A WSBK véget ért, de a versenyzők tovább dolgoznak
A WSBK véget ért, de a versenyzők tovább dolgoznak
írta: Guld Péter
Viszonylag csendben, bár annál nagyobb stabilistásban ért véget a Superbike világbajnokság. A csend alatt pedig leginkább azt értem, hogy meglepetés egyáltalán nem született. Nicoló Bulega úgy húzta be mindhárom győzelmet, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna, és egy apró szeplőt leszámítva pont ilyen ütemben érkezett célba a második helyeken csapattársa, Iker Lecuona is. Az egyetlen szépséghiba a szombati első főfutam volt, amikor a második helyet Sam Lowes kaparintotta meg a Marc VDS Ducatival.
Némileg meglepő volt ez azért is, mert már szinte megszokhattuk, hogy a dobogót leggyakrabban a Barni csapatban versenyző Montella bérelte ki magának a két gyári Ducati mellett, de Jerezben ez egyszer sem sikerült neki, mert Lowes valahogy jobban elkapta a fonalat. Sőt, Montellának még a csapattársa, Alvaro Bautista is borsot tört az orra alá, bár lehet, hogy ezt a spanyol legenda búcsúzásának kell betudni, hiszen minden bizonnyal szeretett volna pódiummal elköszönni mind a bajnokságtól, mind a hazai szurkolóktól. Azonban a sors furcsa fintora, hogy ez nem sikerült, ahogy a sport másik legendájának, Jonathan Rea-nek sem a tavalyi esztendőben.
Ez a veszély viszont nem fenyegette az olaszok frissen koronázott világbajnokát, mivel tripla győzelemmel búcsúzott a kategóriától, és adta át a képzeletbeli stafétát csapattársának, Lecuonának, akinek az idei évben mutatott teljesítménye alapján, jövőre „már csak meg kell nyerni a vb címet.”

Viszont a bajnokság korai zárásával a többieknek maradt némi ideje a vendégszereplésre. Így tett Bulega is, aki Jerez után egy héttel a texai Austinban motorozott egy aktuális MotoGP motor nyergében negyedmagával, az F1-es futam hivatalos keretprogramjaként, mivel a Liberty így próbálta népszerűsíteni a sportot az Államokban, és így próbál rajongókat szerezni a következő idényre.
Eközben pedig csapattársa, Iker Lecunoa ugrott be újfent némi vendégszereplésre a Gresini csapatban, ahol sérült versenyzőket helyettesített. A feladatot teljesítette, tapasztalatot gyűjtött, és gyanítom, hogy némi tesztelői feladatot is elvégzett a Ducatinak versenykörülmények között. Az ilyen pluszmunkát pedig rendre jutalmazni szokta a gyár. Ha most azt kérdezitek, a lehetőséget miért nem Bulega kapta, a válasz roppant egyszerű: az olaszra a jövő szezonban számítanak a 850-es motoron, és nem akarták megkockáztatni, hogy lesérüljön.
A legutóbbi katari futamra pedig Jake Dixon kapott egy rendkívüli lehetőséget, mivel a brit versenyzőt felültették a gyári Hondára a szintén betegeskedő Joan Mir helyére. Dixon számára ez egy igazi gálafellépés volt, tekintettel az idei, igencsak embert próbáló, és sérülésekkel tarkított szezonjára. Minden bizonnyal a Honda ezzel a gesztussal akarta meghálálni a kitartását és munkamorálját. Dixon egyébként rendkívül jól teljesített, pontot is szerzett. Mindezt úgy, hogy még életében nem ült gyári MotoGP motoron.
A Superbike világbajnokság és a Liberty minden bizonnyal így is bizonyítani akarta, hogy mindkét kategóriában remek versenyzőket futtatnak, és a közönség sem bánja meg, bármelyik kategória versenyeit is választja.

Az átigazolások terén végül minden kirakós a helyére került, miután néhány napja véglegesség vált, hogy a Supersport kategória világbajnoka, Albert Arenas is feljebb lép, és Yamaha helyett a GO Eleven csapat másik Ducatiján kaphat majd helyet.
Így a névsor teljes, egyéb meglepetésekre már nem kell számítani. Persze talányokból akad majd bőven, hiszen magam is kíváncsi leszek, mire lehet képes Franco Morbidelli az Aruba Ducatin Lecuona mellett, és arra is, vajon sikerül-e némi előrelépés a veterán Tommy Bridewellnek, illetve hogy a szintén MotoGP-ből érkező Brad Binder vajon mire lehet képes a BMW-vel? Hiszen úgy sejtem, a bajorok, miután szakítottak a MotoGP-ben való részvétel lehetőségeivel, a szériamotorok világában képzelik a jövőt, és remélik azt, hogy akár Razgatlioglu nélkül is a csúcsra juthatnak, ismét.