A férfi, aki Rossi sisakjait szervizelte: Maurizio Vitali
A férfi, aki Rossi sisakjait szervizelte: Maurizio Vitali
írta: Guld Péter
A MotoGP paddockban sétálgatva megannyi ismerős arcot láthatunk motorsportrajongóként. Persze más, ha ebben élsz, és ott dolgozol, mert akkor csak egy egyszerű munkahely. Kívülállókén is pont ezt látod, emberek futnak, megörülnek egymásnak, váltanak néhány szót, esetleg isznak egy kávét, és rohannak tovább. Pont, mint egy irodaház folyosóján, vagy a földszinti büfében. Viszont mindig akad egy arc, akit első blikkre nem tudunk hova tenni, majd gyorsan rájövünk, hogy évek óta ismerjük, de mégis elgondolkodunk személyén. Maurizio Vitali pedig pont ilyen. Az AGV szakembere évtizedeken át volt a MotoGP televíziós közvetítéseinek főszereplője, akaratán kívül, csupán csak azért, mert a sisakgyártó szervizeseként minden rajt előtt ott állt stabilan Valentino Rossi mellett, úgy 1998 óta. Nem ő kérte, így hozta az élet. A lényeg az volt, hogy mivel az olaszok legendája a gyártó Szentgálja is volt egyben, nem engedhették meg maguknak, hogy Rossi bukójával valaha bármi bökkenő legyen, így Vitali megkapta feladatául, hogy minden verseny előtt ott legyen a rajtrácson Rossi mellett egészen addig, amíg el nem zavarják onnan. Vitali így azon túl, hogy kiváló szakértője lett a márkának kellő népszerűségnek is örvendett, noha minden bizonnyal kevesen tudják, hogy anno versenyzőként is jeleskedett. 1983-ban és ’84-ben két futamgyőzelmet szerzett a 125-ösök mezőnyében, aktív karrierje pedig a kilencvenes évek elején ért véget. Utána kezdett dolgozni az AGV-nek. Manapság, a Rossi-őrület után persze sokkal csendesebben telnek a napjai, és a sárgába öltözött tifosik sem rohamozzák minden percben, így kapva kaptunk az alkalmon, és megkérdeztük, mégis, hogy telik egy napja, és mi egészen pontosan a feladatköre.
Mióta dolgozol az AGV-nek?
Túl régóta, de a viccet félretéve 1996-ban kezdtem, miután 1993-ban befejeztem a versenyzői pályafutásom. Volt néhány év szünet, végül pedig civilként is munkába álltam.
Mi volt az első beosztásod?
Ugyanez, mindig is szervizes voltam a versenyrészlegen. Az első néhány évben még nem a vállalaton belül dolgoztam, hanem külsősként, végül aztán állományba vettek.
Egészen pontosan mi teendőd van a sisakok körül?
Nagyjából minden. Az összes, gyári támogatást élvező versenyző sisakját én készítem elő, majd készítem fel a versenyekre. A folyamat úgy néz ki, hogy leadom a rendelést a gyár felé, majd a héjat elküldöm a fényezőnek. Amikor ő végzett, visszaküldi nekem a héjakat – mert egy versenyzőnek ilyen esetben több sisak is jár – én pedig felkészítem, hogy versenyzésre alkalmas legyen.
Hogy tanultad meg a folyamatot?
Fogalmam sincs, magától jött minden, már akkor is magamnak készítettem fel a sisakokat, amikor még versenyeztem, szóval nem volt bonyolult. Érdekelt mindig a sisakok felépítése.
Tehát magát a munkát is magadnak találtad ki?
Tulajdonképpen igen. Volt korábban egy személy az AGV-nél hasonló munkakörben, de hogy minden versenyhétvégén sisakokat készítsek fel és szervizeljek a versenyzőknek, azt igen. Tulajdonképpen odamentem a gyártóhoz, és jeleztem, hogy szívesen foglalkoznék ezzel, ők pedig igent mondtak.
Sokan cserélnének veled, és álommelóként tekintenek a feladatodra. Nagyjából hány sisak landol nálad egy versenyhétévgén?
Negyven. Tizenkét versenyzőm van, így összesen negyven sisakkal foglalkozom. Ez egész napi elfoglaltságot jelent. Minden reggel pontban nyolckor kezdek, a munkaidőnek pedig nincs vége, addig dolgozom, amíg kész nem leszek az összes sisakkal.
Milyen gondok lehetnek egy hétvége folyamán?
Szerencsére nem történnek nagy dolgok, leginkább az okozhat gondot, hogy váratlanul esősre fordul az idő, vagy köd lesz, esetleg épp ennek az ellenkezője. Mert az esős időre kicsit másként kell felkészíteni a sisakot a versenyzőnek.
Minden edzés után meg kell vizsgálni a szerkezetet?
Igen, természetesen. A sisak pont annyi törődést igényel, mint egy versenymotor. Az edzések után az összes bukó nálam landol, én pedig egyenként átnézem, ellenőrzöm őket. Ha nincs teendő, akkor csak tisztítom és szárítom. Egy versenyzőnek általában hat sisakot biztosít a gyártó, de ezek közül természetesen nem mind kerül használatba.
Előfordult már, hogy egy versenyző kifutott a rendelkezésére álló sisakokból mondjuk bukás miatt?
Az idei szezonban talán egyszer kerültünk hasonló helyzetbe, amikor, ha jól emlékszem Bezzecchi négy sisakot „fogyasztott” el egy hétvégén. A hatból egyébként kettőt mindig száraz időre, kettőt pedig esőre készítek fel, és marad kettő tartalékba, amit csak akkor használunk, ha nagyon muszáj. Az ő esetében ez történt, ami nem is igazán az adott hétvégén okozott gondot, hanem egy héttel később, mert szünet nélkül utaztunk egyik versenyről a másikra. Ilyenkor oda kell szólni a gyárba, hogy készítsenek további sisakokat a versenyzőnek, majd a grafikusnak és a fényezőnek, hogy soron kívül valahogy készítsék elő a bukókat. Aminek aztán valahogy meg is kell érkezni a következő verseny helyszínére. Ez ilyenkor kicsit stresszes.
Mit szeret leginkább ebben a munkában?
Mindent, ez az életem. És jó érzés, amikor kihívásokkal találom szembe magam
És mi a legnehezebb?
Az eső és a köd. Az mindig teljesen kiszámíthatatlan, hiszen soha nem tudom, hogy verseny közben jól működik-e a sisak. Ilyenkor mindig szükség van egy kis extra védelemre a plexinél, amit sajnos nem mondhatok el, mert szigorúan titkos.
Nem túl fárasztó a rengeteg utazás?
Szeretek utazni, ezért nem visel meg. Így élem az életem, amióta csak emlékszem, a feleségem is így ismert meg. Azt hiszem leginkább az fog majd gondot okozni, ha egyszer nyugdíjba vonulok, és nem tudok otthon mit kezdeni magammal.
