Próbáltad már hátulról? Azaz ilyen benzintyúknak lenni
Próbáltad már hátulról? Azaz ilyen benzintyúknak lenni
Tudod milyen benzintyúknak lenni egy több száz vagy ezer km-es túrán?
Rábízni magad egy másik emberre? Figyelned a forgalmat, az utat anélkül, hogy dönthetnél, mennyivel vagy hogyan menj?
Hidd el, ez ám az igazi kapcsolati teszt!
Kata egy horvátországi hosszúhétvégéről számolt be nekünk, ezúttal kifejezetten az utas szemszögéből:
"Hajnalban indultunk, mert a gugli tervező 10 órát írt az előre kiszemelt utunknak… megállás nélkül.
Hiába az augusztusi dátum, piszok hideg volt! Rájöttem, nem szabad szimpla technikai öltözettel foglalkozni, kifejezetten motoros kell. Nem mindegy, hogy futás közben vagy motoron ülve kell, hogy melegítsen!
Bár előre megnéztük az időjárást és számítottunk is esőre, azért nem volt őszinte a mosolyunk, amikor még a határ előtt be kellett öltözni talpig overálba.
A szakadó esőben jöttem rá (ahogy a többi közlekedőt néztem), hogy mennyire jó döntés volt talpig UV esőruhát beszerezni. Szépek azok nem voltunk, de legalább mindenki könnyen észre vett... ez esőben, szürke időben egy ezüst motoron egyáltalán nem mellékes.
A magyar részen még pályáztunk, de a határ átkelése után messzire elkerültük a gyorsforgalmikat is.
Az eső végig esett, mégsem zavart igazán. Csodáltam a hegyeket, a kanyarokat, a tökéletes utakat és magunkat, hogy milyen ügyesek vagyunk, hogy elindultunk.
Ez volt az a rész, amikor örültem, hogy hátul kuksolok, hiszen így aztán bármerre tekergethettem a fejem, bámészkodhattam… azért megvannak az utas lét előnyei is!
Délután 5-6 körül értük el a célunkat, Karlobag-ot. Közben 1-2 rövid technikai pihenőtől eltérve nem álltunk meg, így 13.5 óra lett a vége, amiből 11-12-t fixen 2 keréken is töltöttünk… de megérte!
Másnap Zadar és Paklenica volt a cél. Ekkor fedeztük fel a mellettünk lévő 48 km hosszú tökéletes minőségű szerpentint. Egyik oldalon a sziklás hegyoldal, másikon a kristálytiszta tenger. Mindez hajtű-kanyarokkal és hibátlan aszfalttal. Motoros paradicsom!
A képbe csak a szél zavart be, de az annyira, hogy végig imádkoztam, hogy ne csavarja ki alólunk a motort… iszonyatos volt!
Még a bukósisakot is rángatta. Benzintyúki mivoltomat ez az út tette igazán próbára, hiszen fel kellett adnom magam. Át kellett adnom magam a társamnak, aki a motort vezeti és teljesen meg kellett benne bíznom. Tudtam, minél inkább feszülnék, és pl. ellen dőlnék, annál inkább akadályoznám. Nehéz ez, de közös érdek!
Harmadik napunkon a Krka vízesést fedeztük fel. Az fix, hogy 4 nap semmire sem elég, maximum arra, hogy tudjuk, legközelebb mire szeretnénk több időt szánni.
Hazafelé gondoltuk, megnézzük a pályát. Ezt nem kellett volna! Rengetegen voltak, a szél is nagyon fújt és olyan monoton volt az út, hogy közben még hátmasszázst is tudtam nyújtani.
Sokkal megterhelőbb pályán menni, hiába rövidebb, haladósabb!
Amikor már úgy fáj a hátsód, hogy biztos vagy benne, hogy a csont rég átszúrta a bőrödet (pedig ki van párnázva rendesen, de itt ez sem segített).
Amikor már csípőből indul a sajgás, ami vádliig hatol… ezt odafelé nem éreztem, pedig közel 4 órával hosszabb volt az út.
Tanulság, legközelebb korábban kell kelni, mert a pálya nem motorosnak van kitalálva!
Szent meggyőződésem, hogy a benzintyúkoknak járna egy kitüntetés ilyenkor, hiszen nekünk még az a mini élvezet sincs meg, hogy előzgessünk, taktikázunk egy-egy sávváltásnál.
Nem mondom, hogy nem fogadtam meg párszor, hogy legközelebb külön motorral kell jönnünk, de azért annak is megvan a szépsége, ha a pároddal ketten ültök egy vason... nagyon meghitt és ezt valószínűleg csak az tudja igazán, aki bújt már a szerelméhez mert éles kanyar jött, mert jobban gyorsított, mert olyan mesés volt a táj vagy csak mert elöntötte az érzés, hogy de jó, hogy ebben az élményben is osztozunk!"
Te kire bíznád rá az életed? Szeritned is bizalmi kérdés, hogy ki mögé ülsz fel?
