A benzines a múlt, az elektromos a jövő?
A benzines a múlt, az elektromos a jövő?
Az már most látszik, hogy a benzinmotorok karrierje lassan leáldozóban van. Sorra jelennek meg alternatív meghajtások, legyen az elektromos árammal vagy hidrogénnel működő bármi. Nekem úgy tűnik, hogy nehezen engedjük el a jó öreg benzines technikát, különösen mi, motorosok. Akárhányszor szóba hozom az egyre elterjedtebb elektromos motorokat, egyből letorkol valaki, hogy „ugyan már, milyen az”, „sokáig tart feltölteni”, „milyen ciki lenne, ha egy tetovált rocker chopperjának ilyen hangja lenne, hogy: nyiiiiiiii”. És igazuk van, hiszen ki ne szeretné a dübörgő motorhangot, a benzin „illatát”, és az olajos kézre sem feltétlenül úgy tekintünk, hogy simán koszos, sokkal inkább úgy, mint ami tükrözi gazdája valódi szenvedélyét motorja iránt.
Ennek ellenére nem mehetünk el szó nélkül az elektromos technika megszámlálhatatlan előnye mellett, amit általában a „persze, hagyjál már, tudom, de nem érdekel” szavakkal és egyetlen legyintéssel szoktak elintézni az igazi bikerek. Éppen ezért nem kívánok most kitérni az előnyök felsorolására, inkább írtam egy esszét, ami egy más szemszögből kínál rálátást a benzines és az elektromos mobilitás közötti valódi különbségekre. A következő történet a jövőben játszódik. Jó szórakozást kívánok hozzá!
2062. október 28.Kellemes, napsütéses késő őszi délután. 32 fok árnyékban, de árnyék maximum a talpak alatt van. A nap vakítóan süt, a szórt fény teljesen kiégeti a színeket. Két fiatal áll egy garázs előtt. Maszkjuk lazán az álluk alá húzva, fejükön gleccser szemüveg, szájukból napelemes cigiből dől a pára. Egyikük hozzáér az órájához, a garázs ajtaja kinyílik, mögötte egy négyhengeres naked bike képe rajzolódik ki.
– Anyááád! Ez nagyon vagány! Hogy csillog!
– Nagyfateromé volt. Emlékszem, mesélte, hogy piszok jól lehetett vele csajozni.
– Azt elhiszem.
Bemennek a garázsba, alaposan körbejárják a retró vasat.
– Ez még fémből van? Jó nehéz lehet. Mi ez a sok cső mindenhol?
– Ebben víz megy, azt hiszem, itt talán a benzin, ezekben olaj van, mit tudom én…
– Menjünk már vele egy kört!
– Menjünk!
A kíváncsi srác ráül, óvatosan meghúzza a gázt.
– Mi van, miért nem megy?
– Előbb rá kell adni a gyújtást. Ezekhez még kulcs kellett. Ide bedugod, elfordítod.
A műszerfal életre kel, a mutatók futnak egy kört oda-vissza, az üzemanyag-szivattyú hangja mosolyt csal a fiúk arcára. A türelmetlenebb megint piszkálni kezdi a gázkart.
– Nyugi, még be kell indítani, nem úgy van, mint az elektromosnál.
Az önindító megnyomására a benzinmotor egyből beröffen, a nyeregben ülő srác ijedtében leugrik róla, majd’ elesik, ahogy kiszalad a garázsból.
– Mi ez? Fel fog robbanni?
– Dehogy! Nem hallottál még benzinmotort élőben? Állítólag régen a motorosok imádták ezt a hangot.
– Ezt?! Egy építkezésen nincs ilyen hangzavar. Régen biztos mindenki süket volt. Képzelem, milyen vidám lehetett városban élni, amikor ilyenekkel jártak az emberek.
Óvatosan visszaaraszol a motor mellé.
– Akkor indulhatunk? – kiabálja.
– Várjál, még melegszik. Állítólag járatni kell pár percig, különben tönkremegy.
– Türelmes emberek voltak ezek a régi öregek. Ez micsoda?
– Ne nyúlj hozzá!
– Miért? Jaj! Megégetett!
– Én szóltam. Az a kipufogó, nagyon forró tud lenni, mert ott távoznak az elégett gázok.
– Te figyu, azt mondtad, hogy benzinnel megy, erre kiderül, hogy gázzal. Magyarázd már el, hogy működik, mert nem teljesen értem.
– Benzin kell bele. Valahonnan szerzel 20 litert és ide beletöltöd. Csak arra figyelj, nehogy közben beszívd a gőzét, mert mérgező, és ne nagyon variálj elektromos cuccokkal a közelben, mert kigyulladhat. Amikor már benne van és rácsukod a tartály tetejét, onnantól biztonságos.
– Még szerencse.
– A motor beszívja a benzint, összekeveri levegővel és elégeti, annak az energiája fogja meghajtani a kereket. Teljesen mechanikus az egész. Az égéstermék kipufogógáz lesz, amit ott fúj ki hátul. Annak van ilyen fojtó szaga. Ja, tényleg, valaki azt is mondta, hogy ne nagyon járassam a garázsban, mert megfulladhatok tőle. Inkább kitolom.
– Ez rohadt jól hangzik. Szóval működés közben mérgező gáz keletkezik, amit nem egy másik tartályba gyűjt, hanem kifújja a levegőbe.
– Nyugi, menet közben elhagyod magad mögött.
– A mögöttem jövő meg jól beszívja. Nem szeretnék egy ilyen mögött menni. Ez undorító. Mintha eldobálnám a szemetet, amikor sétálok az utcán. Hallod, ettől nem kaptak tüdőrákot?
– Dehogynem, nagyapám is abba halt bele.
– Na, jól van, inkább induljunk, hagyjuk magunk mögött a gázokat. Hogy működik?
– Tudod mit, inkább én vezetek, nehéz lenne elmagyarázni, mit kell csinálni.
– Ne szívass, én még űrhajót is tudok vezetni, pont ezzel ne birkóznék meg?
– Te tudod. Akkor mondom: ez itt a kuplung, behúzod. A bal lábaddal megnyomod lefelé azt a pedált, utána óvatosan kiengeded a kart. A kuplungra később is szükséged lesz, minden alkalommal, amikor megváltoztatod az áttételt. Ezt folyamatosan csinálnod kell menet közben, de ha egyszer megszokod, egészen szórakoztató.
– Meggyőztél, mégis inkább te vezetsz!
A két srác felül, a motor hangosan felbőg, majd egyszer csak megugrik és bakkecskézve elindul.
– Jaj, juj. Ennek biztosan így kell működnie, nem lehet, hogy elromlott?
– Csak bele kell jönnöm, az ember nem minden nap használ kuplungot.
– Na, most már jó. Figyeld, mindenki minket bámul. Egész jól megy ez a múzeumszökevény, majdnem úgy, mint egy 100 kW-os robogó. Mondd csak, honnan szereztél benzint?
– Van egy veterános ismerősöm, tőle veszem. Nagyfater hozzá hordta a motort szervizeltetni. Állítólag minden évben egy rakás alkatrészt ki kellett benne cserélni. Meg az olajat, az is van benne. Meg akkumulátor.
– Mennyi a hatótávolsága?
– 2-300 km, aztán újra kell tölteni a tankot. Szóval nem érdemes messzire elindulni vele. Régen minden sarkon lehetett benzint kapni, ráadásul elég olcsón, akkor arra voltak berendezkedve.
– Haver, csináljunk még egy szelfit valahol, aztán menjünk haza, teljesen megsüketültem. Nem mondom, kemény lehetett az öreged, ha tényleg ezzel járt.
A benzines és elektromos meghajtás közötti csata még nem dőlt el. Sőt, csak most kezdődik. Egyelőre a hagyományos technika jobban áll, mindenesetre beszédes, hogy egy mai elektromos jármű egyáltalán összemérhető robbanómotoros társaival. Sok szempontból jobbak a villamos autók és motorok (például fenntartási költségben), ugyanakkor az áruk és a hozzájuk kiépített infrastruktúra még mindig ellenük szól. A változás a szemünk előtt zajlik és fog zajlani az elkövetkező évtizedekben. Azt mondom, ne féljünk tőle, inkább fogadjuk el és figyeljük, merre tart a világ. Aztán az is lehet, hogy valami teljesen más irányt vesz a mobilitás fejlődése...
