A KRESZ nem véd meg!
Magyarországon a járművezetők úgy ragaszkodnak az elsőbbségükhöz, mintha ezen múlna a fizetésük. Hamarabb nyomják a dudát, mint a féket, pedig sok balesetet lehetne megelőzni egy kis nagyvonalúsággal.
A KRESZ szerint mindenkinek úgy kell közlekednie, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon. Az úgynevezett "bizalmi elv" lényege, hogy minden közlekedő ismeri és betartja a közlekedés szabályait. Ez az, amit motorosként egészen másként kell kezelni. Legalábbis akkor, ha életben akarsz maradni. Két keréken a biztonságodat nem a közlekedés, hanem a fizika szabályainak ismerete adja.
Biztosan te is láttál már gyalogosokat várakozni közlekedési lámpa nélküli zebra szélén. Tudják, hogy elsőbbségük van, mégsem mernek lelépni az útra. Tisztában vannak vele, hogy ha elütik őket, hiába lesz az autós a hunyó, mégis ők húzzák a rövidebbet. Jól összetörik magukat, míg az autón maximum egy horpadás lesz. Némelyik ember, ahogy motorra ül, hirtelen járművezetővé válik és valahogy kihal belőle ez a fajta félelem és elővigyázatosság. Ők úgy vezetnek motort, mintha autóban ülnének. Bátran motoroznak ott, ahol elvileg elsőbbségük van, holott – protektorok és bukósisak ide vagy oda – kb. annyi esélyük van ütközésnél egy másfél tonnás autóval szemben, mintha gyalog lennének. (Más kérdés, hogy amíg a gyalogosoknak rendszerint bunkóságból nem adják meg az elsőbbséget, addig a motorosokat általában nem veszik észre.)
A KRESZ (Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása) egy szinte tökéletes rendszer. Ha mindenki betartaná az összes KRESZ szabályt, nem lennének balesetek. De vannak, mivel a valóságban közel sem ideálisak a körülmények. Az utak minősége rossz, kerülgetni kell a kátyúkat, sokszor beláthatatlanok a kereszteződések, nem mindig egyértelműek a sávok, nehezen értelmezhető, melyik út alacsonyabb és melyik magasabb rendű. Mindezen kívül a járművezetők is igyekeznek lazán kezelni a szabályokat. Mindenki, mindig. Szökőévente egyszer találkozni olyan sofőrrel, aki megpróbálja betűről betűre betartani az összes közlekedési szabályt. Ők azok, akiket a sztorikban közhelyesen kalapos Škodás vagy Suzukis bácsiként szoktak beazonosítani a mesélők. De még ők sem képesek rá. Ki tudna 20-szal gurulni egy frissen felújított úton, ahol kint felejtettek egy sebességkorlátozó táblát?
Miért szegi meg mindenki a KRESZ szabályokat?
A KRESZ-t megszegni könnyű, ráadásul rengeteg alkalom nyílik rá. A városban szinte másodpercenként szeghetsz szabályt anélkül, hogy különösebb következménye lenne. A Véda, a mozgó traffipaxok és egyéb szabálytalanság-figyelő és szabálytalankodó-lebuktató rendszerekről tudjuk, hogy csak a pénzbeszedést szolgálják. Termelnek is szépen, de pár száz ellenőrzési pont az ország 200 000 km-es közúthálózatán nem képes felszámolni a szabálytalankodás intézményét. Tulajdonképpen érthető ez a fajta lazaság, hiszen a lebukás veszélye minimális. Nagyobb eséllyel kapnak el egy bolti szarkát, aki csokit csúsztat a zsebébe, mint azt, aki áthajt egy piros lámpán. Pedig az úton emberéletekről van szó. Félre ne érts, nem azt mondom, hogy közlekedési rendőr kéne minden sarokra. Sokkal jobb lenne, ha az emberek nem külső kényszer, hanem saját belső indíttatásuk, maguk és mások biztonsága érdekében igyekeznének betartani a szabályokat.
A városi emberek folyamatos nyomás alatt vannak. A munka, család, különféle problémák elvonják a figyelmünket a vezetésről. Sokan kidobott időként gondolnak a forgalomban eltöltött órákra, ezért megpróbálják hasznosan eltölteni: telefonálással, SMS-ezéssel (!), kajálással, és a GPS-t is menet közben állítják be, nem indulás előtt.
A közlekedéshez idő kell, egyesek úgy gondolják, hogy sűrű forgalomban lavírozással, erőszakos vezetéssel előnyre tehetnek szert, időt spórolhatnak. Ez, még ha sikerül is nekik, aránytalanul nagy veszélyt jelent mindenki másra az úton.
Nem ritkák a gyengébb képességű sofőrök: kezdők, idősek, jogosítványt lottón nyerők. Egy pillanatra se gondold, hogy mindenki ugyanannyira ügyes és annyira odafigyel a vezetésre, mint Te magad!
Mit gondolsz, te most, ebben a pillanatban átmennél egy KRESZ vizsgán? Ne legyenek hiú ábrándjaid, az évek óta jogosítvánnyal rendelkezők közül 10-ből 9-en nagy valószínűséggel megbuknának. A régen összeszedett információk szép lassan elszivárognak az agyadból. Minél régebben vizsgáztál, annál homályosabbak az emlékeid. A ritkábban előkerülő szabályok már rég a ködbe vesztek, csak azokat tudod magabiztosan, amikkel nap mint nap találkozol.
Mivel nincs időszakos vizsga, mint az autóknál a műszaki, simán vezethetsz tudatlanul évekig.
Ráadásul a jogosítvány megszerzéséhez eleve nem kell 100%-osan megtanulni a KRESZ-t, hiszen a vizsgán lehetőség van hibázni. 10 hibapont engedélyezett, ami 10 szöveges vagy – ami még durvább – 3 db képes feladat! Három konkrét balesetveszélyes szituáció. Például nem ismeri valaki a jobbkéz-szabályt, kis szerencsével mégis simán átmehet a vizsgán. Mit gondolnak: aki nem tudja, majd rájön később vagy megtanulja utólag? Ugyan már! Aki egyszer megkaparintotta a jogosítványt, soha többé a kezébe nem veszi a KRESZ könyvet. És ezután már csak felejt és felejt, mégis élete végéig egyszer sem kell hivatalosan bizonyítania, hogy tisztában van a szabályokkal. Gondold el azt az öreg bácsit, aki annak idején lovaskocsis kérdéseket kapott. Szerinted tisztában van azzal, hogy a motoros előremehet a sorok között a közlekedési lámpánál? Fogalma sincs.
A KRESZ vizsgán 55 véletlenszerűen összeválogatott tesztkérdést kapsz. Ebből 45 kérdés 1 pontot ér, 10 pedig 3 pontot. A sikeres vizsgához a maximális 75 pontból legalább 65-öt el kell érned.
Minden kérdés megválaszolására 1 perc áll rendelkezésedre. Ha a helyes válasz nem jut azonnal eszedbe, lehetőséged van továbbléptetni és később újra visszatérni rá az adott kérdésre (a valósággal szemben, ahol azonnal kell döntened).
Ahogy az autók száma és a forgalom nagysága változik, időnként szükség van arra, hogy igazítsanak a szabályokon. Ilyenkor persze nincs kötelező kiértesítés mindenki számára és óriásplakáton se hirdetik meg. Aki hallotta a TV-ben/rádióban vagy olvasta valahol az új szabályt, az tudja, a többi nem.
Jó példa erre a buszsáv használata. 2010 óta a KRESZ megengedi, hogy motorkerékpárral a buszsávban haladj. A mai napig látok olyan motorost, aki nem mer elgurulni a kocsisorok mellett a buszsávban, mert fél, hogy megbüntetik. Képzeld, ha ő nem tudja, hány autós számít rá, amikor a buszsávot keresztezve készül bekanyarodni egy mellékutcába.
Nem szabad önmagában a KRESZ-re bízni a biztonságodat. Az maximum irányadó lehet arra nézve, hogyan kellene közlekedni, melyik oldalon kell vezetni, meg kell állni a pirosnál, stb. Ha szeretnéd megúszni a beleseteket, saját védelmi rendszert kell kiépítened, egyéni szabályokkal, amiket saját magaddal tartatsz be.
Hiába van elsőbbséged, ha nem adják meg neked. Amikor ilyen történik veled, jobban teszed, ha nagyvonalúan lemondasz róla. Az elsőbbségedet kierőszakolni végképp nincs értelme, hiszen motorosként kicsi és törékeny vagy egy autóhoz képest.
Ne bízz meg senkiben! Amikor elsőbbséged biztos tudatában haladsz el egy autós előtt/mellett anélkül, hogy kételkednél abban, hogy lát, tulajdonképpen az életedet adod a kezébe. Márpedig nem bízhatod rá magad egy vadidegenre. Nem ismered, nem vagy tisztában a képességeivel, akkor és ott nem biztos, hogy fontosabb vagy neki, mint felvenni a telefont vagy gyorsabban haladni.
Ha úgy gondolod, hogy kizárólag az autósokon múlik, aznap hazaérsz-e vagy sem, valamit rosszul csinálsz.
Életveszélyes a motorozás, ha nem ismered fel előre a lehetséges veszélyforrásokat és a már kialakult balesetveszélyes szituációt kell lereagálnod!
