, mint egy sima motoros túrán.
A társaság nagyobb része Budapestről indult, néhányan menet közben csatlakoztak be. A szombathelyi ebédnél már mindenki együtt volt. Közben egy kis eső is érkezett, úgyhogy innentől egy darabig esőruhában motoroztunk. Az első alpesi fotózkodáson még mindenki nylonban feszített, amit később szerencsére sikerült levedleni.
Az utolsó pénteki etap előtt még megálltunk Kalte Kuchl-nél, a legendás motoros találkahelyen. A borús idő miatt nem parkolt annyi motor és tuning autó az étterem előtt, mint verőfényes időben, de legalább kényelmesen le lehetett parkolni, hogy befaljunk egyet a messze földön híres óriás vaníliaszószos almás pitéből. Innen még 40 km volt hátra az annabergi szállásig. Ketté osztottuk a csapatot „sasokra” és „gepárdokra”. A sasok nézelődős tempóban gurultak a hotelhoz, a gepárdok viszont, nos… amolyan gepárdos tempóban teljesítették a hátralévő jó minőségű, kacskaringós utat.
Majdnem megtöltöttük a Jufa Hotel parkolóját motorokkal, fürdés és a vacsora után kezdetét vette az első esti fergeteges buli. Dobos Zoli korábbi Kalandtúrák legviccesebb pillanatait bemutatva igyekezett felkészíteni a jónépet a másnapi bevetésre. Mégpedig arra, hogy saját komfortzónájukból kilépve keverjék magukat minél több vicces helyzetbe, és mindezt dokumentálják képek és videók formájában, hogy együtt jókat röhöghessünk rajta. A csapatok pikk-pakk összeálltak és megkapták a másnapi útvonalat.
Szombaton szomorú, borús reggelre ébredtünk. Ilyen időben a legtöbb motoros legszívesebben ki sem mozdulna a szállodából. Nem úgy a kalandtúrázók! A lányok és fiúk előző este annyira felhergelték magukat, hogy nem lehetett megállítani őket, és huss, kirajzottak. A C csapat nem volt túl szerencsés, rögtön az elején egy eltörött lábtartó berhelésével kellett kezdeniük egy helyi műhelyben, a többiek viszont gőzerővel dolgoztak a feladatok megoldásán. Az osztrákok meglepően segítőkésznek mutatkoztak, amikor magyar motorosok fura kérésekkel találták meg őket.
A „veterán motor fotó” feladathoz a helybéliek szívesen asszisztáltak, és mutatták meg féltett kincseiket. Itt a D csapat vitte a prímet, mivel nem csak fotót, hanem videót is készítettek, ahogy Annácska életében először teszt próbakört egy veterán Urallal. Érdekes módon hatósági személy gyanánt mindenki tűzoltót talált. A legtöbb pontot a B csapat érdemelte ki, rajtuk ugyanis egy igazi élőemberes mentőgyakorlatot is bemutatott a falu erősen fiatalkorú tűzoltója.
A kreatív SHOX felirat díját az időközben magára talált C csapat zsebelte be. Esőruháiktól megszabadulva két hölgy kalandor vetette magát a földre egy fotó erejéig. És akkor még hátra volt a megmártózás a jéghideg Salza folyóban. A hűvös idő hamar elvette a kalandorok kedvét a komolyabb fürdőzéstől, egyedül István ugrott be a 4 centis…, akarom mondani 4 Celsius fokos habok közé. Ezért a mutatványáért később különdíjban részesült!
Egész szombat délután érkeztek a megfejtések e-mailben a kint portyázó csapatoktól. Dobos Zoli túravezető alig győzte osztályozni a pályaműveket. Mire azonban véget ért a vacsora, összeállt a prezentáció. A különteremben mindenki megnézhette, ellenfelei hogyan oldották meg ugyanazt a feladatot. A csapatok egymást értékelték, ki mennyire volt vicces, a pontokat maguk között, szavazás útján osztották szét. Mit mondjak, nem (csak) a sörtől volt vidám a társaság.
Végül kialakult a végső sorrend. Mondhatnám, hogy az A csapat lett az első, de végül is tökmindegy, mert mindenki győztesnek érezte magát. A nyereményeket (GIVI táskák, Sixgear térdvédők, Rhino Tours kuponok, motoros könyvek, sapkák) a versenyzők nagy egyetértésben szétosztották maguk között. Ki látott még ilyet?
Vasárnap már „csak” a hazaút volt hátra. Persze ez sem egy sima felvonulás volt. Tökéletes időben, kanyargós alpesi mellékutakon túráztunk, és még egy szarvast is sikerült elejteni. Szerencsére személyi sérülés nem történt, az anyagi kár viszont jelentős. A szarvasról nem tudunk, nyílván eloldalgott, mielőtt betétlapot kellett volna adnia. Szombathelyen megebédeltünk, majd búcsút intettek egymásnak a résztvevők.
Röviden ennyi volt a Kalandtúra, ha komolyabban érdekel, mi történik egy ilyen bulin, gyere el a következőre! Addig is nézz meg egy-két megfejtést a sok közül. Kedvencem a végén a két osztrák srác egy falusi „ittasellátóban”.
Az év legvidámabb motoros túrája
