Shox Motoros Áruház » Közösség

Adott két hétköznapi srác és egy könyv. Hogyan lesz ebből egy 24 000 km-es 54 napos motoros túra?

Dini és Oszi két fiatal srác, akinek ugyanúgy vannak álmai, mint bárkinek.
Egy nagy különbség mégiscsak van! Ők elszánták magukat és túlléptek az álmodozáson, megvalósították a terveiket.

Egy baráti beszélgetés során terelődött a téma a világ keleti részére… biztos te is keveredtél már olyan beszélgetésbe, ahol lehetetlennek tűnő álmokat szövögettetek. A két fiú azonban ennél többet akart…

Gondolnád, hogy egy könyv (de nem útleírás ám) adhatja meg az utolsó löketet egy ilyen gigatúrához?
Oszi édesanyja írt egy könyvet elvándorolt magyarokról, akik szerte a világban - távol az otthonuktól, szülőfalujuktól – élnek. A két fiúnak ez volt „az utolsó csepp”, fejükbe vették, hogy visznek ebből a a könyvből  a lehető legkeletibb pontra, ahova csak el tudnak jutni.

Jöhettek a célállomások, az útitervek, a térkép-rajzolgatás, a vízumok. Kivettek két hónap fizetetlen szabadságot, és az addig megspórolt pénzüket élményekre váltották.

Minden országban hagytak egy könyvet annál, aki kedves volt velük, aki segített rajtuk. Cserébe annyit kértek, hogy a saját pédlányukat írják alá. Ezt végül hazahozták és elárverezték, az összegyűlt összeget pedig árva gyerekeknek ajánlották fel. (Ugye milyen „szép indok” a motorozásra?)

Megjártak hat országot, legtöbbször sátorban, a csillagos ég alatt aludtak, kihűlt vulkáni lávafolyamon motoroztak, tevékkel fotózkodtak…



Honnan indultatok és pontosan hova mentetek?

Dini: Csömörről indultunk és 6 országot (Lengyelország, Fehéroroszország, Oroszország, Kazahsztán, Mongólia, Ukrajna, Románia) jártunk be.

Mennyi ideig tartott?

Dini: 2 hónap, vagyis 54 nap

Milyen motorokkal mentetek?

Dini: két Suzuki DL V-Strom 650

Ezek azért nem offroad gépek… Hogyan készítettétek fel őket?

Dini: Nem, tényleg nem azok, többször éreztük is ennek a hátrányát, de ilyen motorunk volt, így ezzel mentünk. Bár egy szavunk sem lehet, végig nagyon szépen teljesített a két motor, sőt még egy defektünk sem volt a két hónap alatt!

Az út előtt mindkét motor átesett  egy teljes átvizsgáláson, új gumikat, láncot, lánckereket, fékbetétet, kuplungot kapott… és én feltettem 3 masszív GIVI Trekker túradobozt (2 db TRK46 és 1 db TRK52), amibe belefért a két havi cucc, szerszámok, könyvek és minden, amire szükség volt.

Tudtad?

A GIVI Trekker dobozokat olyan motorra is felteheted, amire az Outback (BMW stílusú alumínium) dobozokat konzol híján nem. Így megkaphatod ugyanazt a kinézetet, amit olyan nagyon sokan szeretnek.

Ezek a dobozok nem csak igazán offroad-osan néznek ki, de azok is! Darabonként 10 kg csomagot pakolhatsz bele úgy, hogy por és vízálló kivitelük megvédi azokat, ráadásul akár 2 db felnyitható állú bukósisak is belefér. Igazi „világjáró” dobozok, amik erősített műanyagból és alumínium borítással készülnek.

Két hónap az rengeteg idő. Mit vittetek magatokkal?

Dini: Nem akartuk nagyon leterhelni a motorokat így, kb. 3db póló, zokni, gatya, egy meleg felső és egy váltó nadrág került be a dobozokba. Egy ilyen túrához fontos a jó hálózsák meg a megbízható esőruha is.

Néhány szerszámot, olajszűrőt, belső tömlőt és egy-két apróságot is betettünk, hogy ha bárhol elakadnánk, akkor a legalább a legközelebbi településig el tudjunk jutni.

Mi az, amit itthonról le tudtatok szervezni? Volt, amiben improvizálni kellett?

Dini:

Az utat odaáig meg tudtuk tervezni, a fontosabb látványosságokat be tudtuk jelölni az útvonalon, a vízumoknak utána tudtunk járni, de sokszor kellett rögtönöznünk.

Például amikor az előre lefoglalt szállásunk „nem volt a helyén”… mármint a GPS koordináták szerint. Vagy amikor hiába néztük ki előre, hogy melyik határátkelőt használjuk, az le volt zárva, így meg kellett tennünk pár száz plusz kilométert. A túrát 21 400 km-esre terveztük, de az ilyen „kis” kitérők miatt 24 000 lett belőle.

Szerinted mi volt a legjobb a túrában? Mi a legkedvesebb emléked?

Dini:

A legjobb az, hogy megvalósult! Gyerekkori álmom volt, hogy megismerjem a keleti emberek szokásait, illetve vonzott, hogy kietlen tájakon motorozhassak, messze a civilizációtól. Rengeteg élménnyel értétünk haza. Az ottani emberek vendégszeretete és kedvessége leírhatatlan!

Mi volt a legnehezebb az utatok során?

Dini:

Az, amikor egész nap szakadó esőben motoroztunk hol 6 fokban, hol pedig 15-ben és mikor este megérkezünk a koordináták szerinti célunkhoz, és nem egy gyönyörű sziklás táj és tó várt ránk, hanem füves puszta,  elhagyatott, horrorisztikus házzal,  meg annyi varjú, amennyit még életemben nem láttam. Ilyen helyen elázva, menedéket, sátorhelyet keresni a sötétben… nem a kedvenc estém volt.

Vagy az, amikor az Olkhon szigetre mentünk és elkezdett esni az eső… fekete, ragacsos agyag-talajon haladtunk, ami a víztől úgy csúszott, mint a jég, közben tapadt és pár méterenként megrakta a sárvédőt úgy, hogy már a kerék se fordult el… Nyakig sarasak voltunk, mert kézzel kellett kikaparnunk a kerekekből és a sárvédőkből ezt az agyagos valamit. Kilátástalannak tűnt a helyzet. Még a turistákat szállító UAZ-ok is folyton keresztbefordultak,  nekik is nehéz volt haladni. A végén egy család megállt és segített nekünk, kihúztak minket a kis családi autójukkal…nagyon rendesek voltak!



A legnehezebb mégis az volt, amikor egész nap egy vulkán  kihűlt lávafolyásában vezetett az utunk és alig haladtunk, mert csupa kő meg törmelék volt az egész. Nagyon kellett koncentrálnunk.

Mi az, amit most másként csinálnál?

Dini:

Megpróbálnék még több helyet megnézni és jobban élvezni a terepviszonyokat… mert hát sokszor már azt se tudtuk, hogy üljünk vagy álljunk, annyira fájt mindenünk.  A nap végére már alig vártuk, hogy megérkezzünk, és végre sátrat verhessünk a csillagos ég alatt.

Újra nekivágnál?

Dini: Igen, bármikor nekivágnék akár holnap is, ha tehetném, és engedné az anyagi hátterem. Mondjuk, most próbálnék mást enni, mint a halkonzerv, mert szinte végig azon éltünk… mióta hazajöttünk, nem is néztem rá, az biztos  J

Ha már anyagi háttér… mennyiből lehet egy ilyen gigatúrát kihozni?

Dini: A szállás és a kaja kb. 650 000 Ft, és ebben nincsen benne a motor felkészítése, a ruházat és egyebek… mindennel együtt 1 200 000 Ft körül. Ami jó, hogy a benzin arrafelé sokkal olcsóbb, illetve a szálláson és az étkezéseken sokat lehet fogni, de persze még így is magas egy ilyen útnak a költsége. Arról nem is beszélve, hogy ha elindulsz egy hasonló túrára, mindenképpen komolyabb ruházat kell, mint ha csak munkába motorozol.

Dini egy MACNA Jura dzsekit és egy Fulcrum nadrágot választott az útra, míg Oszi egy DIFI Sierra Nevada szettet.

Mindkét variáció tökéletes választás komolyabb túrákra is. Kivehető belőlük a vízálló és thermo bélés, ráadásul egy-két gyors mozdulattal a hatalmas szellőző felületeket is ki tudod nyitni, így lesz alkalmas mindenféle időjárás esetére mindkét ruha.

Mit tanácsolnál azoknak, akik álmodoznak egy ilyen hosszabb útról?

Dini: El kell dönteni, hogy igenis el akarok menni és akkor biztos, hogy idővel sikerül. Ha elszántad magad, akkor ne tántorítson el semmi és senki, és akkor tuti, hogy sikerül megvalósítani, amit szeretnél.

Neked is van hasonló sztorid?
Te is jártál olyan helyen motorral, ahova csak kevesen jutnak el?
Vagy csak tudsz egy tuti útvonalat?
Oszd meg velünk! Írj pár sort az info@shox.hu címre!